Guantanamera

Habana, Cuba ...

Szivar természetesen, nem is drágán. 210 Ft/szál, 11 cm. Nosztalgiából a kilencvenes évek és az ezredfordulót követő mintegy hét év emlékére. De főképp, hogy egybevessem a két dohányzási nem nyújtotta élményt. (A harmadik, a cigaretta nálam szóra sem érdemes. Kerülöm még a füstjét is !) Fejben is könnyű kiszámolni, ha az emberfia beéri ebből - és nem drágábból - napi egy szállal, a szivarozás lényegesen költségesebb mulatság, mint a pipázás, az átlagosnak nevezhető kb. 1200 Ft/50 g pipadohány-árral. Napi egyszeri rágyújtást feltételezve.

Natúrabb, markánsabb dohányíz. Lám, az aromatik pipadohányok némelyike (vagy éppen többsége ?) bizony "laboratóriumban összerakott" aromát közvetít.
Nikotinra sokkal ütősebb, pedig ez még egyáltalán nem a nagyszivarok kategóriája a maga mintegy 11 cm hosszával és fél centis vastagságával. Szinte elbódultam tőle, noha egy csepp alkoholt sem fogyasztottam hozzá. Pipánál megszokja az ember az időnkénti erősebb szipákolást, itt az nem nyerő.

Ellenben nem melegszik idővel a füst. Én még fél év tapasztalattal sem tudom elkerülni a pipa időnkénti felforrósodását. Továbbá kevesebb a "cécó", akarom mondani szertartás ...

Néha szívj el egy szál szivart, Pipás Barátom. Csak, hogy színesítsd a dohányos életed és utána mormold magadban: Pipázni azért mégiscsak döfibb ! :-))

Legújabb szerzeményem

Planta termék, Berlinből.

Holger Danske Black and Bourbon

Végre (hál' Istennek) elfogyott a Tilbury, mely csakúgy mint a Stanislaw felejtős, a jövőben hanyagolandó ... Egyben meggyőztek, hogy a vaníliás ízesítés (ellentétben a szivarokéval) nem művel csodát. Ha már zárójelben említettem szivart, hozzáteszem, igen fenséges illat és ízélményt tud adni egyik-másik. Szipkával vannak ellátva és szerintem szigorúan véve nem szivarok, mert anyagszerűségéből ítélve nem dohánylevélbe, hanem barna papírszerű anyagba töltött a dohány. Szóval azoknál tényleg domináns a vanília ... Persze akkor lennék igazán objektív, ha költenék pl. MacBaren prémium kategóriás vaníliás válogatott keverékre és annak ízlelése után írnék. Ez a jövőben nem kizárt, minden pénz kérdése, Uraim.

Nos a kitérő után térjünk a lényegre:

A Black and Bourbon -ról igen alapos előzetes információkat szereztem olvasmányosan, sőt egy kedves Olvasóm e-mailben is tett figyelemreméltó megjegyzéseket. Így komoly várakozással és azzal a reménnyel tömködtem meg vele már jól bejáratott 1. sz pipám (jan. 26 -án vásárolt, említettem volt, pipáim számozása kizárólag a hozzájutási sorrenden alapul), hogy ez a dohány akár Numero Egyes kedvencem is lehet majd. Meglátjuk. Furdalt az is, mennyire "pendülök egy húron" a Pipaklub weblapján olvasható, nálam aug. 3 -án linkelt elemzéssel.

50 g -os csomagot bontottam. A grafika szép, tetszetős, amit csak a nagybetűs magyar bárgyú feliratok csúfítanak. Tényleg, pl. a Tokaji Aszúra, a villányi borokra vagy bármely szeszes italra miért nem írják nagy fekete betűkkel fehér alapon, hogy az alkohol súlyosan károsítja a májat és pusztítja az agysejteket ? Biztos sajnálnák lerontani a cimke esztétikai élményét. Amilyen okos vezetői vannak Magyarországnak és az EU -nak is, biztosan ... Vagy a tüdőt értékesebb alkatrészünknek tekintik, mint a májat vagy az agyat, ez mondjuk szép tőlük. :-)

Két kitérő után csak visszakanyarodok a témához, hiába no, öregszem én is ...

