Stanislaw Vanilla Blend

Néhány napja "kóstolgatom" már, nem akartam elkapkodott véleményt írni. De többedszerre sem mutatta más arcát, mint elsőre. Az első olyan dohány, mely arra késztet, hogy pipát váltsak a kedvéért, de erről majd később ...

Illata kellemes, "lendületes", de nem kifejezetten vaníliás. Elmarad a Tilburry hasonló terméke mögött. Sebaj, dohányt nem azért vesz az ember - elsősorban -, hogy szimatolgassa, bár esetenként az is páratlan élmény ! Azonban szóbanforgó keverékünk a füst zamatát tekintve sem győz meg a csomagoláson található Vanilla felirat elsődlegességéről. Jó, jó, van benne az is, de inkább valami sajátos íz némi, mondhatni bujkáló vaníliás beütéssel. "A" vaníliás dohány nálam semmiképp sem lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy félresikerült termék. Az íz élvezhető, az érték-ár arány elfogadható. Tulajdonképpen az ízével semmi bajom, harmonikus, kiegyenlített.

Hanem. Valami brutális hevességgel ég a dohány. Na, az ezzel megtömött pipát tuti biztosan nem kell utángyújtani, legfeljebb a száránál fogni, mert a kazán olyannyira felforrósodhat, hogy Uram bocsá' elejthetjük a pipánkat. Tudom, mohó vagyok, szívok rendesen, de ez azért mégiscsak sok. Mármint az oxigénhez való affinitásból. Nem értem el a negyven perc füstölgési időt sem, a végefelé pedig érezhetően inkább meleg, mint ízletes volt a füst.

Ezért váltok ma este pipát. Ugyanis az 1. számú (ez időbeni hozzájutási sorrendet jelöl, szóval a jan. 26 -án vásároltról van szó) szűkebb füstcsővel (furattal) rendelkezik, mint a mostanában használt, Stefantól ajándékba kapott pipa. Utóbbit nagyon megkedveltem, mert a kiégetése nyomán valóban jóízű pipává érett. Most kap pár nap pihenőt.

Azt remélem a szűkebb furat miatti mérsékeltebb levegőáram visszafogottabb égést jelent majd ugyanolyan szíváserősséggel együtt is. Na és jól megtömöm majd a kazánt.

Ezt a terméket kezdő pipásoknak javasolni tudom. Nincs vacakolás az égés fenntartásával, akár fél óra alatt is elfüstöl egy közepes kazánméretű jószágban, egyáltalán nem ütős nikotinra, ízben pedig jó alap induláshoz. Ráadásul a szoba levegőjét sem terheli különösebben. El tudnám képzelni hozzákeverését valamely visszafogottan égő "szaftos" dohányhoz és egész jó összhatást nyúthatna az eredmény. Talán ...

Weblap ajánlat

Szőke Péter

Nálam Mozilla Firefox böngészővel jön be rendesen.

Golden Ambrosia

Megelőzött a Pipaklub profi (és költői elemeket sem nélkülöző) elemzése. Alapvetően helytálló, bár néhány észrevételt azért tennék.

Például vitatom, miszerint: "kisebb darabokból áll, morzsolni már fölösleges" ... Lehet, hogy fölösleges, de van rajta mit. Elég durva szálas megjelenésű. Rögtön hozzáteszem, nincs ezzel semmi baj, mert a további megállapítás, miszerint: "... nem is lehet panasz az égési tulajdonságaira" teljesen helytálló.

Méz, fenyőméz ... Igen. Illatban is, ami visszafogott (na ja, a méz eleve nem bocsát ki intenzív illatfelhőt úgy általában) és a füst zamatában is tettenérhető. De nagyon diszkréten, tartózkodóan van jelen. Valóban, semmi dohánytól idegen aroma nem lelhető fel benne. Azoknak ajánlott, akik nem vágynak harsogó aromákra. Nikotinra nézve sem különösebben ütős. Mindezzel együtt is kiegyenlítetten harmónikus. Viszont - és ez hangsúlyozottan nem negatív megállapítás, hanem MERŐ SZUBJEKTIVIZMUS - engem valahogy nem ejtett rabul. Talán az erősebb aromák iránti mohóságom az oka. Ettől még jó kompozíció.

A Pipaklub elemzésében érintett borokhoz csak annyit, hogy tokaji ajánlással nem nagyon lehet tévedni. A Szentgyörgyhegyi már érdekesebb felvetés. Én kóstoltam innen származó olaszrizlinget és megmaradt bennem, hogy komoly sajátos ízjegyekkel büszkélkedhet. (Több évjárata is, szóval nem csupán kifogtam egy szerencséset.) Feltehetőleg passzol.

Vagyok bátor kiegészíteni saját ajánlatommal, úgy "látatlanban": Késői szüretelésű, édesbe hajló olaszrizling (nem feltétlen Szentgyörgyhegyi). Ritka és drága. Egy próbát megér. Talán többet is.

