Bolyhos, avagy pálinka ajánló

Ötvenfokos pálinka

De jó lenne most ... Mivel, hogy nincs.

Március második felét megcsúfoló, cudarul szeles, hideg időben volt részem délutáni sétámon, amit el nem mulasztok, legfeljebb nem élvezek ilyenkor annyira. 5+ túrának is nevezem, ami annyit jelent, hogy minimum 5 km -t teszek meg, de inkább többet, főképp Duna-parti szakaszon. A folyó mentén süvít a mesterséges akadályokba (épülettömbökbe) nem ütköző szél igazán. Borzasztó kellemetlen tud lenni. Nos hazatérvén mi sem esne jobban, mint fél deci kisüsti ágyaspálinka ...

Amióta ez a nemes és abszolút hungarikumnak számító ital visszakapta a rangját, becsületét (amin a cucialista időkben nyomult, de még ma is létező "szeszes ital" feliratú vackok csorbát ejtettek) főképp családi vállalkozások jóvoltából egyre több, magára valamit adó üzletben lehet találkozni kitűnő minőségű, a gyümölcs lelkét magában hordozó desztillátummal. Ezek közül kiemelkedőek a gyümölcsdarabokat is hordozó ún. ágyas pálinkák, melyek általában 50 fokosak. És persze igen drágák. Persze mihez képest ...

És hogy jön ez ide ? Tessék fentit kóstolni, majd pipára gyújtani és utána kérdezni !

Húsvéti borajánló - idejében

Nem zárhatom ki, hogy Tisztelt Olvasóim közt akár tehetősek is vannak, nekik ajánlhatom a kereskedelmi forgalomba nem került, de interneten rendelhető villányi CSÚCSBORt, mellyel egész biztosan nem fognak "befürödni". Tulajdonképpen csak továbbadom a Borászportálok ajánlatát: Tiffan's Grande Selection 2003 vörös cuvée, "mindössze" 14500 Ft -ért + 3600 Ft szállítási díj. Minden szépet és jót írnak róla, mely nagy valószínűséggel igaz. Én azonban be fogom érni valamely 1000 - 1500 Ft közti, gyaloglással beszerezhető tétellel, mely nem feltétlen lesz villányi, bár száraz vörös való igazán a húsvéti hagyományos étkekhez, mint ahogy pipázáshoz is. (Makacsul ragaszkodok ahhoz a hitemhez, miszerint ebben az ártartományban már kaphatóak jó minőségű, ünnepi asztalra is illő borok.)

Akit a CSÚCSBOR érdekel, szíveskedjen a böngésző címsorába másolni:
http://www.boraszportalok.hu/index.php?p=cikk&id=1740

Kitűnő magyar borral még a pipafüst is finomabb !

Csak, hogy mutogassam :-)

Pipások, ne féljetek !

Mármint a korai haláltól. A statisztika 141 pipásra vetítve a Magyar Pipatórium nevű fórumon jutott a tudomásomra, az eredeti forrás is ott található. Minden statisztika annyiban szubjektív, amennyiben a tárgyát képező egyedek (itt rendszeresen pipázók) kiválasztása az. A nagyon alacsony életkor oka lehetett nem természetes halál, ugyanakkor a nagyon magas nem feltétlen a briar gyökér kedvező élettani hatására vezethető vissza. :-)

Nekem az a problémám a dohányzás harsány ellenfeleivel, hogy hajlamosak nagyvonalúan eltekinteni olyan életrövidítő tényezőktől, melyek szinte kivédhetetlenek. Ilyen példának okáért a stressz, valamint az általános szennyezettség, mely a beszívott (dohányfüstöt akár nem is tartalmazó, mondjuk kipufogógázban dús) levegőtől egészen az elfogyasztott élelmiszerekig terjed, hogy amit megiszunk, arról nem is beszélve. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy tényezőt (dohányzás) kiragadva egy komplex összefüggés rendszerből (életminőség) nem szolgáltat cáfolhatatlanul sem pro, sem kontra érveket.

Mindannyian Isten és a Sors kezében vagyunk. Ez nem vicc. Úgy hogy, pipázzunk nyugodtan !

Na meg azok a fránya genetikai adottságok !

Híres pipások I.