Piros alapon olvasható a sokat ígérő LUXURY szó, ami ugye luxust jelent. A csomagolás magyar felirata semmit nem mond a tényleges származási helyről: EU. Olyan ez, mint mikor megkérdik, haver, hol nyaraltál idén ? Hát Európában ! Na minden, megszokjuk majd ezt is, persze az értő pipások tudják, hol terem Holger Danske.

Illat: Igen erőteljesen kap bele a szaglóbimbókba. Pontosan az az intenzív élmény, mint mikor beleszippantunk egy whiskey -s üvegbe jól alaposan. Hogy félreérthetetlenül Bourbon whiskey -t idézzen, azt szerintem nem várhatjuk el, hisz dohányt szaglászunk, nem italt. Mindenesetre emlékeztet rá, tehát könyveljük el, hogy ízesítésének igenis van köze a whiskey -hez.
Tapintásra nem érzem különösebben szaftosnak vagy nedvesnek, nem feltétlen igényel szellőztetést, ha igen, a csomag élettartamának elején, akkor sem többet, mint röpke pár perc, aztán mehet a kazánba.

Jöjjön a számomra legfontosabb jellemző taglalása: A füst íze, vagy akinek úgy tetszik zamata. Komplex. Csak körülírható, egy kiragadott jellegzetességgel nem intézhető el. Tagadhatatlanul van benne édesség. Ez előtérbe is kerül, ha apránként, finoman szinte lélegezve szívjuk. De bármily habitussal szívjuk is, az a bizonyos "cseresznyés jelleg" jelen van, utóízében pedig olyan, mintha valami nagy kakaóanyag tartalmú (70 - 80 %) fekete csokit ettünk volna. Van ereje, határozott karaktere. " ... sok benne a szintetikus íz és a kémia" - írta egy kedves Olvasóm róla (ill. általában a Holger Danske dohányokról). Feltehetőleg igaz. Viszont a gyártó elég okosan bánt ezzel a dologgal, eképp a termék mondhatni harmónikus, jól komponált.
Hogy ezzel az ízzel huzamosabb idő után "el lehet telni", azt is el tudom képzelni. A változatosság gyönyörködtet, próbáljunk ki több dohányt, tartsunk többfélét otthon. De mindenkinek van gondolom visszatérő kedvence. Ezt a dohányt könnyű megszeretni, nálam jó esélyes az egyik, de nem egyetlen kedvenc címre.

Égési tulajdonsága olyannyira jó, hogy után gyújtást vagy "lehamuzást" nem igényel. A hamuréteg szerkezete megengedi az akadálytalan légáramlást, nem kell félúton lekaparni a hamut, hogy változatlan erővel izzon a parázs. Persze az - nem csak itt, általában - maga után vonja, hogy kicsit erőteljesebben kell szívni, ami melegebb füstöt eredményez. Aki ezt nagyon nem kedveli, hamuzza le "félúton".

A hozzáillő italt illetően én nem dohányhoz választottam folyékony kísérőt, hanem épp fordítva történt. :-) Mivel kedvelem esti italként a hideg tejet (egyben baromságnak tartom, hogy tej és kakaó csakis gyerekeknek való) és a Black and Bourbon -ról mindenütt írják, miként a Pipaklub elemzése is, mennyire jó választás hozzá a tej, hát kipróbálom. És tényleg. Tulajdonképpen amikor az ember rágyújt erre a dohányra, eszébe nem jutna, hogy tejet igyon hozzá. De egy korty, majd rögtön egy szippantás és fenséges ízharmóniát érezhetünk. Azt viszont, hogy ehhez a dohányhoz minden másénál jobban illik a macskabenzin, nem állítanám. A tavasszal tesztelt ajándék aromatikokhoz éppúgy passzolt, nem kevésbé.

Borokkal majd szeptemberben. Zsozsószűke miatt !

Kiknek és milyen alkalomra ? Ebben nem foglalok állást. Nekem csak annyira éjszakai, hogy este 9 és 10 közt dohányzom továbbra is, nem később. :-) Hölgyeknek vagy kezdőknek is ajánlott ? Honnan tudjam ?
Nikotinfaktora közepes. Nem üt különösebben, e tekintetben ( is első helyen a Zöld Raszmi nálam).

Összbenyomás: Szerethető minőségi termék a komplex ízek kedvelőinek. Olyasmi, amiből biztos fogok vásárolni a jövőben is. Mindössze egyetlen vonatkozásban okozott csalódást: A tömet élete nem érte el a háromnegyed órát sem. Lehet, hogy én voltam az oka, a mohóságom, de az nem volt a szokásosnál nagyobb. Legalább egy órás pöfékelésre számítottam.

