Tartom magam ahhoz, hogy napi egy tömetet szívok. Akkor is ha ünnep van, akkor is, ha nincs. Akkor is, ha bánat ér, akkor is, ha öröm. De ahhoz az egyhez ragaszkodom.
Három szempont vezérel ebben:
- Egészségügyi. Szent meggyőződésem, hogy valamennyi dohányzási nem közül a pipázás a legkevésbé ártalmas, ebből azonban nem következik, hogy kifejezetten egészséges lenne. De még ha lenne is, a mértéktartás mindenben követendő aranyszabály.
- Pénzügyi. Ehhez azt hiszem felesleges további megállapítás.
- Lélektani. Ezt viszont ki kell fejtenem. Nos minden kellemes, örömteli tevékenységünk értékét növeli, ha maximum napi egy alkalommal kerül rá sor. A pipázás ráadásul tipikusan "pihenős", meditálós, vagy jó társaságban jóleső tevékenység. Egy napnak csak egy "fénypontja" lehet (bár ez a "pont" eltarthat egy óráig is, netán tovább ...). Nálam a kazánfűtés este fél kilenc - kilenc közt indul, a pipázás zárja a napot, a tisztogatás után már a nyugovóra térésem következik. A megszokás nagy úr.
Mellesleg jegyzem meg, mivel füstölgés közben és után már áramtalan a számítógépem, minden itt leírt történés (pl. dohányelemzés) ténylegesen az előző napra datálódik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése