Én ugyan nem vagyok abszolút kezdő (2009 jan. 26 -), de problémám nekem is van: Nagyon szép, kellemes ízeket érzek, de érdekes módon akkor, amikor már forrósodik a pipám. Igaz, hogy ez árt egy briar pipának ? Miért ? Én nem vettem észre.
Ezt írtam a Magyar Pipatórium fórum egy topicjába, amire inkább humoros, mint aggasztó válaszokat kaptam. A pipázással kapcsolatban idők folyamán számos megalapozott és kevésbé alátámasztott "szabályrendszer" született (némely pontjára még visszatérek) ezek egyike a "ne forrósodjon fel a pipánk" tétel.
Tulajdonképpen egy üzemelő fa-kazánt tartok a markomban, annyira azért nem forró, hogy elejtsem, de több, mint langymeleg. Ekkor jönnek az igazán kellemes aromák anélkül, hogy a füst is forró lenne és folytonos az égés. Viszonylag folytonos. Immár négy hónap elteltével sem szívtam még tömetet soha, melyet ne kellett volna némi hamuréteg lekotrása után újragyújtani.
Ha azonban csak "középmeleg" a pipa, túl azon, hogy éppen csak füstölög (ami önmagában nem baj, hisz nem feltétlen kell gőzmozdonyt szimulálnunk), a dohány nem nyújtja teljes szépségében, amire képes. Igaz akkor sem, ha a mohón pöfékelünk. A szívás erősségét és gyakoriságát szerintem érdemes úgy "beállítani", hogy a lehető legkellemesebb ízű legyen a füst.
Forró pipa, langyos füst,
A nikotin ami üt,
Hideg ital kell ide,
Hozzad babám izibe !
(Saját kútfőből ... :-)) )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése