Szivaros emlék(ek)

Tárgyi csak egy van, amit a nyuszi tart ... nem vettem sem humidort, sem krómozott szivargyujtót, sem semmilyen arisztokratikusnak tartott cuccot. A képen egy általam nem jellemzően szívott extra ünnepi szivar eredeti lakhelye látható, mely volt hamuvá válása napjáig. Általában igyekeztem olcsóbb szivarokat választani, de még így is kijelenthető, hogy ez a legdrágább dohányzási nem. 2007. tavaszán szoktam le róla egyik napról a másikra, mindenféle erőfeszítés nélkül.

A szivarról sokaknak eszébe jut Winston Churchill és a whisky. Kijelenthetem, hogy világhíres pipás nem egy van, (na jó, híres szivaros sem) ezzel a támával külön bejegyzésben foglalkozom majd.

Tegnap "nosztalgiából" elszívtam egy szál Villigert (290 Ft) mintegy felelevenítve az emlékeket és hogy friss élmény legyen a pipázással való összehasonlításra. Mindenképp erősebb, markánsabb a szivarfüst, de a jó minőségűek kétségkívül tömör ízélménnyel ajándékozzák meg élvezőjüket. Egy nagyobb szivar különösképp ritkán dohányzók számára egyenesen bódító is lehet. Ezzel szemben a pipafüst sokkal lágyabb, "finomabb", azzal együtt is, hogy határozott aromával bír. A dohánnyal szemben támasztott minőségi követelményekből nem szabad engedni, ez közös vonás.

Habitus, ízlés, környezeti és ki tudja milyen hatásokra lesz valaki pipás, míg más valaki szivaros. "Átállás" is előfordulhat, mint pl. az én esetemben is. Nem tudok és nem is akarok érveket felhozni a szivarozás ellen csak azért, mert "átálltam". De egy valamit kijelenthetek. Még finnyás női orrok számára is a kibocsátott pipafüst sokkal kellemesebb, mint a szivarfüst. Ennek akkor voltam tanúja, mikor egy nemzetközi akt fotóstáboron a munka után, pipás kollégám által befüstölt helységbe lépve a modellek így szóltak: "Mi ez a kellemes illat" ... Ellenben nekem modták: Büdös ez a szivarfüst ... Nem is értem, miért nem akkor vettem fontolóra az "átállást".
Avagy eszembe sem jutott volna a szobámban szivarozni, ma viszont nyugodtan - igaz, nyitott erkélyajtó mellett - pipázgatok ugyanott.