Elsőre a második

"... jó minőségű briar pipa. ... Magam is rendelkezem egy ugyanilyen pipával és nagyon kedvelem. Horgászat közben és a szabadban használom, mint "strapapipát". Nagyon jó ízű pipa lett belőle miután rendesen bejáródott. Én latakiás keverékeket szívok belőle."

Ezzel az üzenettel kísérte Stefan Pipástárs (akinek többek közt a zöld Raszmit is köszönhetem) eme ajándékot, immár második Szabó pipám. Tegnap estig a vitrinben pihent, mígnem idejét éreztem megkezdeni a bejáratását, avagy kiégetését épp a legutóbb tesztelt "anyaggal". Erről még megjegyzendő, hogy illata, íze ellenére (vagy épp azzal együtt, ahogy nézzük) nagyon is férfias karakterű dohány. Kezdő pipásokat nikotin-ereje kissé fejbe is kólinthat. Érdekes ez, hisz ízes, zamatos füsthöz enyhén bódító hatás társul. A "nikotinfaktorról" mint tesztparaméterről eddig nem írtam, pedig számításba kell venni.

Szóval tegnaptól az eddigi első kezdi meg néhány hetes pihenőjét a vitrinben az őt megillető helyen (hogy aztán újra szolgálatba álljon). A "második" - ez szigorúan időrendiséget, nem pedig értéket jelöl, bár az első pipa talán olyasmi, mint az első szerelem - tegnap bemutatkozott. Biztatóan, sokat ígérően.

Ugyanaz a gyártó (Kőrös Szabó), ugyanaz a dohány, ugyanaz a pipás (jómagam). Szembetűnő különbség az eltérő forma, mely a kazán kialakítását közvetlenül érinti. Képzeletbeli metszetben ovális aljú, felfelé nagyon enyhén szélesedő U betűt kapunk, mint a fotón is látható, felül vastagabb kazánfallal. Első pipám (lásd az archívumot) épp ellenkezően, alul bír vastagabb fallal. Lent belül nem szűkül, mondhatni többé-kevésbé félgömb.

Nos ilyen aprólékos leírás után a befűtést követő első lényeges észlelet: Vastagabb füstcsöve (amit később a tisztítószál könnyebb behatolása is megerősített) következtében levegősebb pipa. Lehet erőteljesebben szívni, vagy alaposabban zömíteni a tömetet, igen jól szelel. Égett is benne a zöld Raszmi, mint a parancsolat, de a tömet élete nem volt rövidebb, mint tegnap előtt az "elsőben". Ami a füst ízét illeti, alig vett le belőle valamit, hogy ez egy bejáratlan, új jószág. Igaz ugyan, hogy az utolsó öt percben már megjelentek nyers, fás ízek, de azt hiszem ez elkerülhetetlen volt. A szoba levegőjét utóbb viszont már valamivel nehezebbnek éreztem, mint korábbi pipázásaimat követően.

Sebaj, eltelik az a két, de inkább három hét és - mint Stefan írta - nagyon jó ízű pipa lesz belőle. Első tapasztalatom ebbéli reményemben megerősített.

Peter Rasmussen Green Label

Tulajdonképpen egy kitűnő elemzéssel a Magyar Pipaszövetség weblapján "Thomka" megelőzött:
http://www.pipaszovetseg.hu/portal/e107_plugins/content/content.php?content.66

Csak annyi a dolgom, hogy ezt néhány személyes észrevétellel kiegészítsem. Azt bizton állítom, hogy kiemelkedő élményt jelentett a kóstolója. Minden paraméterében kiérdemli a felső kategóriás megjelölést. Egy ilyen találkozás erősíti meg az emberben a hitet, pipázni több, mint dohányozni.
" .... A dohánycsalád zöld címkézésű tagja vanília és méz aromával bír. Nem kell megijedni tőle. A többi vaníliás dohány közül az emeli az átlag fölé, hogy itt bizony elsősorban a méz dominál és a vanília szépen megbújik a háttérben. Jól eltalált arányok jellemzik, mind a szívása közben érezhető aroma, mind a füstjében megjelenő illatok terén. ...." (Thomka)

Illata intenzív, kellemes. Valamit elárul abból, hogy különleges ízélmény vár ránk. És lőn. Még mohóbb pöfékelésre sem vált át csípős forróbb ízre, bár érdemes a "pipán át lélegző" stílusban szívni. A magam részéről a méz és vanília jelleget kiegészítő, diós süteményekre emlékeztető dió ízt is éreztem, hozzátéve, hogy most sem tagadva meg eddigi önmagam, tejet ittam hozzá. Most azonban nem állítom, hogy ez kihozott volna valami pluszt.

Ez a dohány ital nélkül is megállja a helyét. Aki viszont teheti, nem választ rosszul, ha tokaji aszút vagy édes szamorodnit kortyolgat kísérőképp. De ezzel nem árt óvatosan bánni. A kitűnő égési tulajdonságainak köszönhetően az eddigi átlagos 45-50 perc helyett 1 óra 5 percig parázslott a tömet, ez eddigi személyes rekordom ! A vége felé úgy éreztem, komoly "nikotinlöketet" kaptam.

Van még pár kellemes tulajdonsága: Nem forrósítja fel a pipát (hasonló stílusban dohányozva a Tilbury valóságos fűtőanyag) és nem hagy maga után állott füstszagot a szobában.

A linkelt elemzésben foglaltakkal lényegében egyetértek, jó választás lehet új pipák bejáratására, beszerzése azonban nem túl egyszerű. Így rászokni noha könnyen lehet, akkor érdemes, ha a folyamatos utánpótlás biztosított.

Ide kívánkozik még valami: Ha a jan. 27 -óta nap mint nap használt (első) Szabó pipám ennyire jól kihozza a zöld Raszmi erényeit, akkor - annyi pénzért - igazán szerencsés választás volt ...

VBL Pipatórium

A Pipatórium a vitrinben. Harmadik (időben első) pipám használatban ... :-)



Együtt mindhárom.


Tonyo71 Fórumtárs ajándéka. Felirata: Dr Perl 0500

FEJEDELMI AJÁNDÉK

Ha tollal írtam volna az iménti dohányelemzést, azt mondhatnám meg sem száradt rajta a tinta, mikor egy fejedelminek nevezhető ajándékcsomagot vettem át, melyben teljes pipás kelléktár foglaltatott. Hála Tonyo71 soproni Fórumtársnak a Magyar Pipatóriumból.

Tulajdonképpen az április 5-i bejegyzésem nyomán egyfajta "mentőakció" indult, ma a második csomagot vettem át. Ily bőkezű segítségre azonban álmaimban sem gondoltam ! Ez még szülinapi vagy karácsonyi ajándéknak is döfi ! :-) Amint elkészítem a fotókat (nem akarom elkapkodni) bizonyságát adom egy nem mindennapi nagylelkűségnek, melyet egy bejegyzésben nem is lehet eléggé megköszönni. Igen, a pipás táborban működik az, ami a társadalomban úgy általában már kevésbé: szolidaritás.

Szeretném hinni, hogy más helyzetemben magam is tudnék hasonlóan nagyvonalú lenni.

Köszönöm, Fórumtárs !

Caledonian Highland Cream

Mielőtt belevágnék, pár gondolat dohányelemzéseim kapcsán arról, hogy az itt leírtak egy lelkes, de végső soron "amatőr" pipás észleletei. Nem nyertem versenyt, nem pipázom egy (vagy több) évtizede, de még egy esztendeje sem, nem közlök fajta leírást, sem gyártási technológiát, nem tömjénezek cégeket. Szóval nem "katalógust" fabrikálok. Ennek azonban vitathatatlan erénye a teljes elfogulatlanságom, magyarán csakis arról írok amit a kapott mintának saját pipámban, saját stílusomban történő elfüstölésekor tapasztalok. Teljes szubjektivitás, teljes pártatlanság. Ettől még lehet hiteles, sőt !

