Macskabenzin

Febr. 14 -i bejegyzésemben már szót ejtettem nemes tevékenységünkhöz illő italokról, amit Zsolev Pipástárs szakszerű véleménnyel bővített megjegyzésképp. Érdemes újra átolvasni ...

Az ember hajlamos arra, hogy úgy általában az italokat két nagy csoportba sorolja: Tartalmaznak alkoholt vagy nem. Ezen főcsoportokon belül tetszőlegesen sok alcsoport létezhet. Úgy vélem azonban, hogy a pipázás élményét önmagában az alkohol nem növeli. Az ital szerepe döntően a füst ízének - IGEN, IGEN van neki - kidomborítása és egyfajta szárazságérzet enyhítése, mely főleg a tömet elszívásának vége felé egyre inkább jelentkezik. Az alkoholos italokkal az is gond, hogy ugyan a szájüreget nedvesítik, de amint a szervezet feldolgozza (a folyamat vízelvonással jár) később gyötrő szomjúságérzet jelentkezik.

Elhangzott valahol és azért némi igazság van benne: "Ez a társadalom alkohollal működik." Nem lennék őszinte, ha tagadnám, hogy olykor én is szívesen "bedobnék" egy pohár whiskyt, főleg ha kiborító "élményben" részesít a sors. Mert részesít valamennyiünket, abban biztos vagyok. Ha fáradt vagyok nagyon, vagy ha vidámságra vágyom, akkor is. De hogy ez összefüggésbe hozható lenne a pipázás élményével, nevezetesen, hogy jobban esne a füstölés szesszel kísérve, azt már nem állítom. Visszafelé is igaz: Ha valaki bármely okból nem fogyaszthat alkoholt, annak hatását a pipázás nem fogja pótolni.

Ezidőtájt Borkum Riff Bourbon Whiskey aromás dohányt égetek. Ehhez kiválóan passzol a macskabenzin, azaz tej. (Hogy a névadó Bourbon mennyire harmonizálna nem tudom, mert sajnos nincs a bárszekrényemben olyan, sőt semmilyen tömény ital sincs.) Amint egy korty tejet a számban szétterítek, az utána szívott füstnek sokkal lágyabb, és ha szabad mondani "zamatosabb" az ízhatása. Háromnegyed órás pipázáshoz két deci macskabenzin elegendő. Utána feldobottnak érzem magam - etanol nélkül. :-)