Szumma szummárum nálam most a minden paraméterében csúcs, eképp első helyezett Rasmussen Green Label mögött a Golden Ambrosiával holtversenyben elfoglalja a második helyet. Az sem rossz azért ... :-) Pláne, ha hozzáteszem, hogy alig több, mint fél éves pipás tapasztalatokkal büszkélkedhetem, bár ez idő alatt igyekeztem megízlelni minél többféle dohányt.

Ez már irodalmi gyöngyszem

Dehogy az én írásaim valamelyike ... Ugyan kérem. Ennyire szerénytelen nem vagyok.

Fent jobbra linkelt pipaklub.hu weblapon - elkötelezett pipások iránytűje - találok igen figyelemreméltó írásokat olyan dohányokról, melyek "mustrára" várakoznak mint friss beszerzésűek és kíváncsi vagyok, vajon mire számíthatok. Mondhatni szándékosan kiteszem magam az előzetes befolyásolás veszélyének.

HOLGER DANSKE Black and Bourbon.

Élmény volt olvasni. Ez már irodalmi remeklés. Rögtön ismeretséget is kötöttem a Type O Negative zenéjével ... :-)

Majd elfelejtem. Eme becses dohány a legújabb beszerzésem. Egyelőre a szekrényben pihen. Hadd reszkessen csak, mely napon, mely órában csap le rá gyufám tüze ... :-))

A pipázás termodinamikája

Nem is tudom mennyire rövid avagy inkább szokatlan -e a távollétem, de nem arról van szó, hogy kifogytam a mondandóból ... Ez a kánikula nem éppen bloggolásra csábít elsősorban. Hanem legfőképpen sörözésre ! :-)

A címben foglalt gondolat-felvetést is a kánikula szülte. Lehetne persze tudományos értekezés tárgya, de kétlem, hogy doktori disszertáció vagy könyv született már róla. Mindenesetre különösebb képzettség nélkül is belátható, ha a bemeneti oldalon (dohányréteg feletti) léghőmérséklet 28 - 30 fok (szemben a hónapokkal korábbi 18 - 20 fokkal, szobai dohányos vagyok) a "kimeneti oldalon" ami ugyebár becses szánkba torkollik, sem várhatunk mást mint melegebbet. Szóval akárhogy is ügyeskedek, forróbb a pipafüst mostanában. Ez nem szőrszálhasogatás, ez a zavaró valóság.

Egy whisky témájú blogban olvastam évekkel ezelőtt, de ugyancsak ezidőtájt, hogy a "viszkizéshez" a kánikula nem ideális időszak. A pipázáshoz sem kifejezetten. Valahogy jobban esett a pipafüst, mikor odakint tombolt a tél és egy kis melegségre vágyva érkeztem haza többé-kevésbé átfagyva. Persze rágyújtok mostanában is, élvezem mostanában is, de én bánnám legkevésbé, ha jönne egy nagy lehűlés ... Elnézést a "balatonozóktól" ...

Sebaj, igyunk hozzá valami jó hideget !

Egy boldog ember

Áááá, nem én.

Mindössze annyi az újdonság nálam, hogy lakásfelújításban végzett munkám "jutalmaképp" egy doboz HB sört kortyolgatok az esti pipázásom kísérőjeképp. Szóra sem érdemes. Na és valahogy hevesebben izzik a parázs. Vajon a kánikula miatt ? :-)

Élménybeszámolókat olvasgatva megragadott Goextremenator Pipástásnak a pipaklub.hu "Pipások ide!" fórumán június 15 -én tett bejegyzése, melyet emitt szeretnék közreadni, remélem nincs a szerző ellenére. Sajnos én hasonlóval nem szolgálhatok, be kell érjem a magányos esti szobai füstöl(g)éssel.

