"virginbunny" blog

Még mindig halogatom a Dr. Perl pipa első befűtését, mert a nagy eseményt szeretném egy különösen kellemes naphoz kötni.

Addig is ajánlok egy kis olvasnivalót:
Szűznyuszi naplója

Csodálatos !

HOLGER DANSKE CherryVanilla: Maximális tetszést aratott nálam. Nincs olyan tulajdonsága, amit kifogásolni lehetne. Jön a cherry (is) rendesen, mind illatban, mind pedig zamatban. Az utolsó szippantásoknál sincs kellemetlen utóíz. Tökéletesen ég, semmi szaftosság. A szoba levegője sem marad különösebben "nyomott" utána.
Közhelyszerűen cherry brandy kortyolgatását javasolhatnám kísérőként, de a hideg tej továbbra is abszolút pipás ital marad nálam az aromatikokhoz. Ezt a dohányt bátran merem ajánlani kezdő pipásoknak valamint ideálisnak tűnik új pipa bejáratásához is.
Belopta magát a szívembe. Szeretni fogom, venni fogom, égetni fogom.
Végre valami csodás !

Planta karakter ?

Mikor a Black and Bourbon -ról írtam, fontos sajátságként nyugtáztam a Pipaklub weblapján tett megállapítás igazát a szószosság-mentes tisztaságról. Hogy ez kémiai oldalról mit jelent a szakértők tudhatják, mindenesetre ez a fő tapasztalatom az ugyancsak Planta gyártmány Brigg nevű vaníliás dohánnyal kapcsolatosan. Noha ízgazdagságban nem nyújt többet a diszkréten meghúzódó vaníliánál, ez nem baj, főképp ha azt vesszük, hogy egyesek szerint a Black and Bourbon úgymond "túlaromatizált".

A Brigg semmiben nem különleges, azonban igen tökéletesen, sőt ha akarjuk -de inkább ne akarjuk, mert ez nem cél - hevesen ég. Nem kell utángyújtani, hamut lekaparni, semmi dolgunk nincs, mint arra ügyelni, hogy egyenletesen szívjuk, amíg nem marad más hátra, mint sötét színű hamu. És közben kortyolgassunk hideg tejet.

A pipa tisztításával sem kell sokat vesződni, köszönhetően a tökéletes égésnek, segélyből élők és mégis pipázók tegyék félre a még másodjára is majd használható filtert, nekik egy doboz vétele is számíthat a havi költségvetésben.

Kíváncsi vagyok, a Holger Danske Cherry Vanilla kompozíciója okoz -e majd valami meglepetést. Nem bánnám. És ami FONTOS ! "Felszentelésre" kerül végre általa Tonyó71 Fórum- és Pipástárstól ajándékba kapott Dr. Perl pipa. :-)

Közeljövő

Közeljövő ... persze még a Brigg -ről sem írtam.

Tonyó71 Fórumtárstól ajándékba kapott pipa beavatásra vár.

Guantanamera

Habana, Cuba ...

Szivar természetesen, nem is drágán. 210 Ft/szál, 11 cm. Nosztalgiából a kilencvenes évek és az ezredfordulót követő mintegy hét év emlékére. De főképp, hogy egybevessem a két dohányzási nem nyújtotta élményt. (A harmadik, a cigaretta nálam szóra sem érdemes. Kerülöm még a füstjét is !) Fejben is könnyű kiszámolni, ha az emberfia beéri ebből - és nem drágábból - napi egy szállal, a szivarozás lényegesen költségesebb mulatság, mint a pipázás, az átlagosnak nevezhető kb. 1200 Ft/50 g pipadohány-árral. Napi egyszeri rágyújtást feltételezve.

Natúrabb, markánsabb dohányíz. Lám, az aromatik pipadohányok némelyike (vagy éppen többsége ?) bizony "laboratóriumban összerakott" aromát közvetít.
Nikotinra sokkal ütősebb, pedig ez még egyáltalán nem a nagyszivarok kategóriája a maga mintegy 11 cm hosszával és fél centis vastagságával. Szinte elbódultam tőle, noha egy csepp alkoholt sem fogyasztottam hozzá. Pipánál megszokja az ember az időnkénti erősebb szipákolást, itt az nem nyerő.

Ellenben nem melegszik idővel a füst. Én még fél év tapasztalattal sem tudom elkerülni a pipa időnkénti felforrósodását. Továbbá kevesebb a "cécó", akarom mondani szertartás ...

Néha szívj el egy szál szivart, Pipás Barátom. Csak, hogy színesítsd a dohányos életed és utána mormold magadban: Pipázni azért mégiscsak döfibb ! :-))

Legújabb szerzeményem

Planta termék, Berlinből.

Holger Danske Black and Bourbon

Végre (hál' Istennek) elfogyott a Tilbury, mely csakúgy mint a Stanislaw felejtős, a jövőben hanyagolandó ... Egyben meggyőztek, hogy a vaníliás ízesítés (ellentétben a szivarokéval) nem művel csodát. Ha már zárójelben említettem szivart, hozzáteszem, igen fenséges illat és ízélményt tud adni egyik-másik. Szipkával vannak ellátva és szerintem szigorúan véve nem szivarok, mert anyagszerűségéből ítélve nem dohánylevélbe, hanem barna papírszerű anyagba töltött a dohány. Szóval azoknál tényleg domináns a vanília ... Persze akkor lennék igazán objektív, ha költenék pl. MacBaren prémium kategóriás vaníliás válogatott keverékre és annak ízlelése után írnék. Ez a jövőben nem kizárt, minden pénz kérdése, Uraim.

Nos a kitérő után térjünk a lényegre:

A Black and Bourbon -ról igen alapos előzetes információkat szereztem olvasmányosan, sőt egy kedves Olvasóm e-mailben is tett figyelemreméltó megjegyzéseket. Így komoly várakozással és azzal a reménnyel tömködtem meg vele már jól bejáratott 1. sz pipám (jan. 26 -án vásárolt, említettem volt, pipáim számozása kizárólag a hozzájutási sorrenden alapul), hogy ez a dohány akár Numero Egyes kedvencem is lehet majd. Meglátjuk. Furdalt az is, mennyire "pendülök egy húron" a Pipaklub weblapján olvasható, nálam aug. 3 -án linkelt elemzéssel.

50 g -os csomagot bontottam. A grafika szép, tetszetős, amit csak a nagybetűs magyar bárgyú feliratok csúfítanak. Tényleg, pl. a Tokaji Aszúra, a villányi borokra vagy bármely szeszes italra miért nem írják nagy fekete betűkkel fehér alapon, hogy az alkohol súlyosan károsítja a májat és pusztítja az agysejteket ? Biztos sajnálnák lerontani a cimke esztétikai élményét. Amilyen okos vezetői vannak Magyarországnak és az EU -nak is, biztosan ... Vagy a tüdőt értékesebb alkatrészünknek tekintik, mint a májat vagy az agyat, ez mondjuk szép tőlük. :-)

Két kitérő után csak visszakanyarodok a témához, hiába no, öregszem én is ...

Piros alapon olvasható a sokat ígérő LUXURY szó, ami ugye luxust jelent. A csomagolás magyar felirata semmit nem mond a tényleges származási helyről: EU. Olyan ez, mint mikor megkérdik, haver, hol nyaraltál idén ? Hát Európában ! Na minden, megszokjuk majd ezt is, persze az értő pipások tudják, hol terem Holger Danske.

Illat: Igen erőteljesen kap bele a szaglóbimbókba. Pontosan az az intenzív élmény, mint mikor beleszippantunk egy whiskey -s üvegbe jól alaposan. Hogy félreérthetetlenül Bourbon whiskey -t idézzen, azt szerintem nem várhatjuk el, hisz dohányt szaglászunk, nem italt. Mindenesetre emlékeztet rá, tehát könyveljük el, hogy ízesítésének igenis van köze a whiskey -hez.
Tapintásra nem érzem különösebben szaftosnak vagy nedvesnek, nem feltétlen igényel szellőztetést, ha igen, a csomag élettartamának elején, akkor sem többet, mint röpke pár perc, aztán mehet a kazánba.

Jöjjön a számomra legfontosabb jellemző taglalása: A füst íze, vagy akinek úgy tetszik zamata. Komplex. Csak körülírható, egy kiragadott jellegzetességgel nem intézhető el. Tagadhatatlanul van benne édesség. Ez előtérbe is kerül, ha apránként, finoman szinte lélegezve szívjuk. De bármily habitussal szívjuk is, az a bizonyos "cseresznyés jelleg" jelen van, utóízében pedig olyan, mintha valami nagy kakaóanyag tartalmú (70 - 80 %) fekete csokit ettünk volna. Van ereje, határozott karaktere. " ... sok benne a szintetikus íz és a kémia" - írta egy kedves Olvasóm róla (ill. általában a Holger Danske dohányokról). Feltehetőleg igaz. Viszont a gyártó elég okosan bánt ezzel a dologgal, eképp a termék mondhatni harmónikus, jól komponált.
Hogy ezzel az ízzel huzamosabb idő után "el lehet telni", azt is el tudom képzelni. A változatosság gyönyörködtet, próbáljunk ki több dohányt, tartsunk többfélét otthon. De mindenkinek van gondolom visszatérő kedvence. Ezt a dohányt könnyű megszeretni, nálam jó esélyes az egyik, de nem egyetlen kedvenc címre.

Égési tulajdonsága olyannyira jó, hogy után gyújtást vagy "lehamuzást" nem igényel. A hamuréteg szerkezete megengedi az akadálytalan légáramlást, nem kell félúton lekaparni a hamut, hogy változatlan erővel izzon a parázs. Persze az - nem csak itt, általában - maga után vonja, hogy kicsit erőteljesebben kell szívni, ami melegebb füstöt eredményez. Aki ezt nagyon nem kedveli, hamuzza le "félúton".

