"... jó minőségű briar pipa. ... Magam is rendelkezem egy ugyanilyen pipával és nagyon kedvelem. Horgászat közben és a szabadban használom, mint "strapapipát". Nagyon jó ízű pipa lett belőle miután rendesen bejáródott. Én latakiás keverékeket szívok belőle."
Ezzel az üzenettel kísérte Stefan Pipástárs (akinek többek közt a zöld Raszmit is köszönhetem) eme ajándékot, immár második Szabó pipám. Tegnap estig a vitrinben pihent, mígnem idejét éreztem megkezdeni a bejáratását, avagy kiégetését épp a legutóbb tesztelt "anyaggal". Erről még megjegyzendő, hogy illata, íze ellenére (vagy épp azzal együtt, ahogy nézzük) nagyon is férfias karakterű dohány. Kezdő pipásokat nikotin-ereje kissé fejbe is kólinthat. Érdekes ez, hisz ízes, zamatos füsthöz enyhén bódító hatás társul. A "nikotinfaktorról" mint tesztparaméterről eddig nem írtam, pedig számításba kell venni.
Szóval tegnaptól az eddigi első kezdi meg néhány hetes pihenőjét a vitrinben az őt megillető helyen (hogy aztán újra szolgálatba álljon). A "második" - ez szigorúan időrendiséget, nem pedig értéket jelöl, bár az első pipa talán olyasmi, mint az első szerelem - tegnap bemutatkozott. Biztatóan, sokat ígérően.
Ugyanaz a gyártó (Kőrös Szabó), ugyanaz a dohány, ugyanaz a pipás (jómagam). Szembetűnő különbség az eltérő forma, mely a kazán kialakítását közvetlenül érinti. Képzeletbeli metszetben ovális aljú, felfelé nagyon enyhén szélesedő U betűt kapunk, mint a fotón is látható, felül vastagabb kazánfallal. Első pipám (lásd az archívumot) épp ellenkezően, alul bír vastagabb fallal. Lent belül nem szűkül, mondhatni többé-kevésbé félgömb.
Nos ilyen aprólékos leírás után a befűtést követő első lényeges észlelet: Vastagabb füstcsöve (amit később a tisztítószál könnyebb behatolása is megerősített) következtében levegősebb pipa. Lehet erőteljesebben szívni, vagy alaposabban zömíteni a tömetet, igen jól szelel. Égett is benne a zöld Raszmi, mint a parancsolat, de a tömet élete nem volt rövidebb, mint tegnap előtt az "elsőben". Ami a füst ízét illeti, alig vett le belőle valamit, hogy ez egy bejáratlan, új jószág. Igaz ugyan, hogy az utolsó öt percben már megjelentek nyers, fás ízek, de azt hiszem ez elkerülhetetlen volt. A szoba levegőjét utóbb viszont már valamivel nehezebbnek éreztem, mint korábbi pipázásaimat követően.
Sebaj, eltelik az a két, de inkább három hét és - mint Stefan írta - nagyon jó ízű pipa lesz belőle. Első tapasztalatom ebbéli reményemben megerősített.
Ezzel az üzenettel kísérte Stefan Pipástárs (akinek többek közt a zöld Raszmit is köszönhetem) eme ajándékot, immár második Szabó pipám. Tegnap estig a vitrinben pihent, mígnem idejét éreztem megkezdeni a bejáratását, avagy kiégetését épp a legutóbb tesztelt "anyaggal". Erről még megjegyzendő, hogy illata, íze ellenére (vagy épp azzal együtt, ahogy nézzük) nagyon is férfias karakterű dohány. Kezdő pipásokat nikotin-ereje kissé fejbe is kólinthat. Érdekes ez, hisz ízes, zamatos füsthöz enyhén bódító hatás társul. A "nikotinfaktorról" mint tesztparaméterről eddig nem írtam, pedig számításba kell venni.
Szóval tegnaptól az eddigi első kezdi meg néhány hetes pihenőjét a vitrinben az őt megillető helyen (hogy aztán újra szolgálatba álljon). A "második" - ez szigorúan időrendiséget, nem pedig értéket jelöl, bár az első pipa talán olyasmi, mint az első szerelem - tegnap bemutatkozott. Biztatóan, sokat ígérően.
Ugyanaz a gyártó (Kőrös Szabó), ugyanaz a dohány, ugyanaz a pipás (jómagam). Szembetűnő különbség az eltérő forma, mely a kazán kialakítását közvetlenül érinti. Képzeletbeli metszetben ovális aljú, felfelé nagyon enyhén szélesedő U betűt kapunk, mint a fotón is látható, felül vastagabb kazánfallal. Első pipám (lásd az archívumot) épp ellenkezően, alul bír vastagabb fallal. Lent belül nem szűkül, mondhatni többé-kevésbé félgömb.
Nos ilyen aprólékos leírás után a befűtést követő első lényeges észlelet: Vastagabb füstcsöve (amit később a tisztítószál könnyebb behatolása is megerősített) következtében levegősebb pipa. Lehet erőteljesebben szívni, vagy alaposabban zömíteni a tömetet, igen jól szelel. Égett is benne a zöld Raszmi, mint a parancsolat, de a tömet élete nem volt rövidebb, mint tegnap előtt az "elsőben". Ami a füst ízét illeti, alig vett le belőle valamit, hogy ez egy bejáratlan, új jószág. Igaz ugyan, hogy az utolsó öt percben már megjelentek nyers, fás ízek, de azt hiszem ez elkerülhetetlen volt. A szoba levegőjét utóbb viszont már valamivel nehezebbnek éreztem, mint korábbi pipázásaimat követően.
Sebaj, eltelik az a két, de inkább három hét és - mint Stefan írta - nagyon jó ízű pipa lesz belőle. Első tapasztalatom ebbéli reményemben megerősített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése