Bolyhos, avagy pálinka ajánló

Ötvenfokos pálinka

De jó lenne most ... Mivel, hogy nincs.

Március második felét megcsúfoló, cudarul szeles, hideg időben volt részem délutáni sétámon, amit el nem mulasztok, legfeljebb nem élvezek ilyenkor annyira. 5+ túrának is nevezem, ami annyit jelent, hogy minimum 5 km -t teszek meg, de inkább többet, főképp Duna-parti szakaszon. A folyó mentén süvít a mesterséges akadályokba (épülettömbökbe) nem ütköző szél igazán. Borzasztó kellemetlen tud lenni. Nos hazatérvén mi sem esne jobban, mint fél deci kisüsti ágyaspálinka ...

Amióta ez a nemes és abszolút hungarikumnak számító ital visszakapta a rangját, becsületét (amin a cucialista időkben nyomult, de még ma is létező "szeszes ital" feliratú vackok csorbát ejtettek) főképp családi vállalkozások jóvoltából egyre több, magára valamit adó üzletben lehet találkozni kitűnő minőségű, a gyümölcs lelkét magában hordozó desztillátummal. Ezek közül kiemelkedőek a gyümölcsdarabokat is hordozó ún. ágyas pálinkák, melyek általában 50 fokosak. És persze igen drágák. Persze mihez képest ...

És hogy jön ez ide ? Tessék fentit kóstolni, majd pipára gyújtani és utána kérdezni !

Húsvéti borajánló - idejében

Nem zárhatom ki, hogy Tisztelt Olvasóim közt akár tehetősek is vannak, nekik ajánlhatom a kereskedelmi forgalomba nem került, de interneten rendelhető villányi CSÚCSBORt, mellyel egész biztosan nem fognak "befürödni". Tulajdonképpen csak továbbadom a Borászportálok ajánlatát: Tiffan's Grande Selection 2003 vörös cuvée, "mindössze" 14500 Ft -ért + 3600 Ft szállítási díj. Minden szépet és jót írnak róla, mely nagy valószínűséggel igaz. Én azonban be fogom érni valamely 1000 - 1500 Ft közti, gyaloglással beszerezhető tétellel, mely nem feltétlen lesz villányi, bár száraz vörös való igazán a húsvéti hagyományos étkekhez, mint ahogy pipázáshoz is. (Makacsul ragaszkodok ahhoz a hitemhez, miszerint ebben az ártartományban már kaphatóak jó minőségű, ünnepi asztalra is illő borok.)

Akit a CSÚCSBOR érdekel, szíveskedjen a böngésző címsorába másolni:
http://www.boraszportalok.hu/index.php?p=cikk&id=1740

Kitűnő magyar borral még a pipafüst is finomabb !

Csak, hogy mutogassam :-)

Pipások, ne féljetek !

Mármint a korai haláltól. A statisztika 141 pipásra vetítve a Magyar Pipatórium nevű fórumon jutott a tudomásomra, az eredeti forrás is ott található. Minden statisztika annyiban szubjektív, amennyiben a tárgyát képező egyedek (itt rendszeresen pipázók) kiválasztása az. A nagyon alacsony életkor oka lehetett nem természetes halál, ugyanakkor a nagyon magas nem feltétlen a briar gyökér kedvező élettani hatására vezethető vissza. :-)

Nekem az a problémám a dohányzás harsány ellenfeleivel, hogy hajlamosak nagyvonalúan eltekinteni olyan életrövidítő tényezőktől, melyek szinte kivédhetetlenek. Ilyen példának okáért a stressz, valamint az általános szennyezettség, mely a beszívott (dohányfüstöt akár nem is tartalmazó, mondjuk kipufogógázban dús) levegőtől egészen az elfogyasztott élelmiszerekig terjed, hogy amit megiszunk, arról nem is beszélve. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy tényezőt (dohányzás) kiragadva egy komplex összefüggés rendszerből (életminőség) nem szolgáltat cáfolhatatlanul sem pro, sem kontra érveket.

Mindannyian Isten és a Sors kezében vagyunk. Ez nem vicc. Úgy hogy, pipázzunk nyugodtan !

Na meg azok a fránya genetikai adottságok !

Híres pipások I.