A hozzáillő italt illetően én nem dohányhoz választottam folyékony kísérőt, hanem épp fordítva történt. :-) Mivel kedvelem esti italként a hideg tejet (egyben baromságnak tartom, hogy tej és kakaó csakis gyerekeknek való) és a Black and Bourbon -ról mindenütt írják, miként a Pipaklub elemzése is, mennyire jó választás hozzá a tej, hát kipróbálom. És tényleg. Tulajdonképpen amikor az ember rágyújt erre a dohányra, eszébe nem jutna, hogy tejet igyon hozzá. De egy korty, majd rögtön egy szippantás és fenséges ízharmóniát érezhetünk. Azt viszont, hogy ehhez a dohányhoz minden másénál jobban illik a macskabenzin, nem állítanám. A tavasszal tesztelt ajándék aromatikokhoz éppúgy passzolt, nem kevésbé.

Borokkal majd szeptemberben. Zsozsószűke miatt !

Kiknek és milyen alkalomra ? Ebben nem foglalok állást. Nekem csak annyira éjszakai, hogy este 9 és 10 közt dohányzom továbbra is, nem később. :-) Hölgyeknek vagy kezdőknek is ajánlott ? Honnan tudjam ?
Nikotinfaktora közepes. Nem üt különösebben, e tekintetben ( is első helyen a Zöld Raszmi nálam).

Összbenyomás: Szerethető minőségi termék a komplex ízek kedvelőinek. Olyasmi, amiből biztos fogok vásárolni a jövőben is. Mindössze egyetlen vonatkozásban okozott csalódást: A tömet élete nem érte el a háromnegyed órát sem. Lehet, hogy én voltam az oka, a mohóságom, de az nem volt a szokásosnál nagyobb. Legalább egy órás pöfékelésre számítottam.

Szumma szummárum nálam most a minden paraméterében csúcs, eképp első helyezett Rasmussen Green Label mögött a Golden Ambrosiával holtversenyben elfoglalja a második helyet. Az sem rossz azért ... :-) Pláne, ha hozzáteszem, hogy alig több, mint fél éves pipás tapasztalatokkal büszkélkedhetem, bár ez idő alatt igyekeztem megízlelni minél többféle dohányt.

Ez már irodalmi gyöngyszem

Dehogy az én írásaim valamelyike ... Ugyan kérem. Ennyire szerénytelen nem vagyok.

Fent jobbra linkelt pipaklub.hu weblapon - elkötelezett pipások iránytűje - találok igen figyelemreméltó írásokat olyan dohányokról, melyek "mustrára" várakoznak mint friss beszerzésűek és kíváncsi vagyok, vajon mire számíthatok. Mondhatni szándékosan kiteszem magam az előzetes befolyásolás veszélyének.

HOLGER DANSKE Black and Bourbon.

Élmény volt olvasni. Ez már irodalmi remeklés. Rögtön ismeretséget is kötöttem a Type O Negative zenéjével ... :-)

Majd elfelejtem. Eme becses dohány a legújabb beszerzésem. Egyelőre a szekrényben pihen. Hadd reszkessen csak, mely napon, mely órában csap le rá gyufám tüze ... :-))

A pipázás termodinamikája

Nem is tudom mennyire rövid avagy inkább szokatlan -e a távollétem, de nem arról van szó, hogy kifogytam a mondandóból ... Ez a kánikula nem éppen bloggolásra csábít elsősorban. Hanem legfőképpen sörözésre ! :-)

A címben foglalt gondolat-felvetést is a kánikula szülte. Lehetne persze tudományos értekezés tárgya, de kétlem, hogy doktori disszertáció vagy könyv született már róla. Mindenesetre különösebb képzettség nélkül is belátható, ha a bemeneti oldalon (dohányréteg feletti) léghőmérséklet 28 - 30 fok (szemben a hónapokkal korábbi 18 - 20 fokkal, szobai dohányos vagyok) a "kimeneti oldalon" ami ugyebár becses szánkba torkollik, sem várhatunk mást mint melegebbet. Szóval akárhogy is ügyeskedek, forróbb a pipafüst mostanában. Ez nem szőrszálhasogatás, ez a zavaró valóság.

Egy whisky témájú blogban olvastam évekkel ezelőtt, de ugyancsak ezidőtájt, hogy a "viszkizéshez" a kánikula nem ideális időszak. A pipázáshoz sem kifejezetten. Valahogy jobban esett a pipafüst, mikor odakint tombolt a tél és egy kis melegségre vágyva érkeztem haza többé-kevésbé átfagyva. Persze rágyújtok mostanában is, élvezem mostanában is, de én bánnám legkevésbé, ha jönne egy nagy lehűlés ... Elnézést a "balatonozóktól" ...

Sebaj, igyunk hozzá valami jó hideget !

Egy boldog ember

Áááá, nem én.

Mindössze annyi az újdonság nálam, hogy lakásfelújításban végzett munkám "jutalmaképp" egy doboz HB sört kortyolgatok az esti pipázásom kísérőjeképp. Szóra sem érdemes. Na és valahogy hevesebben izzik a parázs. Vajon a kánikula miatt ? :-)

Élménybeszámolókat olvasgatva megragadott Goextremenator Pipástásnak a pipaklub.hu "Pipások ide!" fórumán június 15 -én tett bejegyzése, melyet emitt szeretnék közreadni, remélem nincs a szerző ellenére. Sajnos én hasonlóval nem szolgálhatok, be kell érjem a magányos esti szobai füstöl(g)éssel.

"Élmény dohánnyal:
Szóval. Került egy nyaraló a családba. Ez nem is érdekes, csak annyiban, hogy ezt a hétvégét a Dunától 2 méterre természetvédelmi területen töltöttem. Eddig főleg aromatik típusú dohányokat szíttam, de kezdek ismerkedni az angol típusú keverékekkel.
Reggel 5.30 kor a stégünkön ülve a jóféle reggeli után / szalonna, lilahagyma, friss fehérkenyér, tej, szabolcsi szilva / a szokásos tejeskávémat kortyolgattam és megtömtem az első pipát. Valami kellemesen latakiás, de némileg édes dohányt szerettem volna, és úgy döntöttem, a Consummate Gentleman jó lesz. Az hőmérséklet úgy 15 fok lehetett a békák műsort adtak a kiskacsák úszni tanultak. Kicst harmatos volt minden, sikerült elmerülnöm a dohány élvezetében ami kezdetben inkább latakos majd közepétől a tömetnek inkább édes ízre váltott. A vége kimondottan édeskés lett. Majd ebéd után sétára indultam a 4 csajjal /3 lány+ 1 feleség/ és valami férfiasabb dohányt szerettem volna a töltött káposzta, és a zöld veltelini után, ezért egy a Savinelli EM-re esett a választásom. Erre a dohányra a párom mindig megjegyzi, hogy "ez igen ez a férfias illat, ezt szeretném mindig érezni körülötted amikor pipázol". A választás jó volt a csajoktól övezve büszkén sétálgattam vagy másfél két órát a folyóparton, miközben szedret szedtünk, halakat figyeltünk és ismerkedtünk a környékkel és az emberekkel. A dohány kellemesen langyos füstöt adott, a latakia mellett némi fanyar édeskés füstös ízt éreztem a készségből áramlani ami nagy elégedettséggel töltött el.
Némi alvás és játék után eljött az este. Finom vacsora után újra a horgászszékben találtam magamat egy jó tömet Artisan's Blend társaságában amihez barna sört készítettem ki magamnak, és a párom is csatlakozott hozzám mivel a csajok álomba merültek. A kellemesen édes de mégis férfiasan latakiás íz, megáldva egy kis perique-vel, olyan mennyei boldogsággal töltött el amiről nem is hittem, hogy létezik. A párom itt is a kellemes illatot jegyezte meg, illetve forszírozta a dohány még gyakoribb szívását a társaságában. Jó 2 órás dohányélvezet után egy kis szilvával álomba küldtem magamat.
Bocs nem akartam zavarni de ezt le kellett írnom. Van valakinek kedve írni ilyen élményeket??? "

Vanilla Mix Optimum

Lebeszélek minden kedves Pipástársat, hogy ilyen nevű dohánykeveréket keressen a boltokban. Nem, nem azért mert csak külföldön kapható ... :-)

Saját kreálmány. Természetesen bárki "leutánozhatja". Maradt valamennyi (úgy fél tasaknyi) abból a Stanislaw Vanilla Blend -ből, mely esetében nehezményeztem a heves égést és az ezzel járó átlagon felüli höt és meleg füstöt. Valamint beszereztem a júliusi ellátmányt ama Tilbury Sweet Vanilla dohányt választva, mely korábban valamennyi paraméterében elfogadhatónak találtatott, kivéve épp az - ellentétes előjelű - égési tulajdonságát. Amellett igen gazdaságos vétel. (690 Ft/40 g). Szívem szerint Mac Baren fekete csomagos válogatott vaníliakeveréket vásároltam volna (1800 Ft/50 g ha jól emlékszem), ezt azonban a pipázásra fordítható szűkreszabott keret nem engedte. Ráadásul filterekből és tisztítószálból is kifogytam ...

Július a vanília jegyében. Hozzávetőlegesen max. 20 % Stanislaw és legalább 80 % Tilbury tegnap este kipróbáltatott és igen eltalált keveréknek nevezhető. Az ízben már jobban dominált az aroma, a végefelé sem izzott annyira a pipa, mégsem igényelt utángyújtást. Azt hiszem ennél olcsóbb és jobb "vaníliás megoldást" nem is választhattam volna.

Na persze ha prémium kategóriás Mac Barenre telne ... Majd valamikor.

Stanislaw Vanilla Blend

Néhány napja "kóstolgatom" már, nem akartam elkapkodott véleményt írni. De többedszerre sem mutatta más arcát, mint elsőre. Az első olyan dohány, mely arra késztet, hogy pipát váltsak a kedvéért, de erről majd később ...

Illata kellemes, "lendületes", de nem kifejezetten vaníliás. Elmarad a Tilburry hasonló terméke mögött. Sebaj, dohányt nem azért vesz az ember - elsősorban -, hogy szimatolgassa, bár esetenként az is páratlan élmény ! Azonban szóbanforgó keverékünk a füst zamatát tekintve sem győz meg a csomagoláson található Vanilla felirat elsődlegességéről. Jó, jó, van benne az is, de inkább valami sajátos íz némi, mondhatni bujkáló vaníliás beütéssel. "A" vaníliás dohány nálam semmiképp sem lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy félresikerült termék. Az íz élvezhető, az érték-ár arány elfogadható. Tulajdonképpen az ízével semmi bajom, harmonikus, kiegyenlített.