Caledonian Highland Cream ... Néhány napja ízlelgettem, míg rászántam magam, hogy írok róla. Tulajdonságaiban összetett, csak nagy odafigyeléssel megismerhető dohány.
MEGJELENÉS: Gyakori, mondhatni megszokott szemcsés - levéldarabos. Színre, összetételre heterogén (fotók fent). Tapintásra száraz, mint kiderült (legalábbis a kapott minta) nem csak tapintásra. ILLAT: Intenzív, kellemes dohányillat. Kissé szúrósnak hat elsőre, mely szépen kisímul és csábít, hogy tovább illatoljuk. Jellegzetes illata van, ami azt jelenti, nem írom, hogy olyan mint ... hanem önmagát adja. :-) ÍZ: Ezt kiismerendő, nem írtam az első tömet elégetése után rögtön. Annyi bizonyos, hogy nevében a "Cream" (krém) jogos, azonban, hogy ezt a krémességet tapasztaljuk, nagy odafigyeléssel optimálisra kell egyensúlyoznunk az égés fokát. Na most tudálékosan fogalmaztam, mondhatja a Kedves Olvasó. Pedig ha mohón pöfékelek vele, igen erős, az ízlelőbimbókba belekapó dohány érzetét adja. Ha pedig túl "gyengéden" szívom, nem kapom igazán a karakterét megtestesítő ízt. Ez az íz főképp a tömet életének középtáján kibontakozó kifejezett kávés, cappuccinóra emlékeztetően zamatos. Ezzel együtt sem nevezném "lágy" dohánynak. ÉGÉSI TULAJDONSÁGA: Hajlamos volt nálam kissé heves égésre, pedig ügyelek arra, hogy lehetőleg egyforma tömörségűre alakítsam a tömetet. Nem egy utángyújtogatós dohány, ég rendesen ha nem is szívunk a szárba minden szempillantásnyi időben. Ha nem figyeltem eléggé, bizony felforrósodott a pipa. ITAL TIPP: Ebben könnyű dolgom van: Kávé, tej, tejeskávé, cappuccino, amelyik tetszik. Alkoholos műfajban most tuti biztos megérzésem nincs, tessék próbálgatni. Talán kávélikőr ? Fentiek alapján az tűnik logikusnak. :-) AJÁNLAT: Ez sem kifejezetten kezdőknek vagy hölgyeknek való. Van ereje rendesen, zamata pedig csak kellő pipás gyakorlattal bontakoztatható ki igazán. Azoknak ajánlom, akik szeretik az összetett, titkokat rejtegető, nem könnyen kiismerhető dohányokat.

Modern "pipatartó állvány"

Na jó, nem annak árulták, csak megmozdult a fantáziám.

Rövidesen Caledonian Highland Cream tesztismertető (ha úgy tetszik "mustra") következik ...

AZ ÉV LÁTVÁNYA

Említettem már a rendszeres délutáni, kora estébe nyúló 5+ (több mint 5 km) dunaparti, ligeti sétáim, melyet mostanában futással kombinálok. Amikor tehettem, napi rendszerességgel jártam úszni, ennek februárban (remélhetőleg ideiglenesen) vége szakadt. De hogy egy napot sport nélkül töltsek, az elképzelhetetlen. Szóval az egészséges életmód és a dohányzás lehet, hogy összeegyeztethetetlen, de a sportszerű életmód és a pipázás semmiképp sem ! :-))

Hazafelé tartok kb. fél hét tájban a fedett uszoda környékén a váci Duna parton, mikor a parti kövezés mentén váratlan látványban volt részem: Három fiatal nő vízipipázott ! A vízipipa kitűnő állapotú kartondoboza is ott feküdt mellettük a kövön, gyanítom új jószág lehetett. Kicsit közelebb húzódva haladtam el, de nem akartam őket feltűnően bámulni. Ilyenkor persze észre veszik, ha valaki felfigyel rájuk. Velem ellentétben igen vidám hangulatban voltak. Ifjúkor + vízipipa, mi kell még ? :-) Mintha távozóban hallottam volna, hogy rám célozva utánam szólnak : Kérsz te is ? ... Na ja, rám néztek és tudták, hogy az ismert és híres blogger halad el. :-))

Vagy csak az írói fantáziám hallatta. De a szememnek hiszek.

A vízipipát valahogy kissé bonyolult eszköznek tartom az én "egyszerű" pipámhoz képest. El tudom képzelni, ha kóstolnám a füstjét, kellemesebbnek, lágyabbnak, hűvösebbnek érezném, mint az általam szokottat. Az elve miatt inkább önálló "negyedik dohányzási nemnek" tűnik számomra, mint szorosan vett pipázásnak.

Világéletemben nehezen közeledő típus voltam. Nem tudom, mit szóltak volna a hölgyek erre: Helló lányok ! Megnézhetem közelebbről a vízipipátokat ? ...

"Filterkatasztrófa"

Okára nem tudtam rájönni. A Passatore tajtékmorzsalékos, az alább leírt teszt kapcsán most először próbált filter igencsak váratlan meglepetést okozott azzal, hogy a tömet elszívását követően a (már úgy-ahogy lehűlt) pipa szétszedésekor nem volt hajlandó elválni a fekete műanyag pipaszártól. Ez a régebbi pipámmal történt, melyet 1. számúnak fogok jelölni, ez beszerzési időrendiségre utal. Az is feltűnt, hogy jobban szorul már behelyezéskor, mint az eddig általánosan használt Dr. Perl Junior aktívszenes. Pedig geometriára pontosan egyeznek, hiszen szabványos a méretezésük.

A rángatásom következménye az lett, hogy a papír palást felszakadt és morzsalékdarabok hulltak ki. Csipesszel kiszedtem a nedves papírfoszlányokat, de a beszorult korong csak nem adta meg magát. Míg végül "átellenes oldalról" benyomott fémdróttal hosszas próbálkozás eredményeképp sikerült kilökni.

Elképzelhető, hogy a pipa szétszedéséig a teljes lehűléskez még jobb lett volna várni valamelyest. Mindenesetre egy másik darabot belepróbáltam Stafantól kapott pipába, ott szorulásmentes, tökéletes volt a beillszkedése. Nem vizsgáltam tüzetesen, de elképzelhető, hogy a két pipaszár belső kialakítása mutat némi eltérést.

Gawith & Hoggarth Rum Flake

Ezzel kezdtem. Mindenekelőtt azonban a tesztekről: Valamennyire a régebbi, bejáratott pipámmal kerül sor. Már eldöntöttem, hogy Stefantól kapott új pipám Peter Rasmussen-nel fogom bejáratni, erre majd visszatérek. Filter minden esetben Passatore tajtékmorzsalékos, állítólag jobban átengedi az ízeket, mint az aktívszenes. A "milyen ital illik hozzá" csak találgatás szintjén jelenik meg, tekintve, hogy semmilyen alkoholosat nem áll módomban mostanában fogyasztani. (Sem pipázáshoz, sem máshoz.) Hideg tejet szoktam, bár nem állítom, hogy valamennyi dohányféleséghez ideális lenne. Majd jelzem, amikor nagyon nem az. :-) Aromásokhoz eddig bevált. Nyomtatott nagybetűvel írom a tulajdonságneveket, hogy ne follyon egy nagy masszába az irományom.

Vágjunk bele: Gawith & Hoggarth Rum Flake. MEGJELENÉS (minden esetben lesz fotó): Hosszú szálas, mikor kicsomagoltam, a szálak egybe tapadtak. Sötétbarna, némi közép barna beütéssel. Tapintásra normális, előzetes szárításért nem kiállt. Kazánba töltés előtt kézzel "felaprítottam". ILLAT: Nagyon visszafogott, diszkrét, "bársonyos". Szerintem ha bekötött szemű laikussal illatoltatnám, nem állítaná biztosan, hogy dohányt szagol. ÍZ: A legfontosabb tulajdonság ! Nos előrebocsátom, ennek a dohánynak a zamata igazán akkor érvényesül, ha nem pöfékelünk, mint a gőzmozdony (amire sajnos én mohóságomnál fogva hajlamos vagyok), hanem nyugodtan, gyengéden szívjuk, szétterítve a füstöt a szánkban. Elsőre étcsokoládé és dió zamatjegyek jelentkeznek, majd a nagyon magas kakaótartalommal bíró csokoládékra emlékeztető markáns, de nem bántó ízérzet marad, mely rövidesen tompul. Közepesnél valamivel erősebb dohánynak érzem. Bizony alaposan "belekap" az ízlelőbimbókba ! ÉGÉSI TULAJDONSÁGA: Kifejezetten jó. Eddig 40-45 percig szívtam a korábban ismertetett dohányokat, ez eltartott 50-55 percig is. Továbbá nem egy "újragyújtogatást" igénylő anyag. Ha jó ritmusban szívjuk, nem kell újragyújtani. Valamint, nem forrósodik a pipa annyira, mint Tilbury -val tapasztaltam. ITAL TIPP: A hideg tej inkább lágyította a füst zamatát, de szerencsére nem ütközött vele. Én azonban azt mondom: Aki teheti érett, tanninban gazdag Cabernet Sauvignon, avagy Merlot borral próbálkozzon. Dreher Bak is passzol hozzá "látatlanban" összerakva az ízeket. AJÁNLAT: Kezdő dohányosnak semmiképp. Elmélyült, töprengős órában, mondhatni meditációs hangulathoz. Jó egy órát szánni kell rá. Meghálálja.