"Élmény dohánnyal:
Szóval. Került egy nyaraló a családba. Ez nem is érdekes, csak annyiban, hogy ezt a hétvégét a Dunától 2 méterre természetvédelmi területen töltöttem. Eddig főleg aromatik típusú dohányokat szíttam, de kezdek ismerkedni az angol típusú keverékekkel.
Reggel 5.30 kor a stégünkön ülve a jóféle reggeli után / szalonna, lilahagyma, friss fehérkenyér, tej, szabolcsi szilva / a szokásos tejeskávémat kortyolgattam és megtömtem az első pipát. Valami kellemesen latakiás, de némileg édes dohányt szerettem volna, és úgy döntöttem, a Consummate Gentleman jó lesz. Az hőmérséklet úgy 15 fok lehetett a békák műsort adtak a kiskacsák úszni tanultak. Kicst harmatos volt minden, sikerült elmerülnöm a dohány élvezetében ami kezdetben inkább latakos majd közepétől a tömetnek inkább édes ízre váltott. A vége kimondottan édeskés lett. Majd ebéd után sétára indultam a 4 csajjal /3 lány+ 1 feleség/ és valami férfiasabb dohányt szerettem volna a töltött káposzta, és a zöld veltelini után, ezért egy a Savinelli EM-re esett a választásom. Erre a dohányra a párom mindig megjegyzi, hogy "ez igen ez a férfias illat, ezt szeretném mindig érezni körülötted amikor pipázol". A választás jó volt a csajoktól övezve büszkén sétálgattam vagy másfél két órát a folyóparton, miközben szedret szedtünk, halakat figyeltünk és ismerkedtünk a környékkel és az emberekkel. A dohány kellemesen langyos füstöt adott, a latakia mellett némi fanyar édeskés füstös ízt éreztem a készségből áramlani ami nagy elégedettséggel töltött el.
Némi alvás és játék után eljött az este. Finom vacsora után újra a horgászszékben találtam magamat egy jó tömet Artisan's Blend társaságában amihez barna sört készítettem ki magamnak, és a párom is csatlakozott hozzám mivel a csajok álomba merültek. A kellemesen édes de mégis férfiasan latakiás íz, megáldva egy kis perique-vel, olyan mennyei boldogsággal töltött el amiről nem is hittem, hogy létezik. A párom itt is a kellemes illatot jegyezte meg, illetve forszírozta a dohány még gyakoribb szívását a társaságában. Jó 2 órás dohányélvezet után egy kis szilvával álomba küldtem magamat.
Bocs nem akartam zavarni de ezt le kellett írnom. Van valakinek kedve írni ilyen élményeket??? "

Vanilla Mix Optimum

Lebeszélek minden kedves Pipástársat, hogy ilyen nevű dohánykeveréket keressen a boltokban. Nem, nem azért mert csak külföldön kapható ... :-)

Saját kreálmány. Természetesen bárki "leutánozhatja". Maradt valamennyi (úgy fél tasaknyi) abból a Stanislaw Vanilla Blend -ből, mely esetében nehezményeztem a heves égést és az ezzel járó átlagon felüli höt és meleg füstöt. Valamint beszereztem a júliusi ellátmányt ama Tilbury Sweet Vanilla dohányt választva, mely korábban valamennyi paraméterében elfogadhatónak találtatott, kivéve épp az - ellentétes előjelű - égési tulajdonságát. Amellett igen gazdaságos vétel. (690 Ft/40 g). Szívem szerint Mac Baren fekete csomagos válogatott vaníliakeveréket vásároltam volna (1800 Ft/50 g ha jól emlékszem), ezt azonban a pipázásra fordítható szűkreszabott keret nem engedte. Ráadásul filterekből és tisztítószálból is kifogytam ...

Július a vanília jegyében. Hozzávetőlegesen max. 20 % Stanislaw és legalább 80 % Tilbury tegnap este kipróbáltatott és igen eltalált keveréknek nevezhető. Az ízben már jobban dominált az aroma, a végefelé sem izzott annyira a pipa, mégsem igényelt utángyújtást. Azt hiszem ennél olcsóbb és jobb "vaníliás megoldást" nem is választhattam volna.

Na persze ha prémium kategóriás Mac Barenre telne ... Majd valamikor.

Stanislaw Vanilla Blend

Néhány napja "kóstolgatom" már, nem akartam elkapkodott véleményt írni. De többedszerre sem mutatta más arcát, mint elsőre. Az első olyan dohány, mely arra késztet, hogy pipát váltsak a kedvéért, de erről majd később ...