Hanem. Valami brutális hevességgel ég a dohány. Na, az ezzel megtömött pipát tuti biztosan nem kell utángyújtani, legfeljebb a száránál fogni, mert a kazán olyannyira felforrósodhat, hogy Uram bocsá' elejthetjük a pipánkat. Tudom, mohó vagyok, szívok rendesen, de ez azért mégiscsak sok. Mármint az oxigénhez való affinitásból. Nem értem el a negyven perc füstölgési időt sem, a végefelé pedig érezhetően inkább meleg, mint ízletes volt a füst.

Ezért váltok ma este pipát. Ugyanis az 1. számú (ez időbeni hozzájutási sorrendet jelöl, szóval a jan. 26 -án vásároltról van szó) szűkebb füstcsővel (furattal) rendelkezik, mint a mostanában használt, Stefantól ajándékba kapott pipa. Utóbbit nagyon megkedveltem, mert a kiégetése nyomán valóban jóízű pipává érett. Most kap pár nap pihenőt.

Azt remélem a szűkebb furat miatti mérsékeltebb levegőáram visszafogottabb égést jelent majd ugyanolyan szíváserősséggel együtt is. Na és jól megtömöm majd a kazánt.

Ezt a terméket kezdő pipásoknak javasolni tudom. Nincs vacakolás az égés fenntartásával, akár fél óra alatt is elfüstöl egy közepes kazánméretű jószágban, egyáltalán nem ütős nikotinra, ízben pedig jó alap induláshoz. Ráadásul a szoba levegőjét sem terheli különösebben. El tudnám képzelni hozzákeverését valamely visszafogottan égő "szaftos" dohányhoz és egész jó összhatást nyúthatna az eredmény. Talán ...

Weblap ajánlat

Szőke Péter

Nálam Mozilla Firefox böngészővel jön be rendesen.

Golden Ambrosia

Megelőzött a Pipaklub profi (és költői elemeket sem nélkülöző) elemzése. Alapvetően helytálló, bár néhány észrevételt azért tennék.

Például vitatom, miszerint: "kisebb darabokból áll, morzsolni már fölösleges" ... Lehet, hogy fölösleges, de van rajta mit. Elég durva szálas megjelenésű. Rögtön hozzáteszem, nincs ezzel semmi baj, mert a további megállapítás, miszerint: "... nem is lehet panasz az égési tulajdonságaira" teljesen helytálló.

Méz, fenyőméz ... Igen. Illatban is, ami visszafogott (na ja, a méz eleve nem bocsát ki intenzív illatfelhőt úgy általában) és a füst zamatában is tettenérhető. De nagyon diszkréten, tartózkodóan van jelen. Valóban, semmi dohánytól idegen aroma nem lelhető fel benne. Azoknak ajánlott, akik nem vágynak harsogó aromákra. Nikotinra nézve sem különösebben ütős. Mindezzel együtt is kiegyenlítetten harmónikus. Viszont - és ez hangsúlyozottan nem negatív megállapítás, hanem MERŐ SZUBJEKTIVIZMUS - engem valahogy nem ejtett rabul. Talán az erősebb aromák iránti mohóságom az oka. Ettől még jó kompozíció.

A Pipaklub elemzésében érintett borokhoz csak annyit, hogy tokaji ajánlással nem nagyon lehet tévedni. A Szentgyörgyhegyi már érdekesebb felvetés. Én kóstoltam innen származó olaszrizlinget és megmaradt bennem, hogy komoly sajátos ízjegyekkel büszkélkedhet. (Több évjárata is, szóval nem csupán kifogtam egy szerencséset.) Feltehetőleg passzol.

Vagyok bátor kiegészíteni saját ajánlatommal, úgy "látatlanban": Késői szüretelésű, édesbe hajló olaszrizling (nem feltétlen Szentgyörgyhegyi). Ritka és drága. Egy próbát megér. Talán többet is.

Pipásnak tilos

Na jó, nem tilos, csak éppen nem ajánlott. Mármint hagymát enni akár csak néhány órával pöfék előtt. Semmi sem okoz olyan makacs, a füst zamatát agyonütő íz-utóhatást, mint a hagyma (vagy azt tartalmazó ételek, pl. némely saláta). A minap sajnos szalonnás vacsorámhoz haraptam némi vöröshagymát - igazán nem is sejtve a következményt. Bizony alaposan levett a füstölés élményéből, noha két óra elteltével gyújtottam pipára.

Kerülni tanácsos minden erősen fűszeres, csípős ételt. Legalábbis minimum fél nappal pipázás előtt. Azt hiszem ennyi áldozat bőven kifizetődő.

Szerencse a köbön

Nem szokásom egyéni dohánykeverékek készítése, kivéve kényszerből. Ha az előző porcióból marad és nincs, vagy nem tervezem, hogy a közeljövőben lesz vele azonos (vagy hasonló). Amit tegnap műveltem, elsőre talán vadul hangzik, de végül is jól sült el.

Maradt Schürch Lapis, de csak csipet. Captain Black mintegy harmad kazántérfogatnyi. A hazai piacon egyik sem kapható. És bevetésre vár 50 gramnyi Golden Ambrosia, kb. fél hónapra elegendő adag ...

Nos azzal a csipettel (enyhén latakiás !) meghintettem a Fekete Kapitány maradékát és kazánba be ! Erre került annyi Arany Ambrózia, ami gyújtásra késszé tette a pipát. Hideg szódavizet vettem magamhoz és "reméljük a legjobbakat" alapon rágyújtottam.

Szerencsém volt. Nem tapasztaltam zavaró diszharmóniát. Lényegében a kompozícióból kilógó Shürch Lapis csipetnyi mennyiségben éppen előnyösen a tökéletes végig égést segítette, hisz említettem, száraz, hevesen égő dohány, az ízre számottevő hatása nem volt. A másik két dohánytermék pedig jól megfért egymás mellett.

Ma estétől pedig elmélyítem az ismeretségem a sokat igérő illatú Golden Amróziával.

Latakiás

Megvolt a találkozás - kellemes benyomásokkal. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az ízélményt, azt írom: fűszeres. A dohány illata erősen emlékeztetett füstölt sajtokra. Esetemben ez nem gond, mivel szeretek mindenfajta sajtot. :-))

Az ízélményre jellemző, hogy noha Earl Grey teát kortyolgattam hozzá, kezdettől az volt a benyomásom, ehhez bizony skót whisky nagyon passzolna (ami nekem most nincs, brühühü ... ).

A dohányt tapintásra felettébb száraznak éreztem, ezt igazolta az is, hogy a tömet élete a (nálam) "standard" háromnegyed óránál valamivel előbb véget ért. Stefantól kapott kóstolóról van szó, nem tudom, hogy általában szárazak -e a latakiások, vagy csak most volt ilyen "összefutásom".

Lehet, erőltetett a hasonlat, de az jutott eszembe, dohányban az aromatik és latakiás olyasmi, mint borban az édes és száraz. Szerintem lehet mindkettőt szeretnie ugyanazon borbarátnak is. Lényeg, hogy ez is, az is minőségi legyen. A szó nem szokványos, hanem mélyebb értelmében.

Ja igen ... Schürch Lapis. Ezt is ismerem - valamennyire.

Új kalandok a láthatáron

Pedig fáradt vagyok. Nem, nem a füstölésbe fáradtam bele. Úgy mindenbe általában. Az elmúlt napokban olyan kedvetlenség hatalmasodott el rajtam, hogy péntek óta nem gyújtottam pipára. Ez nem jó jel.

Május 17 -i csendélet kis üvegjében bújik meg még Stefantól kapott "Schürch Lapis" (ha jól olvastam a kézírást) enyhén latakiás keverék két - három alkalomra. Ma pedig megvásároltam a júniusi ellátmányt: Mac Baren Golden Ambrosia és Stanislaw Vanilla egy-egy csomaggal. Elkerülte a figyelmem, hogy utóbbi 35 g-os kiszerelésű, egy hónapra pedig 2x50 g el szokott fogyni. Sebaj, majd beosztom.

Az általam vett dohányok jól ismertek a magyar piacon, a Golden Ambrosiáról pedig annyi szépen olvastam, hogy az se baj, ha nem vaníliás ... :-))

Ellenben Schürch Lapis -ról semmiféle írást nem találtam a neten (esetleg nem a legügyesebben kerestem), az pedig, hogy latakiás, különösképp izgalmas, mert egy új ízvilágba vezet. Kíváncsi vagyok.

Van aki forrón szereti

Én ugyan nem vagyok abszolút kezdő (2009 jan. 26 -), de problémám nekem is van: Nagyon szép, kellemes ízeket érzek, de érdekes módon akkor, amikor már forrósodik a pipám. Igaz, hogy ez árt egy briar pipának ? Miért ? Én nem vettem észre.

Ezt írtam a Magyar Pipatórium fórum egy topicjába, amire inkább humoros, mint aggasztó válaszokat kaptam. A pipázással kapcsolatban idők folyamán számos megalapozott és kevésbé alátámasztott "szabályrendszer" született (némely pontjára még visszatérek) ezek egyike a "ne forrósodjon fel a pipánk" tétel.

Tulajdonképpen egy üzemelő fa-kazánt tartok a markomban, annyira azért nem forró, hogy elejtsem, de több, mint langymeleg. Ekkor jönnek az igazán kellemes aromák anélkül, hogy a füst is forró lenne és folytonos az égés. Viszonylag folytonos. Immár négy hónap elteltével sem szívtam még tömetet soha, melyet ne kellett volna némi hamuréteg lekotrása után újragyújtani.

Ha azonban csak "középmeleg" a pipa, túl azon, hogy éppen csak füstölög (ami önmagában nem baj, hisz nem feltétlen kell gőzmozdonyt szimulálnunk), a dohány nem nyújtja teljes szépségében, amire képes. Igaz akkor sem, ha a mohón pöfékelünk. A szívás erősségét és gyakoriságát szerintem érdemes úgy "beállítani", hogy a lehető legkellemesebb ízű legyen a füst.

Forró pipa, langyos füst,
A nikotin ami üt,
Hideg ital kell ide,
Hozzad babám izibe !
(Saját kútfőből ... :-)) )

Isten is egymásnak teremtette ...

Captain Black ... egy kiváló dohány, ezt "kóstolgatom" mostanság. Szokásom szerint illene erről is a korábbiak részletező stílusában írni, de most csak egy momentum:

Tegnap - mint országszerte - Vácon is izzott a levegő. El lehet képzelni, mit jelentett ebben a hőségben kerítés faelemek felújító újrafestése. Persze tudatosan lett a csütörtöki és pénteki nap kiválasztva a gyors száradás érdekében. Az embernek bloggolás helyett nagyobb kedve van az esti órákban sört szopogatni ... Na és természetesen pipázni.

Nem túl régen jelent meg minálunk a Gösser Bock nevű, olcsónak épp nem mondható barnasör. Számomra mindenesetre újdonság és nem tudtam ellenállni a csábításnak, lepergettem érte a 270 forintot. Lényegében a Dreher Bak "édestestvéréről" van szó, bár a két termék mutat árnyalatnyi, de azért felfedezhető különbséget.

Captain Black és Gösser Bock találkozása: maga a tökéletes ízharmónia ! A füst ízében korábban is felfedeztem mézédes, karamellás ízjegyeket. Persze nem harsogóan, de azért optimális erejű pöfékeléskor felfedezhetőek. A sör pedig mint egy magas minőségű barnától el is várható, karakteresen adta a pörkölt maláta és karamell ízeket. Édes, de csak annyira, amint ez elvárható. Csak annyira, mint a Captain Black füstje.

Gut, besser, Gösser, Bock+Captain Black !
:-)

Rajtunk (is) áll, hogyan

Minden napunk egyszer véget ér,
Minden tömet egyszer véget ég.

Ez nem idézet, saját kútfőből van. Végig ég, mondhatná bárki, de itt a tömet életének utolsó 5 percére utalok.

Még egy nem luxuspipából szívott középkategóriás dohány is égésének bizonyos szakaszában ad oly ízélményt, mely nyomán mi pipások azt mondjuk, na ezért is érdemes pipázni. Meg persze sok minden másért is, de én, aki próbáltam már cigit, szivart egyaránt, állítom a pipafüst zamatához hasonlítható ízélményt egyik sem adott. Ez a "bizonyos szakasz" hozzávetőlegesen a pipázás időbeni második harmadától tart egészen addig, amíg nem érezzük, hogy szegény tömet már nagyon a végét járja.

Míg azonban ciginél, szivarnál a dohányzás teljes fázisában kiegyenlített jellegű füstre számíthat a dohányos, ezzel szemben a pipázás végének mondjuk 5 (de ez nem definiálható egész pontosan) percében vizsgázik a pipa, a dohány és maga a pipázó egyén.
Utóbbi - adott esetben jómagam - vagy megtanult pipázni, vagy nem. Én azt hiszem "elkaptam a fonalat", szép egyenletes pöfékeléssel már egy és egynegyed óráig is elpipázgatok, bár utángyújtás nélkül eddig nem sikerül (ez nem biztos, hogy önmagában baj lenne).

Májusban Tonyo71 Pipástárstól kapott, már méltatott keveréket szívtam, épp ma este fog elhamvadni az utolsó pár csipetnyi. A pipa pedig a változatosság kedvéért Stefan jóvoltából a birtokomba került Szabó pipa. Ha ügyelek az optimális égés fenntartására, nem csupán egyéni időrekordjaimat javítgatom, de igen szép ízeket is élvezek !

Nos ami különösen örvendetes, hogy az alig több, mint két hétig "dolgoztatott" eme Szabó pipám olyannyira érettnek, bejáratottnak mondható, hogy a dohányzás utolsó szakaszában sem tapasztalhatók mellékízek, mindössze nehezebben csiholható füst a kazánból, ahogy gyűlik a hamu. Karakteresebb, erősebb a füst, de cseppet sem terhelt nem kívánt ízekkel. Én amúgy tartom magam ahhoz, ami a pipa érdekében szabálynak tekinthető, hogy a tömetet végig kell szívni. Amíg csak egy halovány füstfoszlány mutatkozik is.

A pipa, a dohány és jómagam jelesre vizsgáztunk. :-)

Négy mondás

A pipa bölcsességet húz ki a filozófus ajkai közül és befogja a száját a bolondnak.

A cigarettázó ember rohan, a szivaros sétálgat, a pipás ember viszont ül és gondolkodik.

A magyar ember beteg, ha már a pipafüst sem ízlik.

Dohányozni emberi dolog, pipázni* isteni.

(* Más változat szerint szivarozni … HIT kérdése.)

Szobai csendélet

Arról a latakiás keverékről még majd szót ejtek. Egyelőre várja sorsa beteljesedését ... :-)

A zöld Raszmi elfogyott. :-(

Mostanában Tonyo71 Fórum- és Pipástárs mesteri keverékét tüzelem el Stefántól kapott Szabó pipában (a képen). Élmény !

Egyszer egy az egy

Tartom magam ahhoz, hogy napi egy tömetet szívok. Akkor is ha ünnep van, akkor is, ha nincs. Akkor is, ha bánat ér, akkor is, ha öröm. De ahhoz az egyhez ragaszkodom.

Három szempont vezérel ebben:
- Egészségügyi. Szent meggyőződésem, hogy valamennyi dohányzási nem közül a pipázás a legkevésbé ártalmas, ebből azonban nem következik, hogy kifejezetten egészséges lenne. De még ha lenne is, a mértéktartás mindenben követendő aranyszabály.
- Pénzügyi. Ehhez azt hiszem felesleges további megállapítás.
- Lélektani. Ezt viszont ki kell fejtenem. Nos minden kellemes, örömteli tevékenységünk értékét növeli, ha maximum napi egy alkalommal kerül rá sor. A pipázás ráadásul tipikusan "pihenős", meditálós, vagy jó társaságban jóleső tevékenység. Egy napnak csak egy "fénypontja" lehet (bár ez a "pont" eltarthat egy óráig is, netán tovább ...). Nálam a kazánfűtés este fél kilenc - kilenc közt indul, a pipázás zárja a napot, a tisztogatás után már a nyugovóra térésem következik. A megszokás nagy úr.

Mellesleg jegyzem meg, mivel füstölgés közben és után már áramtalan a számítógépem, minden itt leírt történés (pl. dohányelemzés) ténylegesen az előző napra datálódik.

Nem is annyira örvendetes ... ?

Május 3 -i bejegyzésem kommentjeiben figyelmeztetnek arra Kedves Olvasók, hogy nem egészen az az ábra vízipipa témában, mint én - aki soha életében nem vízipipázott - feltételeztem. Kalmart Pipástárs ezt ki is fejtette, tessék elolvasni, valószínűleg igaza van.

Bocsika, ebben tévedtem. Bár ha arra az ugyancsak dunaparti látványra gondolok, amint fiatalok meghúzzák a fél literes vodkás üveget és annyi az eldobált cigarettacsikk, mint égen a csillag ... Minden relatív.

Egy nagy szivaros bölcsességei

Winston Churchill -t természetesen nem azért tiszteljük, mert a 20. sz. világtörténelmének kiemelkedő szivarosa volt ... :-) De ha már ez egy dohányos blog, gondolom ez a megfogalmazás nem számít tiszteletlenségnek. Híressé vált mondásai közül íme a hat kedvencem:

Az optimista minden vészhelyzetben lehetőséget lát - a pesszimista veszélyt lát minden lehetőségben.

Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.

A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel.

Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.

Építeni valamit esetleg évek fáradtságos munkájába kerül. Elpusztítani egyetlen ostoba pillanat is képes.

Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.

Ezen az utolsón azt hiszem, nekünk magyaroknak is érdemes el-elgondolkodni, mostanában különösen. És akkor még nagyon finom voltam.

Mit rejt az üveg ? :-)

Na mit ? Mi mást, mint dohányt ... Ápr. 23 -i bejegyzésemben fotón mutatott Dr Perl 0500 pipa és a tartó mellé Tonyó71 Fórum- és Pipástárs "ellátmányt" is ajándékozott. Captain Black -hoz sem túl könnyű jutni hazánkban, az üveg tartalmához pedig - kereskedelmi forgalomban - egyáltalán nem lehet. Az ugyanis a nagylelkű ajándékozó által egyedileg összeállított keverék, nekem pedig igazi kuriózum.

Idézem a kísérő levél idevágó részét, ha már a Pipástárs nem írta, hogy titkos a recept:

"Az üvegben vegyes dohány van amit én magam kevertem ,mindig szoktam 4-5 csomag dohány össze keverni és igazából ezt szoktam szívni a mindennapokban illetve napközben mikor jövök megyek. A Captain pedig egy nagyon finom keverék (legalábbis nekem) igaz az Amerikai elfogyott de az Európai változat sem rossz.

Az üveges dohány összetétele:

90g Borkum champ

15g Zöld raszmi

5g Peterson irs oak

10g kék asthon

5g Mac baren navy flak

12g black luxori

Hát így áll össze,a keveréket egy hónapig lezárom összeérni és utána jöhet a tűz.Jó tanács az üveges keveréket tömés elött egy kicsit szellőztesd ill szikkaszd meg."

Kipróbáltatott és jól eltaláltnak találtatott. Kiegyenlített keverék, viszonylag könnyed. Igen jól ég, talán kissé hevesen is. (Legalábbis ha az átlagosnál mohóbban pöfékelek.) "Lassú üzemmódra" optimalizált, különben forrósodik a pipa. Nekem sikerült jól befűteni vele. :-) A tömet elhamvasztásához így is kell egy óra, tehát ez sem a sietősek keveréke. A füst íze bennem egykori szivaros korszakom idézte. Igen sokféle ital passzolna hozzá.
Egy fontos észrevételem: Az első olyan dohány(keverék) melyet nem kellett utángyújtanom. Az egyenletes égés nem igényelte az egyre vastagodó hamuréteg egy idő utáni eltávolítását, amit más fajtáknál a szurkáló kanalával néha megejtek.