Tessék nyugodtan kommentezni, most és a jövőben is. Lehet, kihagytam valamit, netán egyet nem értés esete forog fenn.

Ja volt még valami, nevezetesen filterkatasztrófa !! De az külön bejegyzést kíván.

Nagyvonalú ajándék

Meghozta a posta egy kedves nagykőrösi Olvasóm által feladott ajándékcsomagot, melyben immár második, szintén Szabó pipám is megbújt (lásd a fotókon). Vár rám egy újabb bejáratás, de mivel remélhetőleg "ügyesedtem" január óta pipázás témában, biztos simább ügy lesz, mint az első volt. A jószág mind alakra, mind felületi mintázatra kifejezetten szép, kézhez álló darab. Igaz, "nem ül meg a fenekén", de ennek nincs jelentősége, mivel én dohányzás közben mindvégig kézben tartom a pipát.

Érkezett más is. Négyféle dohány különböző mennyiségekben teszt céljára: Peter Rasmussen Green Label, Caledonian Highland Cream, Gawith & Hoggarth Rum Flake és (ha jól olvasom) Schürch Lapis, ez utóbbi enyhén latakiás keverék. Természetesen mind a négy "tűzpróbájáról" írni fogok, igyekszem előtte lefotózni, anyagszerűségükben szemléltetni azokat. Itthon kereskedelmi forgalomban én legalábbis egyiket sem láttam, sőt van, amelynek a neve is új számomra.

Továbbá még néhány filter lapult a dobozban. Az általam eddig használt Dr. Perl Junior aktívszenes mellett Passatore Natur Meerschaum tajtékmorzsalékos is. Summa summárum, újdonság akad elég, a blog újra virulni fog !

Ezúton is hálás köszönetem fejezem ki az Ajándékozónak !

Ideális kerti környezet

Szabadtéri otthoni pipázáshoz.

TILBURY retro

SWEET VANILLA dohány próbájáról március 3 -án írtam, akkor nem voltam túlzottan elragadtatva tőle, bár a "gazdaságos vétel" kijelentésem bizonyára helytálló. Most, hogy ínségesebb idők köszöntöttek rám, újra elővettem. Eléggé "szaftos" az állaga, morzsolva nedves és zsíros közti a tapintásérzet. Az illata nagyon kellemesen intenzív vanília. Arra jutottam tegnap este, hogy a tömet anyagául szolgáló mennyiséget legalább másfél órás szárításnak vetem alá egy üvegtálcára szórva. Mivel a szobám levegője elég alacsony nedvességtartalmú, ennyi időre elég lesz.
Nem csalódtam. Szokásos tömörséggel a kazánba gyömöszölve sokkal jobb égési tulajdonságokat mutatott, mint mikor az eredeti tasakjából töltöttem rögtön a pipámba. Vagy kétszer kellett újragyújtani, de ez átlagosan az eddigi "standard dohány" Borkum Riff esetében is előfordult.
Ízre markáns, de nem csípős. A füstben a vanília illat alig (vagy semennyire sem) érvényesül, mint ahogy hiányérzetem van aroma tekintetében a Borkum Riff Bourbon Whiskey dohánnyal szemben is. Hideg tejet ittam kísérőnek.
Előnye ennek a Tilbury Vanilla dohánynak, hogy pipázás után sokkal mérsékeltebb "ebben a szobában nemrég dohányoztak" szagot hagy maga után (ez nem azonos a friss pipafüst kellemes illatával). Borkum után igencsak buzgón szellőztettem ...
De ami a legkellemesebb benne: A csiszolatos dugós tégelybe, melyet feltöltöttem vele, beleszagolva csodálatosan finom vanília illatot áraszt ! Eme dohány tűz- és füstmentes élvezete, ráadásul naponta többször sem káros az egészségre. :-)

Szomorú vagyok ...