Pipásnak tilos

Na jó, nem tilos, csak éppen nem ajánlott. Mármint hagymát enni akár csak néhány órával pöfék előtt. Semmi sem okoz olyan makacs, a füst zamatát agyonütő íz-utóhatást, mint a hagyma (vagy azt tartalmazó ételek, pl. némely saláta). A minap sajnos szalonnás vacsorámhoz haraptam némi vöröshagymát - igazán nem is sejtve a következményt. Bizony alaposan levett a füstölés élményéből, noha két óra elteltével gyújtottam pipára.

Kerülni tanácsos minden erősen fűszeres, csípős ételt. Legalábbis minimum fél nappal pipázás előtt. Azt hiszem ennyi áldozat bőven kifizetődő.

Szerencse a köbön

Nem szokásom egyéni dohánykeverékek készítése, kivéve kényszerből. Ha az előző porcióból marad és nincs, vagy nem tervezem, hogy a közeljövőben lesz vele azonos (vagy hasonló). Amit tegnap műveltem, elsőre talán vadul hangzik, de végül is jól sült el.

Maradt Schürch Lapis, de csak csipet. Captain Black mintegy harmad kazántérfogatnyi. A hazai piacon egyik sem kapható. És bevetésre vár 50 gramnyi Golden Ambrosia, kb. fél hónapra elegendő adag ...

Nos azzal a csipettel (enyhén latakiás !) meghintettem a Fekete Kapitány maradékát és kazánba be ! Erre került annyi Arany Ambrózia, ami gyújtásra késszé tette a pipát. Hideg szódavizet vettem magamhoz és "reméljük a legjobbakat" alapon rágyújtottam.

Szerencsém volt. Nem tapasztaltam zavaró diszharmóniát. Lényegében a kompozícióból kilógó Shürch Lapis csipetnyi mennyiségben éppen előnyösen a tökéletes végig égést segítette, hisz említettem, száraz, hevesen égő dohány, az ízre számottevő hatása nem volt. A másik két dohánytermék pedig jól megfért egymás mellett.

Ma estétől pedig elmélyítem az ismeretségem a sokat igérő illatú Golden Amróziával.

Latakiás

Megvolt a találkozás - kellemes benyomásokkal. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az ízélményt, azt írom: fűszeres. A dohány illata erősen emlékeztetett füstölt sajtokra. Esetemben ez nem gond, mivel szeretek mindenfajta sajtot. :-))

Az ízélményre jellemző, hogy noha Earl Grey teát kortyolgattam hozzá, kezdettől az volt a benyomásom, ehhez bizony skót whisky nagyon passzolna (ami nekem most nincs, brühühü ... ).

A dohányt tapintásra felettébb száraznak éreztem, ezt igazolta az is, hogy a tömet élete a (nálam) "standard" háromnegyed óránál valamivel előbb véget ért. Stefantól kapott kóstolóról van szó, nem tudom, hogy általában szárazak -e a latakiások, vagy csak most volt ilyen "összefutásom".

Lehet, erőltetett a hasonlat, de az jutott eszembe, dohányban az aromatik és latakiás olyasmi, mint borban az édes és száraz. Szerintem lehet mindkettőt szeretnie ugyanazon borbarátnak is. Lényeg, hogy ez is, az is minőségi legyen. A szó nem szokványos, hanem mélyebb értelmében.

Ja igen ... Schürch Lapis. Ezt is ismerem - valamennyire.

Új kalandok a láthatáron

Pedig fáradt vagyok. Nem, nem a füstölésbe fáradtam bele. Úgy mindenbe általában. Az elmúlt napokban olyan kedvetlenség hatalmasodott el rajtam, hogy péntek óta nem gyújtottam pipára. Ez nem jó jel.

Május 17 -i csendélet kis üvegjében bújik meg még Stefantól kapott "Schürch Lapis" (ha jól olvastam a kézírást) enyhén latakiás keverék két - három alkalomra. Ma pedig megvásároltam a júniusi ellátmányt: Mac Baren Golden Ambrosia és Stanislaw Vanilla egy-egy csomaggal. Elkerülte a figyelmem, hogy utóbbi 35 g-os kiszerelésű, egy hónapra pedig 2x50 g el szokott fogyni. Sebaj, majd beosztom.

Az általam vett dohányok jól ismertek a magyar piacon, a Golden Ambrosiáról pedig annyi szépen olvastam, hogy az se baj, ha nem vaníliás ... :-))

Ellenben Schürch Lapis -ról semmiféle írást nem találtam a neten (esetleg nem a legügyesebben kerestem), az pedig, hogy latakiás, különösképp izgalmas, mert egy új ízvilágba vezet. Kíváncsi vagyok.