Stanislaw Vanilla Blend

Néhány napja "kóstolgatom" már, nem akartam elkapkodott véleményt írni. De többedszerre sem mutatta más arcát, mint elsőre. Az első olyan dohány, mely arra késztet, hogy pipát váltsak a kedvéért, de erről majd később ...

Illata kellemes, "lendületes", de nem kifejezetten vaníliás. Elmarad a Tilburry hasonló terméke mögött. Sebaj, dohányt nem azért vesz az ember - elsősorban -, hogy szimatolgassa, bár esetenként az is páratlan élmény ! Azonban szóbanforgó keverékünk a füst zamatát tekintve sem győz meg a csomagoláson található Vanilla felirat elsődlegességéről. Jó, jó, van benne az is, de inkább valami sajátos íz némi, mondhatni bujkáló vaníliás beütéssel. "A" vaníliás dohány nálam semmiképp sem lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy félresikerült termék. Az íz élvezhető, az érték-ár arány elfogadható. Tulajdonképpen az ízével semmi bajom, harmonikus, kiegyenlített.

Hanem. Valami brutális hevességgel ég a dohány. Na, az ezzel megtömött pipát tuti biztosan nem kell utángyújtani, legfeljebb a száránál fogni, mert a kazán olyannyira felforrósodhat, hogy Uram bocsá' elejthetjük a pipánkat. Tudom, mohó vagyok, szívok rendesen, de ez azért mégiscsak sok. Mármint az oxigénhez való affinitásból. Nem értem el a negyven perc füstölgési időt sem, a végefelé pedig érezhetően inkább meleg, mint ízletes volt a füst.

Ezért váltok ma este pipát. Ugyanis az 1. számú (ez időbeni hozzájutási sorrendet jelöl, szóval a jan. 26 -án vásároltról van szó) szűkebb füstcsővel (furattal) rendelkezik, mint a mostanában használt, Stefantól ajándékba kapott pipa. Utóbbit nagyon megkedveltem, mert a kiégetése nyomán valóban jóízű pipává érett. Most kap pár nap pihenőt.

Azt remélem a szűkebb furat miatti mérsékeltebb levegőáram visszafogottabb égést jelent majd ugyanolyan szíváserősséggel együtt is. Na és jól megtömöm majd a kazánt.

Ezt a terméket kezdő pipásoknak javasolni tudom. Nincs vacakolás az égés fenntartásával, akár fél óra alatt is elfüstöl egy közepes kazánméretű jószágban, egyáltalán nem ütős nikotinra, ízben pedig jó alap induláshoz. Ráadásul a szoba levegőjét sem terheli különösebben. El tudnám képzelni hozzákeverését valamely visszafogottan égő "szaftos" dohányhoz és egész jó összhatást nyúthatna az eredmény. Talán ...

Weblap ajánlat

Szőke Péter

Nálam Mozilla Firefox böngészővel jön be rendesen.

Golden Ambrosia

Megelőzött a Pipaklub profi (és költői elemeket sem nélkülöző) elemzése. Alapvetően helytálló, bár néhány észrevételt azért tennék.

Például vitatom, miszerint: "kisebb darabokból áll, morzsolni már fölösleges" ... Lehet, hogy fölösleges, de van rajta mit. Elég durva szálas megjelenésű. Rögtön hozzáteszem, nincs ezzel semmi baj, mert a további megállapítás, miszerint: "... nem is lehet panasz az égési tulajdonságaira" teljesen helytálló.

Méz, fenyőméz ... Igen. Illatban is, ami visszafogott (na ja, a méz eleve nem bocsát ki intenzív illatfelhőt úgy általában) és a füst zamatában is tettenérhető. De nagyon diszkréten, tartózkodóan van jelen. Valóban, semmi dohánytól idegen aroma nem lelhető fel benne. Azoknak ajánlott, akik nem vágynak harsogó aromákra. Nikotinra nézve sem különösebben ütős. Mindezzel együtt is kiegyenlítetten harmónikus. Viszont - és ez hangsúlyozottan nem negatív megállapítás, hanem MERŐ SZUBJEKTIVIZMUS - engem valahogy nem ejtett rabul. Talán az erősebb aromák iránti mohóságom az oka. Ettől még jó kompozíció.