Nincsenenk adataim arról, mennyire elterjedt egyéni, személyre szabott dohánykeverék összeállítás, de feltételezem nem Tonyó71 Pipástárs az egyetlen aki próbálkozott ilyesmivel. Bár úgy tudom, a forgalmazott pipadohányok túlnyomóan nem egyetlen komponensből állnak, tehát szigorúan véve általában - a borok világából vett szakszóval élve - cuvée amit szívunk.

Örvendetes jelenség

(A fotó a www.vizipipa.eu/pipatali weblapon jelent meg.)

Amikor először megpillantottam a váci Duna-parton vízipipázó fiatalokat, azt gondoltam valami ritka egyedi jelenség tanúja vagyok. Majd láttam arrafelé tinikkel ismét, a weben pedig megbizonyosodhattam róla, hogy az ifjak körében hódít a vízipipa.

Miért örvendetes ? Mert a cigarettával szemben jelent alternatívát, már ha jelent. Nem merném letenni a nagy esküt, hogy a vízipipázó tinik soha semmilyen körülmények közepette nem gyújtanak cigire. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy a vízipipa a létező legkevésbé káros, mondhatni leginkább egészséges dohányzási nem. A cigaretta silány valami és amellett erősen egészségromboló. Én mindörökre kitöröltem az életemből, ráadásul a legcsekélyebb megerőltetés nélkül. :-)

Hallom az ellenvetéseket. Részben jogosakat is. Na ez se a szegény ifjak műfaja. Valóban nem. De kérdem én: Mi minden baromságra dobnak ki fiatalok és idősek jelentős pénzeket ? Na és a cigit talán ingyen osztják ? Az viszont ténykérdés, hogy szegénynek lenni bármely életkorban végzetes ma Magyarországon és bárhol a világon.

Magam munkanélküli vagyok. Nem vehetek vízipipát és sok minden mást sem. Lehet viszont nyerni ! Bizony ám ! Neveztem is !
www.vizipia.eu/akcio

Elsőre a második

"... jó minőségű briar pipa. ... Magam is rendelkezem egy ugyanilyen pipával és nagyon kedvelem. Horgászat közben és a szabadban használom, mint "strapapipát". Nagyon jó ízű pipa lett belőle miután rendesen bejáródott. Én latakiás keverékeket szívok belőle."

Ezzel az üzenettel kísérte Stefan Pipástárs (akinek többek közt a zöld Raszmit is köszönhetem) eme ajándékot, immár második Szabó pipám. Tegnap estig a vitrinben pihent, mígnem idejét éreztem megkezdeni a bejáratását, avagy kiégetését épp a legutóbb tesztelt "anyaggal". Erről még megjegyzendő, hogy illata, íze ellenére (vagy épp azzal együtt, ahogy nézzük) nagyon is férfias karakterű dohány. Kezdő pipásokat nikotin-ereje kissé fejbe is kólinthat. Érdekes ez, hisz ízes, zamatos füsthöz enyhén bódító hatás társul. A "nikotinfaktorról" mint tesztparaméterről eddig nem írtam, pedig számításba kell venni.

Szóval tegnaptól az eddigi első kezdi meg néhány hetes pihenőjét a vitrinben az őt megillető helyen (hogy aztán újra szolgálatba álljon). A "második" - ez szigorúan időrendiséget, nem pedig értéket jelöl, bár az első pipa talán olyasmi, mint az első szerelem - tegnap bemutatkozott. Biztatóan, sokat ígérően.

Ugyanaz a gyártó (Kőrös Szabó), ugyanaz a dohány, ugyanaz a pipás (jómagam). Szembetűnő különbség az eltérő forma, mely a kazán kialakítását közvetlenül érinti. Képzeletbeli metszetben ovális aljú, felfelé nagyon enyhén szélesedő U betűt kapunk, mint a fotón is látható, felül vastagabb kazánfallal. Első pipám (lásd az archívumot) épp ellenkezően, alul bír vastagabb fallal. Lent belül nem szűkül, mondhatni többé-kevésbé félgömb.

Nos ilyen aprólékos leírás után a befűtést követő első lényeges észlelet: Vastagabb füstcsöve (amit később a tisztítószál könnyebb behatolása is megerősített) következtében levegősebb pipa. Lehet erőteljesebben szívni, vagy alaposabban zömíteni a tömetet, igen jól szelel. Égett is benne a zöld Raszmi, mint a parancsolat, de a tömet élete nem volt rövidebb, mint tegnap előtt az "elsőben". Ami a füst ízét illeti, alig vett le belőle valamit, hogy ez egy bejáratlan, új jószág. Igaz ugyan, hogy az utolsó öt percben már megjelentek nyers, fás ízek, de azt hiszem ez elkerülhetetlen volt. A szoba levegőjét utóbb viszont már valamivel nehezebbnek éreztem, mint korábbi pipázásaimat követően.

Sebaj, eltelik az a két, de inkább három hét és - mint Stefan írta - nagyon jó ízű pipa lesz belőle. Első tapasztalatom ebbéli reményemben megerősített.

Peter Rasmussen Green Label

Tulajdonképpen egy kitűnő elemzéssel a Magyar Pipaszövetség weblapján "Thomka" megelőzött:
http://www.pipaszovetseg.hu/portal/e107_plugins/content/content.php?content.66

Csak annyi a dolgom, hogy ezt néhány személyes észrevétellel kiegészítsem. Azt bizton állítom, hogy kiemelkedő élményt jelentett a kóstolója. Minden paraméterében kiérdemli a felső kategóriás megjelölést. Egy ilyen találkozás erősíti meg az emberben a hitet, pipázni több, mint dohányozni.
" .... A dohánycsalád zöld címkézésű tagja vanília és méz aromával bír. Nem kell megijedni tőle. A többi vaníliás dohány közül az emeli az átlag fölé, hogy itt bizony elsősorban a méz dominál és a vanília szépen megbújik a háttérben. Jól eltalált arányok jellemzik, mind a szívása közben érezhető aroma, mind a füstjében megjelenő illatok terén. ...." (Thomka)

Illata intenzív, kellemes. Valamit elárul abból, hogy különleges ízélmény vár ránk. És lőn. Még mohóbb pöfékelésre sem vált át csípős forróbb ízre, bár érdemes a "pipán át lélegző" stílusban szívni. A magam részéről a méz és vanília jelleget kiegészítő, diós süteményekre emlékeztető dió ízt is éreztem, hozzátéve, hogy most sem tagadva meg eddigi önmagam, tejet ittam hozzá. Most azonban nem állítom, hogy ez kihozott volna valami pluszt.

Ez a dohány ital nélkül is megállja a helyét. Aki viszont teheti, nem választ rosszul, ha tokaji aszút vagy édes szamorodnit kortyolgat kísérőképp. De ezzel nem árt óvatosan bánni. A kitűnő égési tulajdonságainak köszönhetően az eddigi átlagos 45-50 perc helyett 1 óra 5 percig parázslott a tömet, ez eddigi személyes rekordom ! A vége felé úgy éreztem, komoly "nikotinlöketet" kaptam.

Van még pár kellemes tulajdonsága: Nem forrósítja fel a pipát (hasonló stílusban dohányozva a Tilbury valóságos fűtőanyag) és nem hagy maga után állott füstszagot a szobában.

A linkelt elemzésben foglaltakkal lényegében egyetértek, jó választás lehet új pipák bejáratására, beszerzése azonban nem túl egyszerű. Így rászokni noha könnyen lehet, akkor érdemes, ha a folyamatos utánpótlás biztosított.

Ide kívánkozik még valami: Ha a jan. 27 -óta nap mint nap használt (első) Szabó pipám ennyire jól kihozza a zöld Raszmi erényeit, akkor - annyi pénzért - igazán szerencsés választás volt ...

VBL Pipatórium

A Pipatórium a vitrinben. Harmadik (időben első) pipám használatban ... :-)



Együtt mindhárom.


Tonyo71 Fórumtárs ajándéka. Felirata: Dr Perl 0500

FEJEDELMI AJÁNDÉK

Ha tollal írtam volna az iménti dohányelemzést, azt mondhatnám meg sem száradt rajta a tinta, mikor egy fejedelminek nevezhető ajándékcsomagot vettem át, melyben teljes pipás kelléktár foglaltatott. Hála Tonyo71 soproni Fórumtársnak a Magyar Pipatóriumból.

Tulajdonképpen az április 5-i bejegyzésem nyomán egyfajta "mentőakció" indult, ma a második csomagot vettem át. Ily bőkezű segítségre azonban álmaimban sem gondoltam ! Ez még szülinapi vagy karácsonyi ajándéknak is döfi ! :-) Amint elkészítem a fotókat (nem akarom elkapkodni) bizonyságát adom egy nem mindennapi nagylelkűségnek, melyet egy bejegyzésben nem is lehet eléggé megköszönni. Igen, a pipás táborban működik az, ami a társadalomban úgy általában már kevésbé: szolidaritás.

Szeretném hinni, hogy más helyzetemben magam is tudnék hasonlóan nagyvonalú lenni.

Köszönöm, Fórumtárs !

Caledonian Highland Cream

Mielőtt belevágnék, pár gondolat dohányelemzéseim kapcsán arról, hogy az itt leírtak egy lelkes, de végső soron "amatőr" pipás észleletei. Nem nyertem versenyt, nem pipázom egy (vagy több) évtizede, de még egy esztendeje sem, nem közlök fajta leírást, sem gyártási technológiát, nem tömjénezek cégeket. Szóval nem "katalógust" fabrikálok. Ennek azonban vitathatatlan erénye a teljes elfogulatlanságom, magyarán csakis arról írok amit a kapott mintának saját pipámban, saját stílusomban történő elfüstölésekor tapasztalok. Teljes szubjektivitás, teljes pártatlanság. Ettől még lehet hiteles, sőt !