A galéria a jövőben bővülhet, jelen bejegyzés szereplőit illik arcról felismerni. Ha feltenném a kérdést ki a "leghíresebb szivaros", minden bizonnyal Winston Churchill neve állna az élen, a "leghíresebb pipás" cím tulajdonosa legyen mondjuk Albert Einstein. De, mint látjuk, magyarok is gyarapítják a híresek táborát és a kör korántsem teljes. Már csak azért sem, mert több ismert személyiségről az már nem feltétlen köztudott, hogy - többek közt - pipázik, pipázott. Persze nem is ezért tiszteljük őket ... elsősorban. :-)

Szivaros emlék(ek)

Tárgyi csak egy van, amit a nyuszi tart ... nem vettem sem humidort, sem krómozott szivargyujtót, sem semmilyen arisztokratikusnak tartott cuccot. A képen egy általam nem jellemzően szívott extra ünnepi szivar eredeti lakhelye látható, mely volt hamuvá válása napjáig. Általában igyekeztem olcsóbb szivarokat választani, de még így is kijelenthető, hogy ez a legdrágább dohányzási nem. 2007. tavaszán szoktam le róla egyik napról a másikra, mindenféle erőfeszítés nélkül.

A szivarról sokaknak eszébe jut Winston Churchill és a whisky. Kijelenthetem, hogy világhíres pipás nem egy van, (na jó, híres szivaros sem) ezzel a támával külön bejegyzésben foglalkozom majd.

Tegnap "nosztalgiából" elszívtam egy szál Villigert (290 Ft) mintegy felelevenítve az emlékeket és hogy friss élmény legyen a pipázással való összehasonlításra. Mindenképp erősebb, markánsabb a szivarfüst, de a jó minőségűek kétségkívül tömör ízélménnyel ajándékozzák meg élvezőjüket. Egy nagyobb szivar különösképp ritkán dohányzók számára egyenesen bódító is lehet. Ezzel szemben a pipafüst sokkal lágyabb, "finomabb", azzal együtt is, hogy határozott aromával bír. A dohánnyal szemben támasztott minőségi követelményekből nem szabad engedni, ez közös vonás.

Habitus, ízlés, környezeti és ki tudja milyen hatásokra lesz valaki pipás, míg más valaki szivaros. "Átállás" is előfordulhat, mint pl. az én esetemben is. Nem tudok és nem is akarok érveket felhozni a szivarozás ellen csak azért, mert "átálltam". De egy valamit kijelenthetek. Még finnyás női orrok számára is a kibocsátott pipafüst sokkal kellemesebb, mint a szivarfüst. Ennek akkor voltam tanúja, mikor egy nemzetközi akt fotóstáboron a munka után, pipás kollégám által befüstölt helységbe lépve a modellek így szóltak: "Mi ez a kellemes illat" ... Ellenben nekem modták: Büdös ez a szivarfüst ... Nem is értem, miért nem akkor vettem fontolóra az "átállást".
Avagy eszembe sem jutott volna a szobámban szivarozni, ma viszont nyugodtan - igaz, nyitott erkélyajtó mellett - pipázgatok ugyanott.

Jóleső emlékezés

2008. márc. 5. Számítástechnikai szoftverüzemeltető tanfolyam záróvizsgája. Felnőttképzés munkanélkülieknek, egyben felnőttkorom legcsodálatosabb diákélménye. Ajándék a sorstól, vagy inkább Istentől. Nagyszerű, szeretetreméltó csapat sok fiatal nővel és a tanár is élvonalbelinek nevezhető. Tíz éves számtechn. gyakorlatommal én voltam a csoportban a "császár" és a dícséretes jeles osztályzatot el is vártam magamtól. Ugyanakkor sajnáltam, hogy egyben másnaptól "csupán" mindez emlék, a valóság pedig a változatlan egzisztenciális bizonytalanság.

Mit szívtam akkor ? Amit kedvenc csoporttársnőm: Vékonyszálú mentolos PallMall -t, de csupán napi 1-2 szálat, amin csodálkoztak is, hisz vagy semennyinek, vagy többnek "van értelme". Ma már úgy vélem, hogy cigiből semennyinek, de akkor a pipázás még ötletszerűen sem vetődött fel bennem, a szivaron pedig túl voltam, drága mulatságnak tartottam - az is.

A tanfolyamra és arra a napra szívesen emlékszem. Egy palack friss, 2008 -as rozé borral ünnepelek. Na és percek múlva pipára gyújtok ! :-)

Dohánylak - csiszolatos üvegtégely

Alapképzettségem okleveles vegyész (ELTE TTK), ennek köszönhetően több évig dolgoztam laborvezetőként. Ha szükséges volt, rendeltem új garnitúrát laboreszközökből. Eléggé el nem ítélhető módon hazavittem ezt az originell csiszoltfedeles üvegtégelyt, mely "szűz" lévén semmiféle vegyszerrel nem szennyezett. Akkor persze legszebb álmaimban sem szerepelt, hogy valaha is pipázni fogok. Csak úgy nálam volt, nem tartottam benne semmit.

Mígnem ez év januárjának végén az első csomag dohány egy részét ebbe töltöttem. Gyakorlatilag légmentesen zár, a töltet nedvesség és aroma tartalmát őrizvén. Sajnos térfogata nem teszi lehetővé egy csomag teljes mennyiségének tárolását. Praktikus, hogy közvetlenül ebből töltöm a pipát. És különös élvezet, hogy bármikor levéve a fedelet beleszagolok és érzem a csodálatos illatot. Egy ilyen tégelyből koncentráltam kapom azt az illatélményt, amit az eredeti tasakba szagolás nem ad meg.

Feltételezem kaphatók hasonló, légmentesen záró üveg vagy kerámia tégelyek. Csak javasolni tudom T. Pipástársaknak.

Csalódás ... előfordul

Mac Baren Vanilla dohányt terveztem venni, de csak Tilbury -t árultak mint "Sweet Vanilla" az egyetlen, számomra elérhető váci pipás trafikban. "Gazdaságos" vételnek tűnt, 40 g 650 Ft vs. jelenlegi bourbonos 50 g 1190 Ft ...

Nem ezt vártam. Ugyanazon sűrűségre tömtem, mint az eddigi Borkum Riffet. Jó, hogy méltóztatott szelelni a pipa. Nem egyszer, nem kétszer kellett újragyújtani. Zamata alig érezhető. Egyetlen komoly pozitívum, amit mellette fel lehet hozni, hogy másnap igen kellemes vanília illat lengte be a szobám. Ebben megveri a Mac Barent. De ez egy vérbeli pipásnak igencsak édeskevés érv.

Most töprengek mit tegyek és ehhez Tisztelt Pipástársak véleményét kérem.
1.) Tegyem el nehezebb időkre, mikor jó ha kajára lesz pénz.
2.) Keverjem bele, mondjuk 1:1 arányban a Borkum Riff Bourbon Whiskey ízesítésű dohányba. Ez mennyire szentségtörés ?

Ki nem dobunk semmit ebben a nehéz időkben.

Macskabenzin

Febr. 14 -i bejegyzésemben már szót ejtettem nemes tevékenységünkhöz illő italokról, amit Zsolev Pipástárs szakszerű véleménnyel bővített megjegyzésképp. Érdemes újra átolvasni ...

Az ember hajlamos arra, hogy úgy általában az italokat két nagy csoportba sorolja: Tartalmaznak alkoholt vagy nem. Ezen főcsoportokon belül tetszőlegesen sok alcsoport létezhet. Úgy vélem azonban, hogy a pipázás élményét önmagában az alkohol nem növeli. Az ital szerepe döntően a füst ízének - IGEN, IGEN van neki - kidomborítása és egyfajta szárazságérzet enyhítése, mely főleg a tömet elszívásának vége felé egyre inkább jelentkezik. Az alkoholos italokkal az is gond, hogy ugyan a szájüreget nedvesítik, de amint a szervezet feldolgozza (a folyamat vízelvonással jár) később gyötrő szomjúságérzet jelentkezik.

Elhangzott valahol és azért némi igazság van benne: "Ez a társadalom alkohollal működik." Nem lennék őszinte, ha tagadnám, hogy olykor én is szívesen "bedobnék" egy pohár whiskyt, főleg ha kiborító "élményben" részesít a sors. Mert részesít valamennyiünket, abban biztos vagyok. Ha fáradt vagyok nagyon, vagy ha vidámságra vágyom, akkor is. De hogy ez összefüggésbe hozható lenne a pipázás élményével, nevezetesen, hogy jobban esne a füstölés szesszel kísérve, azt már nem állítom. Visszafelé is igaz: Ha valaki bármely okból nem fogyaszthat alkoholt, annak hatását a pipázás nem fogja pótolni.