A Pipaklub elemzésében érintett borokhoz csak annyit, hogy tokaji ajánlással nem nagyon lehet tévedni. A Szentgyörgyhegyi már érdekesebb felvetés. Én kóstoltam innen származó olaszrizlinget és megmaradt bennem, hogy komoly sajátos ízjegyekkel büszkélkedhet. (Több évjárata is, szóval nem csupán kifogtam egy szerencséset.) Feltehetőleg passzol.

Vagyok bátor kiegészíteni saját ajánlatommal, úgy "látatlanban": Késői szüretelésű, édesbe hajló olaszrizling (nem feltétlen Szentgyörgyhegyi). Ritka és drága. Egy próbát megér. Talán többet is.

Pipásnak tilos

Na jó, nem tilos, csak éppen nem ajánlott. Mármint hagymát enni akár csak néhány órával pöfék előtt. Semmi sem okoz olyan makacs, a füst zamatát agyonütő íz-utóhatást, mint a hagyma (vagy azt tartalmazó ételek, pl. némely saláta). A minap sajnos szalonnás vacsorámhoz haraptam némi vöröshagymát - igazán nem is sejtve a következményt. Bizony alaposan levett a füstölés élményéből, noha két óra elteltével gyújtottam pipára.

Kerülni tanácsos minden erősen fűszeres, csípős ételt. Legalábbis minimum fél nappal pipázás előtt. Azt hiszem ennyi áldozat bőven kifizetődő.

Szerencse a köbön

Nem szokásom egyéni dohánykeverékek készítése, kivéve kényszerből. Ha az előző porcióból marad és nincs, vagy nem tervezem, hogy a közeljövőben lesz vele azonos (vagy hasonló). Amit tegnap műveltem, elsőre talán vadul hangzik, de végül is jól sült el.

Maradt Schürch Lapis, de csak csipet. Captain Black mintegy harmad kazántérfogatnyi. A hazai piacon egyik sem kapható. És bevetésre vár 50 gramnyi Golden Ambrosia, kb. fél hónapra elegendő adag ...

Nos azzal a csipettel (enyhén latakiás !) meghintettem a Fekete Kapitány maradékát és kazánba be ! Erre került annyi Arany Ambrózia, ami gyújtásra késszé tette a pipát. Hideg szódavizet vettem magamhoz és "reméljük a legjobbakat" alapon rágyújtottam.

Szerencsém volt. Nem tapasztaltam zavaró diszharmóniát. Lényegében a kompozícióból kilógó Shürch Lapis csipetnyi mennyiségben éppen előnyösen a tökéletes végig égést segítette, hisz említettem, száraz, hevesen égő dohány, az ízre számottevő hatása nem volt. A másik két dohánytermék pedig jól megfért egymás mellett.

Ma estétől pedig elmélyítem az ismeretségem a sokat igérő illatú Golden Amróziával.

Latakiás

Megvolt a találkozás - kellemes benyomásokkal. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az ízélményt, azt írom: fűszeres. A dohány illata erősen emlékeztetett füstölt sajtokra. Esetemben ez nem gond, mivel szeretek mindenfajta sajtot. :-))

Az ízélményre jellemző, hogy noha Earl Grey teát kortyolgattam hozzá, kezdettől az volt a benyomásom, ehhez bizony skót whisky nagyon passzolna (ami nekem most nincs, brühühü ... ).

A dohányt tapintásra felettébb száraznak éreztem, ezt igazolta az is, hogy a tömet élete a (nálam) "standard" háromnegyed óránál valamivel előbb véget ért. Stefantól kapott kóstolóról van szó, nem tudom, hogy általában szárazak -e a latakiások, vagy csak most volt ilyen "összefutásom".

Lehet, erőltetett a hasonlat, de az jutott eszembe, dohányban az aromatik és latakiás olyasmi, mint borban az édes és száraz. Szerintem lehet mindkettőt szeretnie ugyanazon borbarátnak is. Lényeg, hogy ez is, az is minőségi legyen. A szó nem szokványos, hanem mélyebb értelmében.

Ja igen ... Schürch Lapis. Ezt is ismerem - valamennyire.