Caledonian Highland Cream ... Néhány napja ízlelgettem, míg rászántam magam, hogy írok róla. Tulajdonságaiban összetett, csak nagy odafigyeléssel megismerhető dohány.
MEGJELENÉS: Gyakori, mondhatni megszokott szemcsés - levéldarabos. Színre, összetételre heterogén (fotók fent). Tapintásra száraz, mint kiderült (legalábbis a kapott minta) nem csak tapintásra. ILLAT: Intenzív, kellemes dohányillat. Kissé szúrósnak hat elsőre, mely szépen kisímul és csábít, hogy tovább illatoljuk. Jellegzetes illata van, ami azt jelenti, nem írom, hogy olyan mint ... hanem önmagát adja. :-) ÍZ: Ezt kiismerendő, nem írtam az első tömet elégetése után rögtön. Annyi bizonyos, hogy nevében a "Cream" (krém) jogos, azonban, hogy ezt a krémességet tapasztaljuk, nagy odafigyeléssel optimálisra kell egyensúlyoznunk az égés fokát. Na most tudálékosan fogalmaztam, mondhatja a Kedves Olvasó. Pedig ha mohón pöfékelek vele, igen erős, az ízlelőbimbókba belekapó dohány érzetét adja. Ha pedig túl "gyengéden" szívom, nem kapom igazán a karakterét megtestesítő ízt. Ez az íz főképp a tömet életének középtáján kibontakozó kifejezett kávés, cappuccinóra emlékeztetően zamatos. Ezzel együtt sem nevezném "lágy" dohánynak. ÉGÉSI TULAJDONSÁGA: Hajlamos volt nálam kissé heves égésre, pedig ügyelek arra, hogy lehetőleg egyforma tömörségűre alakítsam a tömetet. Nem egy utángyújtogatós dohány, ég rendesen ha nem is szívunk a szárba minden szempillantásnyi időben. Ha nem figyeltem eléggé, bizony felforrósodott a pipa. ITAL TIPP: Ebben könnyű dolgom van: Kávé, tej, tejeskávé, cappuccino, amelyik tetszik. Alkoholos műfajban most tuti biztos megérzésem nincs, tessék próbálgatni. Talán kávélikőr ? Fentiek alapján az tűnik logikusnak. :-) AJÁNLAT: Ez sem kifejezetten kezdőknek vagy hölgyeknek való. Van ereje rendesen, zamata pedig csak kellő pipás gyakorlattal bontakoztatható ki igazán. Azoknak ajánlom, akik szeretik az összetett, titkokat rejtegető, nem könnyen kiismerhető dohányokat.

Modern "pipatartó állvány"

Na jó, nem annak árulták, csak megmozdult a fantáziám.

Rövidesen Caledonian Highland Cream tesztismertető (ha úgy tetszik "mustra") következik ...

AZ ÉV LÁTVÁNYA

Említettem már a rendszeres délutáni, kora estébe nyúló 5+ (több mint 5 km) dunaparti, ligeti sétáim, melyet mostanában futással kombinálok. Amikor tehettem, napi rendszerességgel jártam úszni, ennek februárban (remélhetőleg ideiglenesen) vége szakadt. De hogy egy napot sport nélkül töltsek, az elképzelhetetlen. Szóval az egészséges életmód és a dohányzás lehet, hogy összeegyeztethetetlen, de a sportszerű életmód és a pipázás semmiképp sem ! :-))

Hazafelé tartok kb. fél hét tájban a fedett uszoda környékén a váci Duna parton, mikor a parti kövezés mentén váratlan látványban volt részem: Három fiatal nő vízipipázott ! A vízipipa kitűnő állapotú kartondoboza is ott feküdt mellettük a kövön, gyanítom új jószág lehetett. Kicsit közelebb húzódva haladtam el, de nem akartam őket feltűnően bámulni. Ilyenkor persze észre veszik, ha valaki felfigyel rájuk. Velem ellentétben igen vidám hangulatban voltak. Ifjúkor + vízipipa, mi kell még ? :-) Mintha távozóban hallottam volna, hogy rám célozva utánam szólnak : Kérsz te is ? ... Na ja, rám néztek és tudták, hogy az ismert és híres blogger halad el. :-))

Vagy csak az írói fantáziám hallatta. De a szememnek hiszek.

A vízipipát valahogy kissé bonyolult eszköznek tartom az én "egyszerű" pipámhoz képest. El tudom képzelni, ha kóstolnám a füstjét, kellemesebbnek, lágyabbnak, hűvösebbnek érezném, mint az általam szokottat. Az elve miatt inkább önálló "negyedik dohányzási nemnek" tűnik számomra, mint szorosan vett pipázásnak.

Világéletemben nehezen közeledő típus voltam. Nem tudom, mit szóltak volna a hölgyek erre: Helló lányok ! Megnézhetem közelebbről a vízipipátokat ? ...

"Filterkatasztrófa"

Okára nem tudtam rájönni. A Passatore tajtékmorzsalékos, az alább leírt teszt kapcsán most először próbált filter igencsak váratlan meglepetést okozott azzal, hogy a tömet elszívását követően a (már úgy-ahogy lehűlt) pipa szétszedésekor nem volt hajlandó elválni a fekete műanyag pipaszártól. Ez a régebbi pipámmal történt, melyet 1. számúnak fogok jelölni, ez beszerzési időrendiségre utal. Az is feltűnt, hogy jobban szorul már behelyezéskor, mint az eddig általánosan használt Dr. Perl Junior aktívszenes. Pedig geometriára pontosan egyeznek, hiszen szabványos a méretezésük.

A rángatásom következménye az lett, hogy a papír palást felszakadt és morzsalékdarabok hulltak ki. Csipesszel kiszedtem a nedves papírfoszlányokat, de a beszorult korong csak nem adta meg magát. Míg végül "átellenes oldalról" benyomott fémdróttal hosszas próbálkozás eredményeképp sikerült kilökni.

Elképzelhető, hogy a pipa szétszedéséig a teljes lehűléskez még jobb lett volna várni valamelyest. Mindenesetre egy másik darabot belepróbáltam Stafantól kapott pipába, ott szorulásmentes, tökéletes volt a beillszkedése. Nem vizsgáltam tüzetesen, de elképzelhető, hogy a két pipaszár belső kialakítása mutat némi eltérést.

Gawith & Hoggarth Rum Flake

Ezzel kezdtem. Mindenekelőtt azonban a tesztekről: Valamennyire a régebbi, bejáratott pipámmal kerül sor. Már eldöntöttem, hogy Stefantól kapott új pipám Peter Rasmussen-nel fogom bejáratni, erre majd visszatérek. Filter minden esetben Passatore tajtékmorzsalékos, állítólag jobban átengedi az ízeket, mint az aktívszenes. A "milyen ital illik hozzá" csak találgatás szintjén jelenik meg, tekintve, hogy semmilyen alkoholosat nem áll módomban mostanában fogyasztani. (Sem pipázáshoz, sem máshoz.) Hideg tejet szoktam, bár nem állítom, hogy valamennyi dohányféleséghez ideális lenne. Majd jelzem, amikor nagyon nem az. :-) Aromásokhoz eddig bevált. Nyomtatott nagybetűvel írom a tulajdonságneveket, hogy ne follyon egy nagy masszába az irományom.

Vágjunk bele: Gawith & Hoggarth Rum Flake. MEGJELENÉS (minden esetben lesz fotó): Hosszú szálas, mikor kicsomagoltam, a szálak egybe tapadtak. Sötétbarna, némi közép barna beütéssel. Tapintásra normális, előzetes szárításért nem kiállt. Kazánba töltés előtt kézzel "felaprítottam". ILLAT: Nagyon visszafogott, diszkrét, "bársonyos". Szerintem ha bekötött szemű laikussal illatoltatnám, nem állítaná biztosan, hogy dohányt szagol. ÍZ: A legfontosabb tulajdonság ! Nos előrebocsátom, ennek a dohánynak a zamata igazán akkor érvényesül, ha nem pöfékelünk, mint a gőzmozdony (amire sajnos én mohóságomnál fogva hajlamos vagyok), hanem nyugodtan, gyengéden szívjuk, szétterítve a füstöt a szánkban. Elsőre étcsokoládé és dió zamatjegyek jelentkeznek, majd a nagyon magas kakaótartalommal bíró csokoládékra emlékeztető markáns, de nem bántó ízérzet marad, mely rövidesen tompul. Közepesnél valamivel erősebb dohánynak érzem. Bizony alaposan "belekap" az ízlelőbimbókba ! ÉGÉSI TULAJDONSÁGA: Kifejezetten jó. Eddig 40-45 percig szívtam a korábban ismertetett dohányokat, ez eltartott 50-55 percig is. Továbbá nem egy "újragyújtogatást" igénylő anyag. Ha jó ritmusban szívjuk, nem kell újragyújtani. Valamint, nem forrósodik a pipa annyira, mint Tilbury -val tapasztaltam. ITAL TIPP: A hideg tej inkább lágyította a füst zamatát, de szerencsére nem ütközött vele. Én azonban azt mondom: Aki teheti érett, tanninban gazdag Cabernet Sauvignon, avagy Merlot borral próbálkozzon. Dreher Bak is passzol hozzá "látatlanban" összerakva az ízeket. AJÁNLAT: Kezdő dohányosnak semmiképp. Elmélyült, töprengős órában, mondhatni meditációs hangulathoz. Jó egy órát szánni kell rá. Meghálálja.

Tessék nyugodtan kommentezni, most és a jövőben is. Lehet, kihagytam valamit, netán egyet nem értés esete forog fenn.

Ja volt még valami, nevezetesen filterkatasztrófa !! De az külön bejegyzést kíván.