Ezidőtájt Borkum Riff Bourbon Whiskey aromás dohányt égetek. Ehhez kiválóan passzol a macskabenzin, azaz tej. (Hogy a névadó Bourbon mennyire harmonizálna nem tudom, mert sajnos nincs a bárszekrényemben olyan, sőt semmilyen tömény ital sincs.) Amint egy korty tejet a számban szétterítek, az utána szívott füstnek sokkal lágyabb, és ha szabad mondani "zamatosabb" az ízhatása. Háromnegyed órás pipázáshoz két deci macskabenzin elegendő. Utána feldobottnak érzem magam - etanol nélkül. :-)

Ez gyönyörű !

A Magyar Pipatórium (jobb fent linkelt) weblapján találtam és úgy gondoltam Olvasóimmal is megosztom ezt az esztétikai élményt. Poul Winslow Grade E. Nem tudom mennyibe kerül és azt sem milyen élmény és érzés lehet dohányt égetni benne. Iparművészeti alkotás, abban is csúcs.

Egy hónap eltelt ...

Január 26 -án vásárolt Szabó pipám másnap, egy hónapja avattam fel, azóta esténként kihagyás nélkül, de csak (eddig két kivételtől eltekintve) napi egy alkalommal fűtöm fel a kazánt. Ez az időszak elegendő a pipa bejáratásához, de egyben annak eldöntéséhez is, vajon örömet jelent -e a "füstölgés" vagy a vitrinben levő tárgyak száma gyarapodott eggyel. Voltak, vannak, akik néhány hét próbálkozás után feladják.

Nos kijelenthetem maradandóan pipás lettem, azzal a kellemes tudattal egyetemben, hogy jobb kezdő pipát nem is választhattam volna. Arról ugyan nem tudok nyilatkozni, milyen élmény lehet egy több tízezer forintos Peterson vagy Dunhill, de hát magyar embernek legyen legalább egy magyar pipája, különösképp ha kezdő ...

Az első napokban Mac Baren Vanilla Cream (10 g -os "kóstolási" csomag), majd Borkum Riff Bourbon Whiskey jelentette a tömetet, ebből jelenleg a második 50 g -os tasak tartalmát fogyasztom. Igaz, ebben eltértem az "egy pipa, egy dohány" kissé dogmatikusnak ható szabálytól, de nem is ez a lényeg. A 2007 tavaszáig tartó szivaros múltam bizonyára sokat számított a bejáratás első heteiben. "Szűz" vagy "szüzességét nemrég vesztett" pipánál különösen a tömet életének vége felé annyira karakteres, kissé "fás" ízű a füst, hogy szivarfüstön edződött ízlelőbimbók előnyben ! :-)

Mára sokkal élvezetesebb, csodásan "megérett" a pipám. Alakulgat a kazán belsejében az a bizonyos nemes szénréteg, mely kiemeli a dohány ízkarakterét. De alakultam én magam is. Több türelemmel, nagyobb hozzáértéssel, sok aprónak tűnő, de mégsem elhanyagolható saját és olvasott tapasztalat hasznosításával jutottam oda, hogy kijelentsem:

A pipázás a dohányfüst élvezetének felsőfoka. És ezt csak a beavatottak ismerik.

Nem engedek a negyvennyolcból

Ennyi lettem ma, minek is tagadjam. Ma, amikor a fiatalság (életkor) szerepe túlhangsúlyozott, ez nem érdem, inkább állapot. Egyszerűen tudomásul veszem.

Ma is csak egy tömetet szívok, rövidesen. Ha lenne második ünnepi pipám, extra jó dohányom pluszba, biztos ebéd után is befűtöttem volna a kazánt. Majd valamikor. Válság után, munkanélküliségen túl ...

Miért nincs Magyarországon a pipázásnak kultusza ?

Erre többen joggal hümmöghetnek: Jó kérdés ... Miért nincs a lóversenynek (pedig úgymond lovas nemzet voltunk, igen, csak voltunk) a golfnak, a kisvasútnak, a vitorlázásnak (pedig van Balatonunk) és még sok egyébnek, ami önmagában nagyszerűnek tűnik, illetve az is. Pl. a sakknak sincs.

A válasz a társadalom mai állapotában keresendő. Kultusza ma annak van, ami tömegigényt elégít ki. Na ná, hogy a cigarettának, meg a piának van, de a kérdés kissé bonyolultabb.