Sajnos abba a cseppet sem irigylésre méltó helyzetbe kerültem, hogy mint munkanélküli, nem tudom biztosítani a rendszeres pipázásom elengedhetetlen kellékeit: pipadohány, filter és tisztítószál, a gyufa ezekhez képest már bagatell ... Tisztítószálból még van egyetlen darab. A pipám tisztaságára büszke vagyok és abból nem is engedek.

Bármilyen alacsony fizetés mellett is tudnám folytatni a füstölést, de segélyből már nem telik. Cigire pedig nem állok át semmiképp, számomra annak élvezeti értéke a nullával egyenlő. Hiába no, aki a jót megszokta, nem vált silányságra.

Ez a blog végét semmiképp sem jelenti ! Ha csak írásban gondolkodni, regélni, egy nagy csésze tea vagy épp hideg tej mellett töprengeni bármikor betérhetek ide.

Adjon az Isten szebb időket !

Bolyhos, avagy pálinka ajánló

Ötvenfokos pálinka

De jó lenne most ... Mivel, hogy nincs.

Március második felét megcsúfoló, cudarul szeles, hideg időben volt részem délutáni sétámon, amit el nem mulasztok, legfeljebb nem élvezek ilyenkor annyira. 5+ túrának is nevezem, ami annyit jelent, hogy minimum 5 km -t teszek meg, de inkább többet, főképp Duna-parti szakaszon. A folyó mentén süvít a mesterséges akadályokba (épülettömbökbe) nem ütköző szél igazán. Borzasztó kellemetlen tud lenni. Nos hazatérvén mi sem esne jobban, mint fél deci kisüsti ágyaspálinka ...

Amióta ez a nemes és abszolút hungarikumnak számító ital visszakapta a rangját, becsületét (amin a cucialista időkben nyomult, de még ma is létező "szeszes ital" feliratú vackok csorbát ejtettek) főképp családi vállalkozások jóvoltából egyre több, magára valamit adó üzletben lehet találkozni kitűnő minőségű, a gyümölcs lelkét magában hordozó desztillátummal. Ezek közül kiemelkedőek a gyümölcsdarabokat is hordozó ún. ágyas pálinkák, melyek általában 50 fokosak. És persze igen drágák. Persze mihez képest ...

És hogy jön ez ide ? Tessék fentit kóstolni, majd pipára gyújtani és utána kérdezni !

Húsvéti borajánló - idejében

Nem zárhatom ki, hogy Tisztelt Olvasóim közt akár tehetősek is vannak, nekik ajánlhatom a kereskedelmi forgalomba nem került, de interneten rendelhető villányi CSÚCSBORt, mellyel egész biztosan nem fognak "befürödni". Tulajdonképpen csak továbbadom a Borászportálok ajánlatát: Tiffan's Grande Selection 2003 vörös cuvée, "mindössze" 14500 Ft -ért + 3600 Ft szállítási díj. Minden szépet és jót írnak róla, mely nagy valószínűséggel igaz. Én azonban be fogom érni valamely 1000 - 1500 Ft közti, gyaloglással beszerezhető tétellel, mely nem feltétlen lesz villányi, bár száraz vörös való igazán a húsvéti hagyományos étkekhez, mint ahogy pipázáshoz is. (Makacsul ragaszkodok ahhoz a hitemhez, miszerint ebben az ártartományban már kaphatóak jó minőségű, ünnepi asztalra is illő borok.)

Akit a CSÚCSBOR érdekel, szíveskedjen a böngésző címsorába másolni:
http://www.boraszportalok.hu/index.php?p=cikk&id=1740

Kitűnő magyar borral még a pipafüst is finomabb !

Csak, hogy mutogassam :-)

Pipások, ne féljetek !