Új kalandok a láthatáron

Pedig fáradt vagyok. Nem, nem a füstölésbe fáradtam bele. Úgy mindenbe általában. Az elmúlt napokban olyan kedvetlenség hatalmasodott el rajtam, hogy péntek óta nem gyújtottam pipára. Ez nem jó jel.

Május 17 -i csendélet kis üvegjében bújik meg még Stefantól kapott "Schürch Lapis" (ha jól olvastam a kézírást) enyhén latakiás keverék két - három alkalomra. Ma pedig megvásároltam a júniusi ellátmányt: Mac Baren Golden Ambrosia és Stanislaw Vanilla egy-egy csomaggal. Elkerülte a figyelmem, hogy utóbbi 35 g-os kiszerelésű, egy hónapra pedig 2x50 g el szokott fogyni. Sebaj, majd beosztom.

Az általam vett dohányok jól ismertek a magyar piacon, a Golden Ambrosiáról pedig annyi szépen olvastam, hogy az se baj, ha nem vaníliás ... :-))

Ellenben Schürch Lapis -ról semmiféle írást nem találtam a neten (esetleg nem a legügyesebben kerestem), az pedig, hogy latakiás, különösképp izgalmas, mert egy új ízvilágba vezet. Kíváncsi vagyok.

Van aki forrón szereti

Én ugyan nem vagyok abszolút kezdő (2009 jan. 26 -), de problémám nekem is van: Nagyon szép, kellemes ízeket érzek, de érdekes módon akkor, amikor már forrósodik a pipám. Igaz, hogy ez árt egy briar pipának ? Miért ? Én nem vettem észre.

Ezt írtam a Magyar Pipatórium fórum egy topicjába, amire inkább humoros, mint aggasztó válaszokat kaptam. A pipázással kapcsolatban idők folyamán számos megalapozott és kevésbé alátámasztott "szabályrendszer" született (némely pontjára még visszatérek) ezek egyike a "ne forrósodjon fel a pipánk" tétel.

Tulajdonképpen egy üzemelő fa-kazánt tartok a markomban, annyira azért nem forró, hogy elejtsem, de több, mint langymeleg. Ekkor jönnek az igazán kellemes aromák anélkül, hogy a füst is forró lenne és folytonos az égés. Viszonylag folytonos. Immár négy hónap elteltével sem szívtam még tömetet soha, melyet ne kellett volna némi hamuréteg lekotrása után újragyújtani.

Ha azonban csak "középmeleg" a pipa, túl azon, hogy éppen csak füstölög (ami önmagában nem baj, hisz nem feltétlen kell gőzmozdonyt szimulálnunk), a dohány nem nyújtja teljes szépségében, amire képes. Igaz akkor sem, ha a mohón pöfékelünk. A szívás erősségét és gyakoriságát szerintem érdemes úgy "beállítani", hogy a lehető legkellemesebb ízű legyen a füst.

Forró pipa, langyos füst,
A nikotin ami üt,
Hideg ital kell ide,
Hozzad babám izibe !
(Saját kútfőből ... :-)) )

Isten is egymásnak teremtette ...

Captain Black ... egy kiváló dohány, ezt "kóstolgatom" mostanság. Szokásom szerint illene erről is a korábbiak részletező stílusában írni, de most csak egy momentum:

Tegnap - mint országszerte - Vácon is izzott a levegő. El lehet képzelni, mit jelentett ebben a hőségben kerítés faelemek felújító újrafestése. Persze tudatosan lett a csütörtöki és pénteki nap kiválasztva a gyors száradás érdekében. Az embernek bloggolás helyett nagyobb kedve van az esti órákban sört szopogatni ... Na és természetesen pipázni.

Nem túl régen jelent meg minálunk a Gösser Bock nevű, olcsónak épp nem mondható barnasör. Számomra mindenesetre újdonság és nem tudtam ellenállni a csábításnak, lepergettem érte a 270 forintot. Lényegében a Dreher Bak "édestestvéréről" van szó, bár a két termék mutat árnyalatnyi, de azért felfedezhető különbséget.

Captain Black és Gösser Bock találkozása: maga a tökéletes ízharmónia ! A füst ízében korábban is felfedeztem mézédes, karamellás ízjegyeket. Persze nem harsogóan, de azért optimális erejű pöfékeléskor felfedezhetőek. A sör pedig mint egy magas minőségű barnától el is várható, karakteresen adta a pörkölt maláta és karamell ízeket. Édes, de csak annyira, amint ez elvárható. Csak annyira, mint a Captain Black füstje.