Illata kellemes, "lendületes", de nem kifejezetten vaníliás. Elmarad a Tilburry hasonló terméke mögött. Sebaj, dohányt nem azért vesz az ember - elsősorban -, hogy szimatolgassa, bár esetenként az is páratlan élmény ! Azonban szóbanforgó keverékünk a füst zamatát tekintve sem győz meg a csomagoláson található Vanilla felirat elsődlegességéről. Jó, jó, van benne az is, de inkább valami sajátos íz némi, mondhatni bujkáló vaníliás beütéssel. "A" vaníliás dohány nálam semmiképp sem lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy félresikerült termék. Az íz élvezhető, az érték-ár arány elfogadható. Tulajdonképpen az ízével semmi bajom, harmonikus, kiegyenlített.

Hanem. Valami brutális hevességgel ég a dohány. Na, az ezzel megtömött pipát tuti biztosan nem kell utángyújtani, legfeljebb a száránál fogni, mert a kazán olyannyira felforrósodhat, hogy Uram bocsá' elejthetjük a pipánkat. Tudom, mohó vagyok, szívok rendesen, de ez azért mégiscsak sok. Mármint az oxigénhez való affinitásból. Nem értem el a negyven perc füstölgési időt sem, a végefelé pedig érezhetően inkább meleg, mint ízletes volt a füst.

Ezért váltok ma este pipát. Ugyanis az 1. számú (ez időbeni hozzájutási sorrendet jelöl, szóval a jan. 26 -án vásároltról van szó) szűkebb füstcsővel (furattal) rendelkezik, mint a mostanában használt, Stefantól ajándékba kapott pipa. Utóbbit nagyon megkedveltem, mert a kiégetése nyomán valóban jóízű pipává érett. Most kap pár nap pihenőt.

Azt remélem a szűkebb furat miatti mérsékeltebb levegőáram visszafogottabb égést jelent majd ugyanolyan szíváserősséggel együtt is. Na és jól megtömöm majd a kazánt.

Ezt a terméket kezdő pipásoknak javasolni tudom. Nincs vacakolás az égés fenntartásával, akár fél óra alatt is elfüstöl egy közepes kazánméretű jószágban, egyáltalán nem ütős nikotinra, ízben pedig jó alap induláshoz. Ráadásul a szoba levegőjét sem terheli különösebben. El tudnám képzelni hozzákeverését valamely visszafogottan égő "szaftos" dohányhoz és egész jó összhatást nyúthatna az eredmény. Talán ...

Weblap ajánlat

Szőke Péter

Nálam Mozilla Firefox böngészővel jön be rendesen.

Golden Ambrosia

Megelőzött a Pipaklub profi (és költői elemeket sem nélkülöző) elemzése. Alapvetően helytálló, bár néhány észrevételt azért tennék.

Például vitatom, miszerint: "kisebb darabokból áll, morzsolni már fölösleges" ... Lehet, hogy fölösleges, de van rajta mit. Elég durva szálas megjelenésű. Rögtön hozzáteszem, nincs ezzel semmi baj, mert a további megállapítás, miszerint: "... nem is lehet panasz az égési tulajdonságaira" teljesen helytálló.

Méz, fenyőméz ... Igen. Illatban is, ami visszafogott (na ja, a méz eleve nem bocsát ki intenzív illatfelhőt úgy általában) és a füst zamatában is tettenérhető. De nagyon diszkréten, tartózkodóan van jelen. Valóban, semmi dohánytól idegen aroma nem lelhető fel benne. Azoknak ajánlott, akik nem vágynak harsogó aromákra. Nikotinra nézve sem különösebben ütős. Mindezzel együtt is kiegyenlítetten harmónikus. Viszont - és ez hangsúlyozottan nem negatív megállapítás, hanem MERŐ SZUBJEKTIVIZMUS - engem valahogy nem ejtett rabul. Talán az erősebb aromák iránti mohóságom az oka. Ettől még jó kompozíció.

A Pipaklub elemzésében érintett borokhoz csak annyit, hogy tokaji ajánlással nem nagyon lehet tévedni. A Szentgyörgyhegyi már érdekesebb felvetés. Én kóstoltam innen származó olaszrizlinget és megmaradt bennem, hogy komoly sajátos ízjegyekkel büszkélkedhet. (Több évjárata is, szóval nem csupán kifogtam egy szerencséset.) Feltehetőleg passzol.

Vagyok bátor kiegészíteni saját ajánlatommal, úgy "látatlanban": Késői szüretelésű, édesbe hajló olaszrizling (nem feltétlen Szentgyörgyhegyi). Ritka és drága. Egy próbát megér. Talán többet is.