Nagyvonalú ajándék

Meghozta a posta egy kedves nagykőrösi Olvasóm által feladott ajándékcsomagot, melyben immár második, szintén Szabó pipám is megbújt (lásd a fotókon). Vár rám egy újabb bejáratás, de mivel remélhetőleg "ügyesedtem" január óta pipázás témában, biztos simább ügy lesz, mint az első volt. A jószág mind alakra, mind felületi mintázatra kifejezetten szép, kézhez álló darab. Igaz, "nem ül meg a fenekén", de ennek nincs jelentősége, mivel én dohányzás közben mindvégig kézben tartom a pipát.

Érkezett más is. Négyféle dohány különböző mennyiségekben teszt céljára: Peter Rasmussen Green Label, Caledonian Highland Cream, Gawith & Hoggarth Rum Flake és (ha jól olvasom) Schürch Lapis, ez utóbbi enyhén latakiás keverék. Természetesen mind a négy "tűzpróbájáról" írni fogok, igyekszem előtte lefotózni, anyagszerűségükben szemléltetni azokat. Itthon kereskedelmi forgalomban én legalábbis egyiket sem láttam, sőt van, amelynek a neve is új számomra.

Továbbá még néhány filter lapult a dobozban. Az általam eddig használt Dr. Perl Junior aktívszenes mellett Passatore Natur Meerschaum tajtékmorzsalékos is. Summa summárum, újdonság akad elég, a blog újra virulni fog !

Ezúton is hálás köszönetem fejezem ki az Ajándékozónak !

Ideális kerti környezet

Szabadtéri otthoni pipázáshoz.

TILBURY retro

SWEET VANILLA dohány próbájáról március 3 -án írtam, akkor nem voltam túlzottan elragadtatva tőle, bár a "gazdaságos vétel" kijelentésem bizonyára helytálló. Most, hogy ínségesebb idők köszöntöttek rám, újra elővettem. Eléggé "szaftos" az állaga, morzsolva nedves és zsíros közti a tapintásérzet. Az illata nagyon kellemesen intenzív vanília. Arra jutottam tegnap este, hogy a tömet anyagául szolgáló mennyiséget legalább másfél órás szárításnak vetem alá egy üvegtálcára szórva. Mivel a szobám levegője elég alacsony nedvességtartalmú, ennyi időre elég lesz.
Nem csalódtam. Szokásos tömörséggel a kazánba gyömöszölve sokkal jobb égési tulajdonságokat mutatott, mint mikor az eredeti tasakjából töltöttem rögtön a pipámba. Vagy kétszer kellett újragyújtani, de ez átlagosan az eddigi "standard dohány" Borkum Riff esetében is előfordult.
Ízre markáns, de nem csípős. A füstben a vanília illat alig (vagy semennyire sem) érvényesül, mint ahogy hiányérzetem van aroma tekintetében a Borkum Riff Bourbon Whiskey dohánnyal szemben is. Hideg tejet ittam kísérőnek.
Előnye ennek a Tilbury Vanilla dohánynak, hogy pipázás után sokkal mérsékeltebb "ebben a szobában nemrég dohányoztak" szagot hagy maga után (ez nem azonos a friss pipafüst kellemes illatával). Borkum után igencsak buzgón szellőztettem ...
De ami a legkellemesebb benne: A csiszolatos dugós tégelybe, melyet feltöltöttem vele, beleszagolva csodálatosan finom vanília illatot áraszt ! Eme dohány tűz- és füstmentes élvezete, ráadásul naponta többször sem káros az egészségre. :-)

Szomorú vagyok ...

Sajnos abba a cseppet sem irigylésre méltó helyzetbe kerültem, hogy mint munkanélküli, nem tudom biztosítani a rendszeres pipázásom elengedhetetlen kellékeit: pipadohány, filter és tisztítószál, a gyufa ezekhez képest már bagatell ... Tisztítószálból még van egyetlen darab. A pipám tisztaságára büszke vagyok és abból nem is engedek.

Bármilyen alacsony fizetés mellett is tudnám folytatni a füstölést, de segélyből már nem telik. Cigire pedig nem állok át semmiképp, számomra annak élvezeti értéke a nullával egyenlő. Hiába no, aki a jót megszokta, nem vált silányságra.

Ez a blog végét semmiképp sem jelenti ! Ha csak írásban gondolkodni, regélni, egy nagy csésze tea vagy épp hideg tej mellett töprengeni bármikor betérhetek ide.

Adjon az Isten szebb időket !

Bolyhos, avagy pálinka ajánló

Ötvenfokos pálinka

De jó lenne most ... Mivel, hogy nincs.

Március második felét megcsúfoló, cudarul szeles, hideg időben volt részem délutáni sétámon, amit el nem mulasztok, legfeljebb nem élvezek ilyenkor annyira. 5+ túrának is nevezem, ami annyit jelent, hogy minimum 5 km -t teszek meg, de inkább többet, főképp Duna-parti szakaszon. A folyó mentén süvít a mesterséges akadályokba (épülettömbökbe) nem ütköző szél igazán. Borzasztó kellemetlen tud lenni. Nos hazatérvén mi sem esne jobban, mint fél deci kisüsti ágyaspálinka ...

Amióta ez a nemes és abszolút hungarikumnak számító ital visszakapta a rangját, becsületét (amin a cucialista időkben nyomult, de még ma is létező "szeszes ital" feliratú vackok csorbát ejtettek) főképp családi vállalkozások jóvoltából egyre több, magára valamit adó üzletben lehet találkozni kitűnő minőségű, a gyümölcs lelkét magában hordozó desztillátummal. Ezek közül kiemelkedőek a gyümölcsdarabokat is hordozó ún. ágyas pálinkák, melyek általában 50 fokosak. És persze igen drágák. Persze mihez képest ...

És hogy jön ez ide ? Tessék fentit kóstolni, majd pipára gyújtani és utána kérdezni !

Húsvéti borajánló - idejében

Nem zárhatom ki, hogy Tisztelt Olvasóim közt akár tehetősek is vannak, nekik ajánlhatom a kereskedelmi forgalomba nem került, de interneten rendelhető villányi CSÚCSBORt, mellyel egész biztosan nem fognak "befürödni". Tulajdonképpen csak továbbadom a Borászportálok ajánlatát: Tiffan's Grande Selection 2003 vörös cuvée, "mindössze" 14500 Ft -ért + 3600 Ft szállítási díj. Minden szépet és jót írnak róla, mely nagy valószínűséggel igaz. Én azonban be fogom érni valamely 1000 - 1500 Ft közti, gyaloglással beszerezhető tétellel, mely nem feltétlen lesz villányi, bár száraz vörös való igazán a húsvéti hagyományos étkekhez, mint ahogy pipázáshoz is. (Makacsul ragaszkodok ahhoz a hitemhez, miszerint ebben az ártartományban már kaphatóak jó minőségű, ünnepi asztalra is illő borok.)

Akit a CSÚCSBOR érdekel, szíveskedjen a böngésző címsorába másolni:
http://www.boraszportalok.hu/index.php?p=cikk&id=1740

Kitűnő magyar borral még a pipafüst is finomabb !

Csak, hogy mutogassam :-)

Pipások, ne féljetek !

Mármint a korai haláltól. A statisztika 141 pipásra vetítve a Magyar Pipatórium nevű fórumon jutott a tudomásomra, az eredeti forrás is ott található. Minden statisztika annyiban szubjektív, amennyiben a tárgyát képező egyedek (itt rendszeresen pipázók) kiválasztása az. A nagyon alacsony életkor oka lehetett nem természetes halál, ugyanakkor a nagyon magas nem feltétlen a briar gyökér kedvező élettani hatására vezethető vissza. :-)

Nekem az a problémám a dohányzás harsány ellenfeleivel, hogy hajlamosak nagyvonalúan eltekinteni olyan életrövidítő tényezőktől, melyek szinte kivédhetetlenek. Ilyen példának okáért a stressz, valamint az általános szennyezettség, mely a beszívott (dohányfüstöt akár nem is tartalmazó, mondjuk kipufogógázban dús) levegőtől egészen az elfogyasztott élelmiszerekig terjed, hogy amit megiszunk, arról nem is beszélve. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy tényezőt (dohányzás) kiragadva egy komplex összefüggés rendszerből (életminőség) nem szolgáltat cáfolhatatlanul sem pro, sem kontra érveket.

Mindannyian Isten és a Sors kezében vagyunk. Ez nem vicc. Úgy hogy, pipázzunk nyugodtan !

Na meg azok a fránya genetikai adottságok !

Híres pipások I.

A galéria a jövőben bővülhet, jelen bejegyzés szereplőit illik arcról felismerni. Ha feltenném a kérdést ki a "leghíresebb szivaros", minden bizonnyal Winston Churchill neve állna az élen, a "leghíresebb pipás" cím tulajdonosa legyen mondjuk Albert Einstein. De, mint látjuk, magyarok is gyarapítják a híresek táborát és a kör korántsem teljes. Már csak azért sem, mert több ismert személyiségről az már nem feltétlen köztudott, hogy - többek közt - pipázik, pipázott. Persze nem is ezért tiszteljük őket ... elsősorban. :-)

Szivaros emlék(ek)

Tárgyi csak egy van, amit a nyuszi tart ... nem vettem sem humidort, sem krómozott szivargyujtót, sem semmilyen arisztokratikusnak tartott cuccot. A képen egy általam nem jellemzően szívott extra ünnepi szivar eredeti lakhelye látható, mely volt hamuvá válása napjáig. Általában igyekeztem olcsóbb szivarokat választani, de még így is kijelenthető, hogy ez a legdrágább dohányzási nem. 2007. tavaszán szoktam le róla egyik napról a másikra, mindenféle erőfeszítés nélkül.

A szivarról sokaknak eszébe jut Winston Churchill és a whisky. Kijelenthetem, hogy világhíres pipás nem egy van, (na jó, híres szivaros sem) ezzel a támával külön bejegyzésben foglalkozom majd.

Tegnap "nosztalgiából" elszívtam egy szál Villigert (290 Ft) mintegy felelevenítve az emlékeket és hogy friss élmény legyen a pipázással való összehasonlításra. Mindenképp erősebb, markánsabb a szivarfüst, de a jó minőségűek kétségkívül tömör ízélménnyel ajándékozzák meg élvezőjüket. Egy nagyobb szivar különösképp ritkán dohányzók számára egyenesen bódító is lehet. Ezzel szemben a pipafüst sokkal lágyabb, "finomabb", azzal együtt is, hogy határozott aromával bír. A dohánnyal szemben támasztott minőségi követelményekből nem szabad engedni, ez közös vonás.