Gut, besser, Gösser, Bock+Captain Black !
:-)

Rajtunk (is) áll, hogyan

Minden napunk egyszer véget ér,
Minden tömet egyszer véget ég.

Ez nem idézet, saját kútfőből van. Végig ég, mondhatná bárki, de itt a tömet életének utolsó 5 percére utalok.

Még egy nem luxuspipából szívott középkategóriás dohány is égésének bizonyos szakaszában ad oly ízélményt, mely nyomán mi pipások azt mondjuk, na ezért is érdemes pipázni. Meg persze sok minden másért is, de én, aki próbáltam már cigit, szivart egyaránt, állítom a pipafüst zamatához hasonlítható ízélményt egyik sem adott. Ez a "bizonyos szakasz" hozzávetőlegesen a pipázás időbeni második harmadától tart egészen addig, amíg nem érezzük, hogy szegény tömet már nagyon a végét járja.

Míg azonban ciginél, szivarnál a dohányzás teljes fázisában kiegyenlített jellegű füstre számíthat a dohányos, ezzel szemben a pipázás végének mondjuk 5 (de ez nem definiálható egész pontosan) percében vizsgázik a pipa, a dohány és maga a pipázó egyén.
Utóbbi - adott esetben jómagam - vagy megtanult pipázni, vagy nem. Én azt hiszem "elkaptam a fonalat", szép egyenletes pöfékeléssel már egy és egynegyed óráig is elpipázgatok, bár utángyújtás nélkül eddig nem sikerül (ez nem biztos, hogy önmagában baj lenne).

Májusban Tonyo71 Pipástárstól kapott, már méltatott keveréket szívtam, épp ma este fog elhamvadni az utolsó pár csipetnyi. A pipa pedig a változatosság kedvéért Stefan jóvoltából a birtokomba került Szabó pipa. Ha ügyelek az optimális égés fenntartására, nem csupán egyéni időrekordjaimat javítgatom, de igen szép ízeket is élvezek !

Nos ami különösen örvendetes, hogy az alig több, mint két hétig "dolgoztatott" eme Szabó pipám olyannyira érettnek, bejáratottnak mondható, hogy a dohányzás utolsó szakaszában sem tapasztalhatók mellékízek, mindössze nehezebben csiholható füst a kazánból, ahogy gyűlik a hamu. Karakteresebb, erősebb a füst, de cseppet sem terhelt nem kívánt ízekkel. Én amúgy tartom magam ahhoz, ami a pipa érdekében szabálynak tekinthető, hogy a tömetet végig kell szívni. Amíg csak egy halovány füstfoszlány mutatkozik is.

A pipa, a dohány és jómagam jelesre vizsgáztunk. :-)

Négy mondás

A pipa bölcsességet húz ki a filozófus ajkai közül és befogja a száját a bolondnak.

A cigarettázó ember rohan, a szivaros sétálgat, a pipás ember viszont ül és gondolkodik.

A magyar ember beteg, ha már a pipafüst sem ízlik.

Dohányozni emberi dolog, pipázni* isteni.

(* Más változat szerint szivarozni … HIT kérdése.)

Szobai csendélet

Arról a latakiás keverékről még majd szót ejtek. Egyelőre várja sorsa beteljesedését ... :-)

A zöld Raszmi elfogyott. :-(

Mostanában Tonyo71 Fórum- és Pipástárs mesteri keverékét tüzelem el Stefántól kapott Szabó pipában (a képen). Élmény !

Egyszer egy az egy

Tartom magam ahhoz, hogy napi egy tömetet szívok. Akkor is ha ünnep van, akkor is, ha nincs. Akkor is, ha bánat ér, akkor is, ha öröm. De ahhoz az egyhez ragaszkodom.