Mármint a korai haláltól. A statisztika 141 pipásra vetítve a Magyar Pipatórium nevű fórumon jutott a tudomásomra, az eredeti forrás is ott található. Minden statisztika annyiban szubjektív, amennyiben a tárgyát képező egyedek (itt rendszeresen pipázók) kiválasztása az. A nagyon alacsony életkor oka lehetett nem természetes halál, ugyanakkor a nagyon magas nem feltétlen a briar gyökér kedvező élettani hatására vezethető vissza. :-)

Nekem az a problémám a dohányzás harsány ellenfeleivel, hogy hajlamosak nagyvonalúan eltekinteni olyan életrövidítő tényezőktől, melyek szinte kivédhetetlenek. Ilyen példának okáért a stressz, valamint az általános szennyezettség, mely a beszívott (dohányfüstöt akár nem is tartalmazó, mondjuk kipufogógázban dús) levegőtől egészen az elfogyasztott élelmiszerekig terjed, hogy amit megiszunk, arról nem is beszélve. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy tényezőt (dohányzás) kiragadva egy komplex összefüggés rendszerből (életminőség) nem szolgáltat cáfolhatatlanul sem pro, sem kontra érveket.

Mindannyian Isten és a Sors kezében vagyunk. Ez nem vicc. Úgy hogy, pipázzunk nyugodtan !

Na meg azok a fránya genetikai adottságok !

Híres pipások I.

A galéria a jövőben bővülhet, jelen bejegyzés szereplőit illik arcról felismerni. Ha feltenném a kérdést ki a "leghíresebb szivaros", minden bizonnyal Winston Churchill neve állna az élen, a "leghíresebb pipás" cím tulajdonosa legyen mondjuk Albert Einstein. De, mint látjuk, magyarok is gyarapítják a híresek táborát és a kör korántsem teljes. Már csak azért sem, mert több ismert személyiségről az már nem feltétlen köztudott, hogy - többek közt - pipázik, pipázott. Persze nem is ezért tiszteljük őket ... elsősorban. :-)

Szivaros emlék(ek)

Tárgyi csak egy van, amit a nyuszi tart ... nem vettem sem humidort, sem krómozott szivargyujtót, sem semmilyen arisztokratikusnak tartott cuccot. A képen egy általam nem jellemzően szívott extra ünnepi szivar eredeti lakhelye látható, mely volt hamuvá válása napjáig. Általában igyekeztem olcsóbb szivarokat választani, de még így is kijelenthető, hogy ez a legdrágább dohányzási nem. 2007. tavaszán szoktam le róla egyik napról a másikra, mindenféle erőfeszítés nélkül.

A szivarról sokaknak eszébe jut Winston Churchill és a whisky. Kijelenthetem, hogy világhíres pipás nem egy van, (na jó, híres szivaros sem) ezzel a támával külön bejegyzésben foglalkozom majd.

Tegnap "nosztalgiából" elszívtam egy szál Villigert (290 Ft) mintegy felelevenítve az emlékeket és hogy friss élmény legyen a pipázással való összehasonlításra. Mindenképp erősebb, markánsabb a szivarfüst, de a jó minőségűek kétségkívül tömör ízélménnyel ajándékozzák meg élvezőjüket. Egy nagyobb szivar különösképp ritkán dohányzók számára egyenesen bódító is lehet. Ezzel szemben a pipafüst sokkal lágyabb, "finomabb", azzal együtt is, hogy határozott aromával bír. A dohánnyal szemben támasztott minőségi követelményekből nem szabad engedni, ez közös vonás.

Habitus, ízlés, környezeti és ki tudja milyen hatásokra lesz valaki pipás, míg más valaki szivaros. "Átállás" is előfordulhat, mint pl. az én esetemben is. Nem tudok és nem is akarok érveket felhozni a szivarozás ellen csak azért, mert "átálltam". De egy valamit kijelenthetek. Még finnyás női orrok számára is a kibocsátott pipafüst sokkal kellemesebb, mint a szivarfüst. Ennek akkor voltam tanúja, mikor egy nemzetközi akt fotóstáboron a munka után, pipás kollégám által befüstölt helységbe lépve a modellek így szóltak: "Mi ez a kellemes illat" ... Ellenben nekem modták: Büdös ez a szivarfüst ... Nem is értem, miért nem akkor vettem fontolóra az "átállást".
Avagy eszembe sem jutott volna a szobámban szivarozni, ma viszont nyugodtan - igaz, nyitott erkélyajtó mellett - pipázgatok ugyanott.