Végre (hál' Istennek) elfogyott a Tilbury, mely csakúgy mint a Stanislaw felejtős, a jövőben hanyagolandó ... Egyben meggyőztek, hogy a vaníliás ízesítés (ellentétben a szivarokéval) nem művel csodát. Ha már zárójelben említettem szivart, hozzáteszem, igen fenséges illat és ízélményt tud adni egyik-másik. Szipkával vannak ellátva és szerintem szigorúan véve nem szivarok, mert anyagszerűségéből ítélve nem dohánylevélbe, hanem barna papírszerű anyagba töltött a dohány. Szóval azoknál tényleg domináns a vanília ... Persze akkor lennék igazán objektív, ha költenék pl. MacBaren prémium kategóriás vaníliás válogatott keverékre és annak ízlelése után írnék. Ez a jövőben nem kizárt, minden pénz kérdése, Uraim.
Nos a kitérő után térjünk a lényegre:
A Black and Bourbon -ról igen alapos előzetes információkat szereztem olvasmányosan, sőt egy kedves Olvasóm e-mailben is tett figyelemreméltó megjegyzéseket. Így komoly várakozással és azzal a reménnyel tömködtem meg vele már jól bejáratott 1. sz pipám (jan. 26 -án vásárolt, említettem volt, pipáim számozása kizárólag a hozzájutási sorrenden alapul), hogy ez a dohány akár Numero Egyes kedvencem is lehet majd. Meglátjuk. Furdalt az is, mennyire "pendülök egy húron" a Pipaklub weblapján olvasható, nálam aug. 3 -án linkelt elemzéssel.
50 g -os csomagot bontottam. A grafika szép, tetszetős, amit csak a nagybetűs magyar bárgyú feliratok csúfítanak. Tényleg, pl. a Tokaji Aszúra, a villányi borokra vagy bármely szeszes italra miért nem írják nagy fekete betűkkel fehér alapon, hogy az alkohol súlyosan károsítja a májat és pusztítja az agysejteket ? Biztos sajnálnák lerontani a cimke esztétikai élményét. Amilyen okos vezetői vannak Magyarországnak és az EU -nak is, biztosan ... Vagy a tüdőt értékesebb alkatrészünknek tekintik, mint a májat vagy az agyat, ez mondjuk szép tőlük. :-)
Két kitérő után csak visszakanyarodok a témához, hiába no, öregszem én is ...
Piros alapon olvasható a sokat ígérő LUXURY szó, ami ugye luxust jelent. A csomagolás magyar felirata semmit nem mond a tényleges származási helyről: EU. Olyan ez, mint mikor megkérdik, haver, hol nyaraltál idén ? Hát Európában ! Na minden, megszokjuk majd ezt is, persze az értő pipások tudják, hol terem Holger Danske.
Illat: Igen erőteljesen kap bele a szaglóbimbókba. Pontosan az az intenzív élmény, mint mikor beleszippantunk egy whiskey -s üvegbe jól alaposan. Hogy félreérthetetlenül Bourbon whiskey -t idézzen, azt szerintem nem várhatjuk el, hisz dohányt szaglászunk, nem italt. Mindenesetre emlékeztet rá, tehát könyveljük el, hogy ízesítésének igenis van köze a whiskey -hez.
Tapintásra nem érzem különösebben szaftosnak vagy nedvesnek, nem feltétlen igényel szellőztetést, ha igen, a csomag élettartamának elején, akkor sem többet, mint röpke pár perc, aztán mehet a kazánba.
Jöjjön a számomra legfontosabb jellemző taglalása: A füst íze, vagy akinek úgy tetszik zamata. Komplex. Csak körülírható, egy kiragadott jellegzetességgel nem intézhető el. Tagadhatatlanul van benne édesség. Ez előtérbe is kerül, ha apránként, finoman szinte lélegezve szívjuk. De bármily habitussal szívjuk is, az a bizonyos "cseresznyés jelleg" jelen van, utóízében pedig olyan, mintha valami nagy kakaóanyag tartalmú (70 - 80 %) fekete csokit ettünk volna. Van ereje, határozott karaktere. " ... sok benne a szintetikus íz és a kémia" - írta egy kedves Olvasóm róla (ill. általában a Holger Danske dohányokról). Feltehetőleg igaz. Viszont a gyártó elég okosan bánt ezzel a dologgal, eképp a termék mondhatni harmónikus, jól komponált.
Hogy ezzel az ízzel huzamosabb idő után "el lehet telni", azt is el tudom képzelni. A változatosság gyönyörködtet, próbáljunk ki több dohányt, tartsunk többfélét otthon. De mindenkinek van gondolom visszatérő kedvence. Ezt a dohányt könnyű megszeretni, nálam jó esélyes az egyik, de nem egyetlen kedvenc címre.
Égési tulajdonsága olyannyira jó, hogy után gyújtást vagy "lehamuzást" nem igényel. A hamuréteg szerkezete megengedi az akadálytalan légáramlást, nem kell félúton lekaparni a hamut, hogy változatlan erővel izzon a parázs. Persze az - nem csak itt, általában - maga után vonja, hogy kicsit erőteljesebben kell szívni, ami melegebb füstöt eredményez. Aki ezt nagyon nem kedveli, hamuzza le "félúton".
A hozzáillő italt illetően én nem dohányhoz választottam folyékony kísérőt, hanem épp fordítva történt. :-) Mivel kedvelem esti italként a hideg tejet (egyben baromságnak tartom, hogy tej és kakaó csakis gyerekeknek való) és a Black and Bourbon -ról mindenütt írják, miként a Pipaklub elemzése is, mennyire jó választás hozzá a tej, hát kipróbálom. És tényleg. Tulajdonképpen amikor az ember rágyújt erre a dohányra, eszébe nem jutna, hogy tejet igyon hozzá. De egy korty, majd rögtön egy szippantás és fenséges ízharmóniát érezhetünk. Azt viszont, hogy ehhez a dohányhoz minden másénál jobban illik a macskabenzin, nem állítanám. A tavasszal tesztelt ajándék aromatikokhoz éppúgy passzolt, nem kevésbé.
Borokkal majd szeptemberben. Zsozsószűke miatt !
Kiknek és milyen alkalomra ? Ebben nem foglalok állást. Nekem csak annyira éjszakai, hogy este 9 és 10 közt dohányzom továbbra is, nem később. :-) Hölgyeknek vagy kezdőknek is ajánlott ? Honnan tudjam ?
Nikotinfaktora közepes. Nem üt különösebben, e tekintetben ( is első helyen a Zöld Raszmi nálam).
Összbenyomás: Szerethető minőségi termék a komplex ízek kedvelőinek. Olyasmi, amiből biztos fogok vásárolni a jövőben is. Mindössze egyetlen vonatkozásban okozott csalódást: A tömet élete nem érte el a háromnegyed órát sem. Lehet, hogy én voltam az oka, a mohóságom, de az nem volt a szokásosnál nagyobb. Legalább egy órás pöfékelésre számítottam.
Szumma szummárum nálam most a minden paraméterében csúcs, eképp első helyezett Rasmussen Green Label mögött a Golden Ambrosiával holtversenyben elfoglalja a második helyet. Az sem rossz azért ... :-) Pláne, ha hozzáteszem, hogy alig több, mint fél éves pipás tapasztalatokkal büszkélkedhetem, bár ez idő alatt igyekeztem megízlelni minél többféle dohányt.