Három szempont vezérel ebben:
- Egészségügyi. Szent meggyőződésem, hogy valamennyi dohányzási nem közül a pipázás a legkevésbé ártalmas, ebből azonban nem következik, hogy kifejezetten egészséges lenne. De még ha lenne is, a mértéktartás mindenben követendő aranyszabály.
- Pénzügyi. Ehhez azt hiszem felesleges további megállapítás.
- Lélektani. Ezt viszont ki kell fejtenem. Nos minden kellemes, örömteli tevékenységünk értékét növeli, ha maximum napi egy alkalommal kerül rá sor. A pipázás ráadásul tipikusan "pihenős", meditálós, vagy jó társaságban jóleső tevékenység. Egy napnak csak egy "fénypontja" lehet (bár ez a "pont" eltarthat egy óráig is, netán tovább ...). Nálam a kazánfűtés este fél kilenc - kilenc közt indul, a pipázás zárja a napot, a tisztogatás után már a nyugovóra térésem következik. A megszokás nagy úr.

Mellesleg jegyzem meg, mivel füstölgés közben és után már áramtalan a számítógépem, minden itt leírt történés (pl. dohányelemzés) ténylegesen az előző napra datálódik.

Nem is annyira örvendetes ... ?

Május 3 -i bejegyzésem kommentjeiben figyelmeztetnek arra Kedves Olvasók, hogy nem egészen az az ábra vízipipa témában, mint én - aki soha életében nem vízipipázott - feltételeztem. Kalmart Pipástárs ezt ki is fejtette, tessék elolvasni, valószínűleg igaza van.

Bocsika, ebben tévedtem. Bár ha arra az ugyancsak dunaparti látványra gondolok, amint fiatalok meghúzzák a fél literes vodkás üveget és annyi az eldobált cigarettacsikk, mint égen a csillag ... Minden relatív.

Egy nagy szivaros bölcsességei

Winston Churchill -t természetesen nem azért tiszteljük, mert a 20. sz. világtörténelmének kiemelkedő szivarosa volt ... :-) De ha már ez egy dohányos blog, gondolom ez a megfogalmazás nem számít tiszteletlenségnek. Híressé vált mondásai közül íme a hat kedvencem:

Az optimista minden vészhelyzetben lehetőséget lát - a pesszimista veszélyt lát minden lehetőségben.

Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.

A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel.

Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.

Építeni valamit esetleg évek fáradtságos munkájába kerül. Elpusztítani egyetlen ostoba pillanat is képes.

Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.

Ezen az utolsón azt hiszem, nekünk magyaroknak is érdemes el-elgondolkodni, mostanában különösen. És akkor még nagyon finom voltam.

Mit rejt az üveg ? :-)

Na mit ? Mi mást, mint dohányt ... Ápr. 23 -i bejegyzésemben fotón mutatott Dr Perl 0500 pipa és a tartó mellé Tonyó71 Fórum- és Pipástárs "ellátmányt" is ajándékozott. Captain Black -hoz sem túl könnyű jutni hazánkban, az üveg tartalmához pedig - kereskedelmi forgalomban - egyáltalán nem lehet. Az ugyanis a nagylelkű ajándékozó által egyedileg összeállított keverék, nekem pedig igazi kuriózum.

Idézem a kísérő levél idevágó részét, ha már a Pipástárs nem írta, hogy titkos a recept:

"Az üvegben vegyes dohány van amit én magam kevertem ,mindig szoktam 4-5 csomag dohány össze keverni és igazából ezt szoktam szívni a mindennapokban illetve napközben mikor jövök megyek. A Captain pedig egy nagyon finom keverék (legalábbis nekem) igaz az Amerikai elfogyott de az Európai változat sem rossz.

Az üveges dohány összetétele:

90g Borkum champ

15g Zöld raszmi

5g Peterson irs oak

10g kék asthon

5g Mac baren navy flak

12g black luxori

Hát így áll össze,a keveréket egy hónapig lezárom összeérni és utána jöhet a tűz.Jó tanács az üveges keveréket tömés elött egy kicsit szellőztesd ill szikkaszd meg."

Kipróbáltatott és jól eltaláltnak találtatott. Kiegyenlített keverék, viszonylag könnyed. Igen jól ég, talán kissé hevesen is. (Legalábbis ha az átlagosnál mohóbban pöfékelek.) "Lassú üzemmódra" optimalizált, különben forrósodik a pipa. Nekem sikerült jól befűteni vele. :-) A tömet elhamvasztásához így is kell egy óra, tehát ez sem a sietősek keveréke. A füst íze bennem egykori szivaros korszakom idézte. Igen sokféle ital passzolna hozzá.
Egy fontos észrevételem: Az első olyan dohány(keverék) melyet nem kellett utángyújtanom. Az egyenletes égés nem igényelte az egyre vastagodó hamuréteg egy idő utáni eltávolítását, amit más fajtáknál a szurkáló kanalával néha megejtek.

Nincsenenk adataim arról, mennyire elterjedt egyéni, személyre szabott dohánykeverék összeállítás, de feltételezem nem Tonyó71 Pipástárs az egyetlen aki próbálkozott ilyesmivel. Bár úgy tudom, a forgalmazott pipadohányok túlnyomóan nem egyetlen komponensből állnak, tehát szigorúan véve általában - a borok világából vett szakszóval élve - cuvée amit szívunk.

Örvendetes jelenség

(A fotó a www.vizipipa.eu/pipatali weblapon jelent meg.)

Amikor először megpillantottam a váci Duna-parton vízipipázó fiatalokat, azt gondoltam valami ritka egyedi jelenség tanúja vagyok. Majd láttam arrafelé tinikkel ismét, a weben pedig megbizonyosodhattam róla, hogy az ifjak körében hódít a vízipipa.

Miért örvendetes ? Mert a cigarettával szemben jelent alternatívát, már ha jelent. Nem merném letenni a nagy esküt, hogy a vízipipázó tinik soha semmilyen körülmények közepette nem gyújtanak cigire. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy a vízipipa a létező legkevésbé káros, mondhatni leginkább egészséges dohányzási nem. A cigaretta silány valami és amellett erősen egészségromboló. Én mindörökre kitöröltem az életemből, ráadásul a legcsekélyebb megerőltetés nélkül. :-)

Hallom az ellenvetéseket. Részben jogosakat is. Na ez se a szegény ifjak műfaja. Valóban nem. De kérdem én: Mi minden baromságra dobnak ki fiatalok és idősek jelentős pénzeket ? Na és a cigit talán ingyen osztják ? Az viszont ténykérdés, hogy szegénynek lenni bármely életkorban végzetes ma Magyarországon és bárhol a világon.

Magam munkanélküli vagyok. Nem vehetek vízipipát és sok minden mást sem. Lehet viszont nyerni ! Bizony ám ! Neveztem is !
www.vizipia.eu/akcio

Elsőre a második

"... jó minőségű briar pipa. ... Magam is rendelkezem egy ugyanilyen pipával és nagyon kedvelem. Horgászat közben és a szabadban használom, mint "strapapipát". Nagyon jó ízű pipa lett belőle miután rendesen bejáródott. Én latakiás keverékeket szívok belőle."

Ezzel az üzenettel kísérte Stefan Pipástárs (akinek többek közt a zöld Raszmit is köszönhetem) eme ajándékot, immár második Szabó pipám. Tegnap estig a vitrinben pihent, mígnem idejét éreztem megkezdeni a bejáratását, avagy kiégetését épp a legutóbb tesztelt "anyaggal". Erről még megjegyzendő, hogy illata, íze ellenére (vagy épp azzal együtt, ahogy nézzük) nagyon is férfias karakterű dohány. Kezdő pipásokat nikotin-ereje kissé fejbe is kólinthat. Érdekes ez, hisz ízes, zamatos füsthöz enyhén bódító hatás társul. A "nikotinfaktorról" mint tesztparaméterről eddig nem írtam, pedig számításba kell venni.

Szóval tegnaptól az eddigi első kezdi meg néhány hetes pihenőjét a vitrinben az őt megillető helyen (hogy aztán újra szolgálatba álljon). A "második" - ez szigorúan időrendiséget, nem pedig értéket jelöl, bár az első pipa talán olyasmi, mint az első szerelem - tegnap bemutatkozott. Biztatóan, sokat ígérően.

Ugyanaz a gyártó (Kőrös Szabó), ugyanaz a dohány, ugyanaz a pipás (jómagam). Szembetűnő különbség az eltérő forma, mely a kazán kialakítását közvetlenül érinti. Képzeletbeli metszetben ovális aljú, felfelé nagyon enyhén szélesedő U betűt kapunk, mint a fotón is látható, felül vastagabb kazánfallal. Első pipám (lásd az archívumot) épp ellenkezően, alul bír vastagabb fallal. Lent belül nem szűkül, mondhatni többé-kevésbé félgömb.