Pipásnak tilos

Na jó, nem tilos, csak éppen nem ajánlott. Mármint hagymát enni akár csak néhány órával pöfék előtt. Semmi sem okoz olyan makacs, a füst zamatát agyonütő íz-utóhatást, mint a hagyma (vagy azt tartalmazó ételek, pl. némely saláta). A minap sajnos szalonnás vacsorámhoz haraptam némi vöröshagymát - igazán nem is sejtve a következményt. Bizony alaposan levett a füstölés élményéből, noha két óra elteltével gyújtottam pipára.

Kerülni tanácsos minden erősen fűszeres, csípős ételt. Legalábbis minimum fél nappal pipázás előtt. Azt hiszem ennyi áldozat bőven kifizetődő.

Szerencse a köbön

Nem szokásom egyéni dohánykeverékek készítése, kivéve kényszerből. Ha az előző porcióból marad és nincs, vagy nem tervezem, hogy a közeljövőben lesz vele azonos (vagy hasonló). Amit tegnap műveltem, elsőre talán vadul hangzik, de végül is jól sült el.

Maradt Schürch Lapis, de csak csipet. Captain Black mintegy harmad kazántérfogatnyi. A hazai piacon egyik sem kapható. És bevetésre vár 50 gramnyi Golden Ambrosia, kb. fél hónapra elegendő adag ...

Nos azzal a csipettel (enyhén latakiás !) meghintettem a Fekete Kapitány maradékát és kazánba be ! Erre került annyi Arany Ambrózia, ami gyújtásra késszé tette a pipát. Hideg szódavizet vettem magamhoz és "reméljük a legjobbakat" alapon rágyújtottam.

Szerencsém volt. Nem tapasztaltam zavaró diszharmóniát. Lényegében a kompozícióból kilógó Shürch Lapis csipetnyi mennyiségben éppen előnyösen a tökéletes végig égést segítette, hisz említettem, száraz, hevesen égő dohány, az ízre számottevő hatása nem volt. A másik két dohánytermék pedig jól megfért egymás mellett.

Ma estétől pedig elmélyítem az ismeretségem a sokat igérő illatú Golden Amróziával.

Latakiás

Megvolt a találkozás - kellemes benyomásokkal. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az ízélményt, azt írom: fűszeres. A dohány illata erősen emlékeztetett füstölt sajtokra. Esetemben ez nem gond, mivel szeretek mindenfajta sajtot. :-))

Az ízélményre jellemző, hogy noha Earl Grey teát kortyolgattam hozzá, kezdettől az volt a benyomásom, ehhez bizony skót whisky nagyon passzolna (ami nekem most nincs, brühühü ... ).

A dohányt tapintásra felettébb száraznak éreztem, ezt igazolta az is, hogy a tömet élete a (nálam) "standard" háromnegyed óránál valamivel előbb véget ért. Stefantól kapott kóstolóról van szó, nem tudom, hogy általában szárazak -e a latakiások, vagy csak most volt ilyen "összefutásom".

Lehet, erőltetett a hasonlat, de az jutott eszembe, dohányban az aromatik és latakiás olyasmi, mint borban az édes és száraz. Szerintem lehet mindkettőt szeretnie ugyanazon borbarátnak is. Lényeg, hogy ez is, az is minőségi legyen. A szó nem szokványos, hanem mélyebb értelmében.

Ja igen ... Schürch Lapis. Ezt is ismerem - valamennyire.

Új kalandok a láthatáron

Pedig fáradt vagyok. Nem, nem a füstölésbe fáradtam bele. Úgy mindenbe általában. Az elmúlt napokban olyan kedvetlenség hatalmasodott el rajtam, hogy péntek óta nem gyújtottam pipára. Ez nem jó jel.

Május 17 -i csendélet kis üvegjében bújik meg még Stefantól kapott "Schürch Lapis" (ha jól olvastam a kézírást) enyhén latakiás keverék két - három alkalomra. Ma pedig megvásároltam a júniusi ellátmányt: Mac Baren Golden Ambrosia és Stanislaw Vanilla egy-egy csomaggal. Elkerülte a figyelmem, hogy utóbbi 35 g-os kiszerelésű, egy hónapra pedig 2x50 g el szokott fogyni. Sebaj, majd beosztom.

