Megelőzött a Pipaklub profi (és költői elemeket sem nélkülöző) elemzése. Alapvetően helytálló, bár néhány észrevételt azért tennék.
Például vitatom, miszerint: "kisebb darabokból áll, morzsolni már fölösleges" ... Lehet, hogy fölösleges, de van rajta mit. Elég durva szálas megjelenésű. Rögtön hozzáteszem, nincs ezzel semmi baj, mert a további megállapítás, miszerint: "... nem is lehet panasz az égési tulajdonságaira" teljesen helytálló.
Méz, fenyőméz ... Igen. Illatban is, ami visszafogott (na ja, a méz eleve nem bocsát ki intenzív illatfelhőt úgy általában) és a füst zamatában is tettenérhető. De nagyon diszkréten, tartózkodóan van jelen. Valóban, semmi dohánytól idegen aroma nem lelhető fel benne. Azoknak ajánlott, akik nem vágynak harsogó aromákra. Nikotinra nézve sem különösebben ütős. Mindezzel együtt is kiegyenlítetten harmónikus. Viszont - és ez hangsúlyozottan nem negatív megállapítás, hanem MERŐ SZUBJEKTIVIZMUS - engem valahogy nem ejtett rabul. Talán az erősebb aromák iránti mohóságom az oka. Ettől még jó kompozíció.
A Pipaklub elemzésében érintett borokhoz csak annyit, hogy tokaji ajánlással nem nagyon lehet tévedni. A Szentgyörgyhegyi már érdekesebb felvetés. Én kóstoltam innen származó olaszrizlinget és megmaradt bennem, hogy komoly sajátos ízjegyekkel büszkélkedhet. (Több évjárata is, szóval nem csupán kifogtam egy szerencséset.) Feltehetőleg passzol.
Vagyok bátor kiegészíteni saját ajánlatommal, úgy "látatlanban": Késői szüretelésű, édesbe hajló olaszrizling (nem feltétlen Szentgyörgyhegyi). Ritka és drága. Egy próbát megér. Talán többet is.
Nekem ez a dohány túlzottan ízesített, túlzottan illatosított volt. Persze pont ilyen célból készült. Én egy fél bádogdoboznyi elszívása után azt mondom, hogy a Mac Baren Virginia No.1. számomra a netovább.
VálaszTörlésSzentgyörgyhegyi Szürkebarátot ajánlom ha már Szentgyörgyhegyi borról is szó volt.