Nos ilyen aprólékos leírás után a befűtést követő első lényeges észlelet: Vastagabb füstcsöve (amit később a tisztítószál könnyebb behatolása is megerősített) következtében levegősebb pipa. Lehet erőteljesebben szívni, vagy alaposabban zömíteni a tömetet, igen jól szelel. Égett is benne a zöld Raszmi, mint a parancsolat, de a tömet élete nem volt rövidebb, mint tegnap előtt az "elsőben". Ami a füst ízét illeti, alig vett le belőle valamit, hogy ez egy bejáratlan, új jószág. Igaz ugyan, hogy az utolsó öt percben már megjelentek nyers, fás ízek, de azt hiszem ez elkerülhetetlen volt. A szoba levegőjét utóbb viszont már valamivel nehezebbnek éreztem, mint korábbi pipázásaimat követően.

Sebaj, eltelik az a két, de inkább három hét és - mint Stefan írta - nagyon jó ízű pipa lesz belőle. Első tapasztalatom ebbéli reményemben megerősített.

Peter Rasmussen Green Label

Tulajdonképpen egy kitűnő elemzéssel a Magyar Pipaszövetség weblapján "Thomka" megelőzött:
http://www.pipaszovetseg.hu/portal/e107_plugins/content/content.php?content.66

Csak annyi a dolgom, hogy ezt néhány személyes észrevétellel kiegészítsem. Azt bizton állítom, hogy kiemelkedő élményt jelentett a kóstolója. Minden paraméterében kiérdemli a felső kategóriás megjelölést. Egy ilyen találkozás erősíti meg az emberben a hitet, pipázni több, mint dohányozni.
" .... A dohánycsalád zöld címkézésű tagja vanília és méz aromával bír. Nem kell megijedni tőle. A többi vaníliás dohány közül az emeli az átlag fölé, hogy itt bizony elsősorban a méz dominál és a vanília szépen megbújik a háttérben. Jól eltalált arányok jellemzik, mind a szívása közben érezhető aroma, mind a füstjében megjelenő illatok terén. ...." (Thomka)

Illata intenzív, kellemes. Valamit elárul abból, hogy különleges ízélmény vár ránk. És lőn. Még mohóbb pöfékelésre sem vált át csípős forróbb ízre, bár érdemes a "pipán át lélegző" stílusban szívni. A magam részéről a méz és vanília jelleget kiegészítő, diós süteményekre emlékeztető dió ízt is éreztem, hozzátéve, hogy most sem tagadva meg eddigi önmagam, tejet ittam hozzá. Most azonban nem állítom, hogy ez kihozott volna valami pluszt.

Ez a dohány ital nélkül is megállja a helyét. Aki viszont teheti, nem választ rosszul, ha tokaji aszút vagy édes szamorodnit kortyolgat kísérőképp. De ezzel nem árt óvatosan bánni. A kitűnő égési tulajdonságainak köszönhetően az eddigi átlagos 45-50 perc helyett 1 óra 5 percig parázslott a tömet, ez eddigi személyes rekordom ! A vége felé úgy éreztem, komoly "nikotinlöketet" kaptam.

Van még pár kellemes tulajdonsága: Nem forrósítja fel a pipát (hasonló stílusban dohányozva a Tilbury valóságos fűtőanyag) és nem hagy maga után állott füstszagot a szobában.

A linkelt elemzésben foglaltakkal lényegében egyetértek, jó választás lehet új pipák bejáratására, beszerzése azonban nem túl egyszerű. Így rászokni noha könnyen lehet, akkor érdemes, ha a folyamatos utánpótlás biztosított.

Ide kívánkozik még valami: Ha a jan. 27 -óta nap mint nap használt (első) Szabó pipám ennyire jól kihozza a zöld Raszmi erényeit, akkor - annyi pénzért - igazán szerencsés választás volt ...

VBL Pipatórium

A Pipatórium a vitrinben. Harmadik (időben első) pipám használatban ... :-)



Együtt mindhárom.


Tonyo71 Fórumtárs ajándéka. Felirata: Dr Perl 0500