Az általam vett dohányok jól ismertek a magyar piacon, a Golden Ambrosiáról pedig annyi szépen olvastam, hogy az se baj, ha nem vaníliás ... :-))

Ellenben Schürch Lapis -ról semmiféle írást nem találtam a neten (esetleg nem a legügyesebben kerestem), az pedig, hogy latakiás, különösképp izgalmas, mert egy új ízvilágba vezet. Kíváncsi vagyok.

Van aki forrón szereti

Én ugyan nem vagyok abszolút kezdő (2009 jan. 26 -), de problémám nekem is van: Nagyon szép, kellemes ízeket érzek, de érdekes módon akkor, amikor már forrósodik a pipám. Igaz, hogy ez árt egy briar pipának ? Miért ? Én nem vettem észre.

Ezt írtam a Magyar Pipatórium fórum egy topicjába, amire inkább humoros, mint aggasztó válaszokat kaptam. A pipázással kapcsolatban idők folyamán számos megalapozott és kevésbé alátámasztott "szabályrendszer" született (némely pontjára még visszatérek) ezek egyike a "ne forrósodjon fel a pipánk" tétel.

Tulajdonképpen egy üzemelő fa-kazánt tartok a markomban, annyira azért nem forró, hogy elejtsem, de több, mint langymeleg. Ekkor jönnek az igazán kellemes aromák anélkül, hogy a füst is forró lenne és folytonos az égés. Viszonylag folytonos. Immár négy hónap elteltével sem szívtam még tömetet soha, melyet ne kellett volna némi hamuréteg lekotrása után újragyújtani.

Ha azonban csak "középmeleg" a pipa, túl azon, hogy éppen csak füstölög (ami önmagában nem baj, hisz nem feltétlen kell gőzmozdonyt szimulálnunk), a dohány nem nyújtja teljes szépségében, amire képes. Igaz akkor sem, ha a mohón pöfékelünk. A szívás erősségét és gyakoriságát szerintem érdemes úgy "beállítani", hogy a lehető legkellemesebb ízű legyen a füst.

Forró pipa, langyos füst,
A nikotin ami üt,
Hideg ital kell ide,
Hozzad babám izibe !
(Saját kútfőből ... :-)) )

Isten is egymásnak teremtette ...

Captain Black ... egy kiváló dohány, ezt "kóstolgatom" mostanság. Szokásom szerint illene erről is a korábbiak részletező stílusában írni, de most csak egy momentum:

Tegnap - mint országszerte - Vácon is izzott a levegő. El lehet képzelni, mit jelentett ebben a hőségben kerítés faelemek felújító újrafestése. Persze tudatosan lett a csütörtöki és pénteki nap kiválasztva a gyors száradás érdekében. Az embernek bloggolás helyett nagyobb kedve van az esti órákban sört szopogatni ... Na és természetesen pipázni.

Nem túl régen jelent meg minálunk a Gösser Bock nevű, olcsónak épp nem mondható barnasör. Számomra mindenesetre újdonság és nem tudtam ellenállni a csábításnak, lepergettem érte a 270 forintot. Lényegében a Dreher Bak "édestestvéréről" van szó, bár a két termék mutat árnyalatnyi, de azért felfedezhető különbséget.

Captain Black és Gösser Bock találkozása: maga a tökéletes ízharmónia ! A füst ízében korábban is felfedeztem mézédes, karamellás ízjegyeket. Persze nem harsogóan, de azért optimális erejű pöfékeléskor felfedezhetőek. A sör pedig mint egy magas minőségű barnától el is várható, karakteresen adta a pörkölt maláta és karamell ízeket. Édes, de csak annyira, amint ez elvárható. Csak annyira, mint a Captain Black füstje.

Gut, besser, Gösser, Bock+Captain Black !
:-)

Rajtunk (is) áll, hogyan

Minden napunk egyszer véget ér,
Minden tömet egyszer véget ég.

Ez nem idézet, saját kútfőből van. Végig ég, mondhatná bárki, de itt a tömet életének utolsó 5 percére utalok.