A pipázás feltételezi, hogy mikor begyújtjuk a kazánt, a béke szigetén érezzük magunkat. Pipázni annyi, mint hogy a dohányzás papja misézik. Szertartás. Beleéléssel, kapkodás nélkül. Nem zaklathat bennünket semmi, mint ahogy a papot sem. Ez nem az idegesség levezetésére való tevékenység.

Azt nem állítanám, hogy a pipázás, mint olyan, önmagában túlságosan költséges lenne. Persze, mint mindent, ezt is lehet a sznobéria szintjén művelni, miszerint minél drágább, annál jobb. A saját tapasztalataim ezt cáfolják. 3500 -ért "start" minőségű, a pipázás élvezetére alkalmas műtárgyat kapsz, a kellékek sem döntenek padlóra. 50 g jó minőségű dohány mintegy 1200 Ft, hozzávetőleg két doboz cigi ára durván.

Úgyhogy a kérdés jó kérdés ...

Sör télen ?

Egy fűtött szobában füstölgő kedvtelésünk ideális kísérője lehet. Aki élből sörbarát azt nem kell meggyőznöm, aki azonban közömbös, javaslom próbálja ki pipázás kísérőitalaképp az én kedvencemet.

(Nyári kánikulában Borsodi Bivalyt iszom.) Nem véletlenül ajánlom a magyar sörgyártás nyugodtan írhatom, élvonalbeli termékét. Dús, testes barna sör. A pipafüst ízhatásával sokkal jobban harmonizál, mint a Pilsen típusúak. Rövidesen kezdem a rágyújtási szertartást és egyben leválik egy söröskupak.

A pipázás nyugtat. Ezzel a 7,3 % -os csodálatos nedűvel méginkább. Tévedés kizárva. :-)

International Pipe-Smoking Day

Ma, február 20 -án van a pipázás világnapja. Ennek céljáról, filozófiájáról saját weblapján olvashatunk (angol nyelven): http://www.ipsd.eu
A magyarra való "fordítást" végző automata - jobbra a TRANSLATE alatt találjuk a magyart is - nem ad értelmes mondatokat, így saját kútfőre kell hagyatkoznunk. Az azonban a magyar szóhalmazból is kiderül, hogy itt, ellentétben a dohányzásellenes világnappal, pozitív megközelítésről van szó. Véleményem szerint, amit valószínűleg minden pipás fan támogat, a pipázás dohányzás ugyan (ezt nem lehet vitatni), de más és több mint a szivarozás, pláne mint a cigarettázás. Poénosan úgy is fogalmazhatnék, "metafizikai esszenciával bír". Majd egyszer kifejtem ezt is, addig olvassatok angolul. Na és aki rendszeresen egy tömetet éget, ma engedjen meg magának kettőt. :-)

Ég a gyertya, ég

A pipázás nem feltétlen oly romantikus valami, mint a kedvessel elfogyasztott vacsora, hogy gyertyafényt kíván. Praktikus okból alkalmazom: Először meggyújtom normál gyufával és ég a füstölgésem teljes ideje alatt. Erről gyújtom azt a két (!!) 9,5 cm hosszú - drágább - gyufaszálat, melyek a kazán felfűtésére szolgálnak. Ideális lenne a kifejezett pipa-öngyujtó, melyre most nincs pénzem és munkanélküliségem ideje alatt hót ziher nem is lesz. Tapasztalatom szerint a kazán ismételt begyújtásának szükségessége nagyon valószínű. Ehhez nem kell újabb hosszú gyufaszálakat pazarolni, megteszi a használt és gyertyáról újragyújtható.

Mielőtt valaki értetlenkedik, megjegyzem, az új pipám bejáratásának első hetében a "gyertyás módszer" bevezetése előtt több doboz hosszúszálú (Kb. 140 Ft/doboz) gyufa fogyott. Nem zárom ki, hogy sokat bénáztam. Hagyományos gyufával pedig pipát begyújtani lehetetlen. Már ha nem akarod ujjaid harmadfokú égési sérüléseit. :-)

Rászoktam arra, hogy ha már gyertya ég, lekapcsolom a villanyt. "Romantikus pipázás" - teljes magányban.

Az ibafai pap, avagy hogy lettem pipás ...

Vasútbarát vagyok, mely fogalom nem azonos azzal, hogy MÁV barát. Most nem akarok belemenni a magyar kötöttpályás közlekedés mai állapotába, elég csak annyi, hogy az igazi vasúti romantikát (mert van ilyen) a kisvasutak jelentik számomra. Erről nem elég olvasni, videókat nézni. Ki kell próbálni. Sajnos a dolgot nem könnyíti meg, hogy a varázslatos, esetenként mesebeli környezetben levő vonalak nem egykönnyen megközelíthetőek, de szavamat adom rá, aki felkutatja ezeket, de elég a legközelebbit, páratlan élményben lesz része.

A kezembe akadt a Pallas Kiadó Magyarországi Kisvasutak zsebkönyvnek nevezhető összefoglaló, szűkreszabott kiadványa. (2004) Valamennyi vonalat ismertet, de igazán dióhéjban. Kezdi az Almamelléki Erdei Vasúttal. A rövidreszabott tájékoztatóba azért még belefért az Ibafai Pipamúzeum megtekintésének ajánlása (noha az már jelenleg sínen nem közelíthető meg - miért is legyen minden szép és egyszerű ...) "Innen származik a nyelvtörő mondóka: Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa."

Hmmm ... fapipája van. Nekem miért ne lehetne ?

"Megtanultam" pipázni ! :-)

Nem vicc: Pipázni tudni kell. Bőséges irodalma van az ezzel kapcsolatos ismereteknek, melyek itteni közzététele szétfeszítené a blog kereteit. Két elemet megemlítenék, majd a második utal arra, hogy úgymond megtanultam pipázni.

1.) Becsüljük meg a pipánkat. Ez a vásárlás pillanatában kezdődik és roppant fontos döntést követel. Tulajdonképpen műtárgy amit veszünk, még ha egyben használati tárgy is. Az ismert szakmai szempontok mellett esztétikai élményt is nyújtson a pipád ! A színe, mintázata, formája gyönyörködtessen annyira, hogy mikor nem "füstölögsz vele" esetenként kézbevedd, nézegesd, símogasd ... Az enyém épp itt pihen most a billentyűzetem mellett, általában szem előtt van. :-)
Az, hogy naponta egy pipára egyszer gyújtunk rá, nem csupán anyagának óvása érdekében helyes. Mértéktartás végett is. Nem elsősorban arra utalok, hogy a dohányzás egyetlen módja sem kifejezetten egészséges (bár hitem szerint a pipázás a legkevésbé, a cigi a leginkább rongáló hatású), hanem, hogy minden ami élvezeti jellegű tevékenység ne váljon sablonossá. Jó, jó, ha valaki két pipával rendelkezik, teszem azt ebéd és vacsora után is felfűti a kazánt az még OK, de cigarettázós stílusban a napot végigpöfékelve nem megy a dolog.

2.) A pipázás művészete ahogy én gondolom (lehet vitatkozni kommentben) abban áll, hogy tartsuk meg a parazsat a kazánban amíg csak lehet, azaz van égethető dohány, de ezt ne heves szipákolásokkal tegyük. Sőt utóbbi kifejezetten kerülendő. Felforrósodik a kazán, a füst pedig csípőssé válik és cseppet sem emlékeztet az esetleg aromásított dohányunk aromájára.
Mikor rágyújtottam az első tömetre, ezt már tudtam, előzetes olvasmányokkal "felvérteztem" magam. Bizony itt is fenáll, hogy egy dolog valamiről olvasni és egy másik dolog ugyanazt (meg)csinálni ... Szégyen, de vagy fél doboz gyufa fogyott az újragyújtogatásokkal. :-( Ez történt január 27 -én ...
Az eltelt több mint két hét alatt mondhatni "elkaptam a fonalat". Ráéreztem a dolog nyitjára. Kell azért a tömőfa, a pipaszurkáló és egyszer újragyújtani sem szégyen. Rájöttem néha, főleg a tömet életének vége felé nem árt a "szívó üzemmódot fúvóra" váltani, persze csak egy-egy ritka és nem drasztikus fúvás erejéig. Ilyenkor szép világos szürke sőt fehéres füst gomolyog a karima mentén, látványnak sem utolsó és segít a parazsat életben tartani.
Ha kellemesen meleg a pipa, nincs tele a hamutálca gyufamaradványokkal, a füst pedig cseppet sem csípős vagy kesernyés, az már komoly haladás.
De versenyeken indulásom egyelőre nem tervezem ... :-)))