Habitus, ízlés, környezeti és ki tudja milyen hatásokra lesz valaki pipás, míg más valaki szivaros. "Átállás" is előfordulhat, mint pl. az én esetemben is. Nem tudok és nem is akarok érveket felhozni a szivarozás ellen csak azért, mert "átálltam". De egy valamit kijelenthetek. Még finnyás női orrok számára is a kibocsátott pipafüst sokkal kellemesebb, mint a szivarfüst. Ennek akkor voltam tanúja, mikor egy nemzetközi akt fotóstáboron a munka után, pipás kollégám által befüstölt helységbe lépve a modellek így szóltak: "Mi ez a kellemes illat" ... Ellenben nekem modták: Büdös ez a szivarfüst ... Nem is értem, miért nem akkor vettem fontolóra az "átállást".
Avagy eszembe sem jutott volna a szobámban szivarozni, ma viszont nyugodtan - igaz, nyitott erkélyajtó mellett - pipázgatok ugyanott.

Jóleső emlékezés

2008. márc. 5. Számítástechnikai szoftverüzemeltető tanfolyam záróvizsgája. Felnőttképzés munkanélkülieknek, egyben felnőttkorom legcsodálatosabb diákélménye. Ajándék a sorstól, vagy inkább Istentől. Nagyszerű, szeretetreméltó csapat sok fiatal nővel és a tanár is élvonalbelinek nevezhető. Tíz éves számtechn. gyakorlatommal én voltam a csoportban a "császár" és a dícséretes jeles osztályzatot el is vártam magamtól. Ugyanakkor sajnáltam, hogy egyben másnaptól "csupán" mindez emlék, a valóság pedig a változatlan egzisztenciális bizonytalanság.

Mit szívtam akkor ? Amit kedvenc csoporttársnőm: Vékonyszálú mentolos PallMall -t, de csupán napi 1-2 szálat, amin csodálkoztak is, hisz vagy semennyinek, vagy többnek "van értelme". Ma már úgy vélem, hogy cigiből semennyinek, de akkor a pipázás még ötletszerűen sem vetődött fel bennem, a szivaron pedig túl voltam, drága mulatságnak tartottam - az is.

A tanfolyamra és arra a napra szívesen emlékszem. Egy palack friss, 2008 -as rozé borral ünnepelek. Na és percek múlva pipára gyújtok ! :-)

Dohánylak - csiszolatos üvegtégely

Alapképzettségem okleveles vegyész (ELTE TTK), ennek köszönhetően több évig dolgoztam laborvezetőként. Ha szükséges volt, rendeltem új garnitúrát laboreszközökből. Eléggé el nem ítélhető módon hazavittem ezt az originell csiszoltfedeles üvegtégelyt, mely "szűz" lévén semmiféle vegyszerrel nem szennyezett. Akkor persze legszebb álmaimban sem szerepelt, hogy valaha is pipázni fogok. Csak úgy nálam volt, nem tartottam benne semmit.

Mígnem ez év januárjának végén az első csomag dohány egy részét ebbe töltöttem. Gyakorlatilag légmentesen zár, a töltet nedvesség és aroma tartalmát őrizvén. Sajnos térfogata nem teszi lehetővé egy csomag teljes mennyiségének tárolását. Praktikus, hogy közvetlenül ebből töltöm a pipát. És különös élvezet, hogy bármikor levéve a fedelet beleszagolok és érzem a csodálatos illatot. Egy ilyen tégelyből koncentráltam kapom azt az illatélményt, amit az eredeti tasakba szagolás nem ad meg.

Feltételezem kaphatók hasonló, légmentesen záró üveg vagy kerámia tégelyek. Csak javasolni tudom T. Pipástársaknak.

Csalódás ... előfordul

Mac Baren Vanilla dohányt terveztem venni, de csak Tilbury -t árultak mint "Sweet Vanilla" az egyetlen, számomra elérhető váci pipás trafikban. "Gazdaságos" vételnek tűnt, 40 g 650 Ft vs. jelenlegi bourbonos 50 g 1190 Ft ...

Nem ezt vártam. Ugyanazon sűrűségre tömtem, mint az eddigi Borkum Riffet. Jó, hogy méltóztatott szelelni a pipa. Nem egyszer, nem kétszer kellett újragyújtani. Zamata alig érezhető. Egyetlen komoly pozitívum, amit mellette fel lehet hozni, hogy másnap igen kellemes vanília illat lengte be a szobám. Ebben megveri a Mac Barent. De ez egy vérbeli pipásnak igencsak édeskevés érv.

Most töprengek mit tegyek és ehhez Tisztelt Pipástársak véleményét kérem.
1.) Tegyem el nehezebb időkre, mikor jó ha kajára lesz pénz.
2.) Keverjem bele, mondjuk 1:1 arányban a Borkum Riff Bourbon Whiskey ízesítésű dohányba. Ez mennyire szentségtörés ?

Ki nem dobunk semmit ebben a nehéz időkben.

Macskabenzin

Febr. 14 -i bejegyzésemben már szót ejtettem nemes tevékenységünkhöz illő italokról, amit Zsolev Pipástárs szakszerű véleménnyel bővített megjegyzésképp. Érdemes újra átolvasni ...

Az ember hajlamos arra, hogy úgy általában az italokat két nagy csoportba sorolja: Tartalmaznak alkoholt vagy nem. Ezen főcsoportokon belül tetszőlegesen sok alcsoport létezhet. Úgy vélem azonban, hogy a pipázás élményét önmagában az alkohol nem növeli. Az ital szerepe döntően a füst ízének - IGEN, IGEN van neki - kidomborítása és egyfajta szárazságérzet enyhítése, mely főleg a tömet elszívásának vége felé egyre inkább jelentkezik. Az alkoholos italokkal az is gond, hogy ugyan a szájüreget nedvesítik, de amint a szervezet feldolgozza (a folyamat vízelvonással jár) később gyötrő szomjúságérzet jelentkezik.

Elhangzott valahol és azért némi igazság van benne: "Ez a társadalom alkohollal működik." Nem lennék őszinte, ha tagadnám, hogy olykor én is szívesen "bedobnék" egy pohár whiskyt, főleg ha kiborító "élményben" részesít a sors. Mert részesít valamennyiünket, abban biztos vagyok. Ha fáradt vagyok nagyon, vagy ha vidámságra vágyom, akkor is. De hogy ez összefüggésbe hozható lenne a pipázás élményével, nevezetesen, hogy jobban esne a füstölés szesszel kísérve, azt már nem állítom. Visszafelé is igaz: Ha valaki bármely okból nem fogyaszthat alkoholt, annak hatását a pipázás nem fogja pótolni.

Ezidőtájt Borkum Riff Bourbon Whiskey aromás dohányt égetek. Ehhez kiválóan passzol a macskabenzin, azaz tej. (Hogy a névadó Bourbon mennyire harmonizálna nem tudom, mert sajnos nincs a bárszekrényemben olyan, sőt semmilyen tömény ital sincs.) Amint egy korty tejet a számban szétterítek, az utána szívott füstnek sokkal lágyabb, és ha szabad mondani "zamatosabb" az ízhatása. Háromnegyed órás pipázáshoz két deci macskabenzin elegendő. Utána feldobottnak érzem magam - etanol nélkül. :-)

Ez gyönyörű !

A Magyar Pipatórium (jobb fent linkelt) weblapján találtam és úgy gondoltam Olvasóimmal is megosztom ezt az esztétikai élményt. Poul Winslow Grade E. Nem tudom mennyibe kerül és azt sem milyen élmény és érzés lehet dohányt égetni benne. Iparművészeti alkotás, abban is csúcs.

Egy hónap eltelt ...

Január 26 -án vásárolt Szabó pipám másnap, egy hónapja avattam fel, azóta esténként kihagyás nélkül, de csak (eddig két kivételtől eltekintve) napi egy alkalommal fűtöm fel a kazánt. Ez az időszak elegendő a pipa bejáratásához, de egyben annak eldöntéséhez is, vajon örömet jelent -e a "füstölgés" vagy a vitrinben levő tárgyak száma gyarapodott eggyel. Voltak, vannak, akik néhány hét próbálkozás után feladják.

Nos kijelenthetem maradandóan pipás lettem, azzal a kellemes tudattal egyetemben, hogy jobb kezdő pipát nem is választhattam volna. Arról ugyan nem tudok nyilatkozni, milyen élmény lehet egy több tízezer forintos Peterson vagy Dunhill, de hát magyar embernek legyen legalább egy magyar pipája, különösképp ha kezdő ...

Az első napokban Mac Baren Vanilla Cream (10 g -os "kóstolási" csomag), majd Borkum Riff Bourbon Whiskey jelentette a tömetet, ebből jelenleg a második 50 g -os tasak tartalmát fogyasztom. Igaz, ebben eltértem az "egy pipa, egy dohány" kissé dogmatikusnak ható szabálytól, de nem is ez a lényeg. A 2007 tavaszáig tartó szivaros múltam bizonyára sokat számított a bejáratás első heteiben. "Szűz" vagy "szüzességét nemrég vesztett" pipánál különösen a tömet életének vége felé annyira karakteres, kissé "fás" ízű a füst, hogy szivarfüstön edződött ízlelőbimbók előnyben ! :-)

Mára sokkal élvezetesebb, csodásan "megérett" a pipám. Alakulgat a kazán belsejében az a bizonyos nemes szénréteg, mely kiemeli a dohány ízkarakterét. De alakultam én magam is. Több türelemmel, nagyobb hozzáértéssel, sok aprónak tűnő, de mégsem elhanyagolható saját és olvasott tapasztalat hasznosításával jutottam oda, hogy kijelentsem:

A pipázás a dohányfüst élvezetének felsőfoka. És ezt csak a beavatottak ismerik.