Még egy nem luxuspipából szívott középkategóriás dohány is égésének bizonyos szakaszában ad oly ízélményt, mely nyomán mi pipások azt mondjuk, na ezért is érdemes pipázni. Meg persze sok minden másért is, de én, aki próbáltam már cigit, szivart egyaránt, állítom a pipafüst zamatához hasonlítható ízélményt egyik sem adott. Ez a "bizonyos szakasz" hozzávetőlegesen a pipázás időbeni második harmadától tart egészen addig, amíg nem érezzük, hogy szegény tömet már nagyon a végét járja.

Míg azonban ciginél, szivarnál a dohányzás teljes fázisában kiegyenlített jellegű füstre számíthat a dohányos, ezzel szemben a pipázás végének mondjuk 5 (de ez nem definiálható egész pontosan) percében vizsgázik a pipa, a dohány és maga a pipázó egyén.
Utóbbi - adott esetben jómagam - vagy megtanult pipázni, vagy nem. Én azt hiszem "elkaptam a fonalat", szép egyenletes pöfékeléssel már egy és egynegyed óráig is elpipázgatok, bár utángyújtás nélkül eddig nem sikerül (ez nem biztos, hogy önmagában baj lenne).

Májusban Tonyo71 Pipástárstól kapott, már méltatott keveréket szívtam, épp ma este fog elhamvadni az utolsó pár csipetnyi. A pipa pedig a változatosság kedvéért Stefan jóvoltából a birtokomba került Szabó pipa. Ha ügyelek az optimális égés fenntartására, nem csupán egyéni időrekordjaimat javítgatom, de igen szép ízeket is élvezek !

Nos ami különösen örvendetes, hogy az alig több, mint két hétig "dolgoztatott" eme Szabó pipám olyannyira érettnek, bejáratottnak mondható, hogy a dohányzás utolsó szakaszában sem tapasztalhatók mellékízek, mindössze nehezebben csiholható füst a kazánból, ahogy gyűlik a hamu. Karakteresebb, erősebb a füst, de cseppet sem terhelt nem kívánt ízekkel. Én amúgy tartom magam ahhoz, ami a pipa érdekében szabálynak tekinthető, hogy a tömetet végig kell szívni. Amíg csak egy halovány füstfoszlány mutatkozik is.

A pipa, a dohány és jómagam jelesre vizsgáztunk. :-)

Négy mondás

A pipa bölcsességet húz ki a filozófus ajkai közül és befogja a száját a bolondnak.

A cigarettázó ember rohan, a szivaros sétálgat, a pipás ember viszont ül és gondolkodik.

A magyar ember beteg, ha már a pipafüst sem ízlik.

Dohányozni emberi dolog, pipázni* isteni.

(* Más változat szerint szivarozni … HIT kérdése.)

Szobai csendélet

Arról a latakiás keverékről még majd szót ejtek. Egyelőre várja sorsa beteljesedését ... :-)

A zöld Raszmi elfogyott. :-(

Mostanában Tonyo71 Fórum- és Pipástárs mesteri keverékét tüzelem el Stefántól kapott Szabó pipában (a képen). Élmény !

Egyszer egy az egy

Tartom magam ahhoz, hogy napi egy tömetet szívok. Akkor is ha ünnep van, akkor is, ha nincs. Akkor is, ha bánat ér, akkor is, ha öröm. De ahhoz az egyhez ragaszkodom.

Három szempont vezérel ebben:
- Egészségügyi. Szent meggyőződésem, hogy valamennyi dohányzási nem közül a pipázás a legkevésbé ártalmas, ebből azonban nem következik, hogy kifejezetten egészséges lenne. De még ha lenne is, a mértéktartás mindenben követendő aranyszabály.
- Pénzügyi. Ehhez azt hiszem felesleges további megállapítás.
- Lélektani. Ezt viszont ki kell fejtenem. Nos minden kellemes, örömteli tevékenységünk értékét növeli, ha maximum napi egy alkalommal kerül rá sor. A pipázás ráadásul tipikusan "pihenős", meditálós, vagy jó társaságban jóleső tevékenység. Egy napnak csak egy "fénypontja" lehet (bár ez a "pont" eltarthat egy óráig is, netán tovább ...). Nálam a kazánfűtés este fél kilenc - kilenc közt indul, a pipázás zárja a napot, a tisztogatás után már a nyugovóra térésem következik. A megszokás nagy úr.

Mellesleg jegyzem meg, mivel füstölgés közben és után már áramtalan a számítógépem, minden itt leírt történés (pl. dohányelemzés) ténylegesen az előző napra datálódik.