A galéria a jövőben bővülhet, jelen bejegyzés szereplőit illik arcról felismerni. Ha feltenném a kérdést ki a "leghíresebb szivaros", minden bizonnyal Winston Churchill neve állna az élen, a "leghíresebb pipás" cím tulajdonosa legyen mondjuk Albert Einstein. De, mint látjuk, magyarok is gyarapítják a híresek táborát és a kör korántsem teljes. Már csak azért sem, mert több ismert személyiségről az már nem feltétlen köztudott, hogy - többek közt - pipázik, pipázott. Persze nem is ezért tiszteljük őket ... elsősorban. :-)

Szivaros emlék(ek)

Tárgyi csak egy van, amit a nyuszi tart ... nem vettem sem humidort, sem krómozott szivargyujtót, sem semmilyen arisztokratikusnak tartott cuccot. A képen egy általam nem jellemzően szívott extra ünnepi szivar eredeti lakhelye látható, mely volt hamuvá válása napjáig. Általában igyekeztem olcsóbb szivarokat választani, de még így is kijelenthető, hogy ez a legdrágább dohányzási nem. 2007. tavaszán szoktam le róla egyik napról a másikra, mindenféle erőfeszítés nélkül.

A szivarról sokaknak eszébe jut Winston Churchill és a whisky. Kijelenthetem, hogy világhíres pipás nem egy van, (na jó, híres szivaros sem) ezzel a támával külön bejegyzésben foglalkozom majd.

Tegnap "nosztalgiából" elszívtam egy szál Villigert (290 Ft) mintegy felelevenítve az emlékeket és hogy friss élmény legyen a pipázással való összehasonlításra. Mindenképp erősebb, markánsabb a szivarfüst, de a jó minőségűek kétségkívül tömör ízélménnyel ajándékozzák meg élvezőjüket. Egy nagyobb szivar különösképp ritkán dohányzók számára egyenesen bódító is lehet. Ezzel szemben a pipafüst sokkal lágyabb, "finomabb", azzal együtt is, hogy határozott aromával bír. A dohánnyal szemben támasztott minőségi követelményekből nem szabad engedni, ez közös vonás.

Habitus, ízlés, környezeti és ki tudja milyen hatásokra lesz valaki pipás, míg más valaki szivaros. "Átállás" is előfordulhat, mint pl. az én esetemben is. Nem tudok és nem is akarok érveket felhozni a szivarozás ellen csak azért, mert "átálltam". De egy valamit kijelenthetek. Még finnyás női orrok számára is a kibocsátott pipafüst sokkal kellemesebb, mint a szivarfüst. Ennek akkor voltam tanúja, mikor egy nemzetközi akt fotóstáboron a munka után, pipás kollégám által befüstölt helységbe lépve a modellek így szóltak: "Mi ez a kellemes illat" ... Ellenben nekem modták: Büdös ez a szivarfüst ... Nem is értem, miért nem akkor vettem fontolóra az "átállást".
Avagy eszembe sem jutott volna a szobámban szivarozni, ma viszont nyugodtan - igaz, nyitott erkélyajtó mellett - pipázgatok ugyanott.

Jóleső emlékezés

2008. márc. 5. Számítástechnikai szoftverüzemeltető tanfolyam záróvizsgája. Felnőttképzés munkanélkülieknek, egyben felnőttkorom legcsodálatosabb diákélménye. Ajándék a sorstól, vagy inkább Istentől. Nagyszerű, szeretetreméltó csapat sok fiatal nővel és a tanár is élvonalbelinek nevezhető. Tíz éves számtechn. gyakorlatommal én voltam a csoportban a "császár" és a dícséretes jeles osztályzatot el is vártam magamtól. Ugyanakkor sajnáltam, hogy egyben másnaptól "csupán" mindez emlék, a valóság pedig a változatlan egzisztenciális bizonytalanság.

Mit szívtam akkor ? Amit kedvenc csoporttársnőm: Vékonyszálú mentolos PallMall -t, de csupán napi 1-2 szálat, amin csodálkoztak is, hisz vagy semennyinek, vagy többnek "van értelme". Ma már úgy vélem, hogy cigiből semennyinek, de akkor a pipázás még ötletszerűen sem vetődött fel bennem, a szivaron pedig túl voltam, drága mulatságnak tartottam - az is.

A tanfolyamra és arra a napra szívesen emlékszem. Egy palack friss, 2008 -as rozé borral ünnepelek. Na és percek múlva pipára gyújtok ! :-)

Dohánylak - csiszolatos üvegtégely

Alapképzettségem okleveles vegyész (ELTE TTK), ennek köszönhetően több évig dolgoztam laborvezetőként. Ha szükséges volt, rendeltem új garnitúrát laboreszközökből. Eléggé el nem ítélhető módon hazavittem ezt az originell csiszoltfedeles üvegtégelyt, mely "szűz" lévén semmiféle vegyszerrel nem szennyezett. Akkor persze legszebb álmaimban sem szerepelt, hogy valaha is pipázni fogok. Csak úgy nálam volt, nem tartottam benne semmit.

Mígnem ez év januárjának végén az első csomag dohány egy részét ebbe töltöttem. Gyakorlatilag légmentesen zár, a töltet nedvesség és aroma tartalmát őrizvén. Sajnos térfogata nem teszi lehetővé egy csomag teljes mennyiségének tárolását. Praktikus, hogy közvetlenül ebből töltöm a pipát. És különös élvezet, hogy bármikor levéve a fedelet beleszagolok és érzem a csodálatos illatot. Egy ilyen tégelyből koncentráltam kapom azt az illatélményt, amit az eredeti tasakba szagolás nem ad meg.

Feltételezem kaphatók hasonló, légmentesen záró üveg vagy kerámia tégelyek. Csak javasolni tudom T. Pipástársaknak.

Csalódás ... előfordul

Mac Baren Vanilla dohányt terveztem venni, de csak Tilbury -t árultak mint "Sweet Vanilla" az egyetlen, számomra elérhető váci pipás trafikban. "Gazdaságos" vételnek tűnt, 40 g 650 Ft vs. jelenlegi bourbonos 50 g 1190 Ft ...

Nem ezt vártam. Ugyanazon sűrűségre tömtem, mint az eddigi Borkum Riffet. Jó, hogy méltóztatott szelelni a pipa. Nem egyszer, nem kétszer kellett újragyújtani. Zamata alig érezhető. Egyetlen komoly pozitívum, amit mellette fel lehet hozni, hogy másnap igen kellemes vanília illat lengte be a szobám. Ebben megveri a Mac Barent. De ez egy vérbeli pipásnak igencsak édeskevés érv.

Most töprengek mit tegyek és ehhez Tisztelt Pipástársak véleményét kérem.
1.) Tegyem el nehezebb időkre, mikor jó ha kajára lesz pénz.
2.) Keverjem bele, mondjuk 1:1 arányban a Borkum Riff Bourbon Whiskey ízesítésű dohányba. Ez mennyire szentségtörés ?

Ki nem dobunk semmit ebben a nehéz időkben.

Macskabenzin

Febr. 14 -i bejegyzésemben már szót ejtettem nemes tevékenységünkhöz illő italokról, amit Zsolev Pipástárs szakszerű véleménnyel bővített megjegyzésképp. Érdemes újra átolvasni ...

Az ember hajlamos arra, hogy úgy általában az italokat két nagy csoportba sorolja: Tartalmaznak alkoholt vagy nem. Ezen főcsoportokon belül tetszőlegesen sok alcsoport létezhet. Úgy vélem azonban, hogy a pipázás élményét önmagában az alkohol nem növeli. Az ital szerepe döntően a füst ízének - IGEN, IGEN van neki - kidomborítása és egyfajta szárazságérzet enyhítése, mely főleg a tömet elszívásának vége felé egyre inkább jelentkezik. Az alkoholos italokkal az is gond, hogy ugyan a szájüreget nedvesítik, de amint a szervezet feldolgozza (a folyamat vízelvonással jár) később gyötrő szomjúságérzet jelentkezik.

Elhangzott valahol és azért némi igazság van benne: "Ez a társadalom alkohollal működik." Nem lennék őszinte, ha tagadnám, hogy olykor én is szívesen "bedobnék" egy pohár whiskyt, főleg ha kiborító "élményben" részesít a sors. Mert részesít valamennyiünket, abban biztos vagyok. Ha fáradt vagyok nagyon, vagy ha vidámságra vágyom, akkor is. De hogy ez összefüggésbe hozható lenne a pipázás élményével, nevezetesen, hogy jobban esne a füstölés szesszel kísérve, azt már nem állítom. Visszafelé is igaz: Ha valaki bármely okból nem fogyaszthat alkoholt, annak hatását a pipázás nem fogja pótolni.

Ezidőtájt Borkum Riff Bourbon Whiskey aromás dohányt égetek. Ehhez kiválóan passzol a macskabenzin, azaz tej. (Hogy a névadó Bourbon mennyire harmonizálna nem tudom, mert sajnos nincs a bárszekrényemben olyan, sőt semmilyen tömény ital sincs.) Amint egy korty tejet a számban szétterítek, az utána szívott füstnek sokkal lágyabb, és ha szabad mondani "zamatosabb" az ízhatása. Háromnegyed órás pipázáshoz két deci macskabenzin elegendő. Utána feldobottnak érzem magam - etanol nélkül. :-)